Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. február 17. hétfő - 105. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
83 A helyzet az, hogy ha csak a 2019. februárival, tehát az egy évvel ezelőttivel mérjük össze a magyar forint/euró árfolyamot, akkor nagyjából 20 forintos különbséget fogunk találni, de a 2010 előtti időszakban a 260-280-as sávban is járt az, ami most nemrég 340 volt. (18.20) Nagyon örülök amúgy a Magyar Nemzeti Bank szóbeli beavatkozásának. Sokkal keményebben kéne az MNB-nek beavatkoznia. Ez ügyben be is nyújt a Jobbik frakciója egy javaslatot, egy olyan, a jegybanktörvényről szóló módosítást, amelynek értelmében a jegybanknak innentől lenne, lehetne árfolyamcélja, ahogy most egy szóbeli intervenció révén a 340-es nagyon negatív, tragikus határnál igyekeztek megállítani ezt a folyamatot, ugyanígy, egy tól-ig határ kijelölésével lehetővé kell tenni Magyarország mindenkori kormánya és a konkrétan beavatkozni képes mindenkori jegybank számára azt, hogy a negatív folyamatokat megállítsa. Azt mondják itt nekem azok a fieszes képviselőtársak, akik tiszteletet érdemelnek és szakmai vitákba bocsátkoztak ebben a kérdésben, hogy igen, az importtermékek drágábbak a negatív és nagyon gyenge forintárfolyam miatt, tessék vásárolni hazait! És én egyet is értek ezzel maximálisan. Szabályos dzsungelháborúim vannak a különböző szupermarketekben, amikor a párommal vitatkozom, hogy én kizárólag magyar zöldséget és gyümölcsöt lennék hajlandó hazavinni abból, amiből van. És amikor a 400-450 forintos kígyóuborka után vadászunk, sokszor azt tapasztaljuk, hogy bizony, magyar termék a láncolatok többségében nem igazán érhető el. A paprikával szintén hasonló a helyzet, és alma tekintetében is azt látjuk, hogy a legnagyobb francia hálózatok egyikében lényegében nem találni magyar almát. És az a helyzet, hogy nemcsak alapvető élelmiszerek, de sok egyéb cikk tekintetében rá vagyunk kényszerítve importtermékek vásárlására. Ez egy negatív folyamat, rossz és megfordítandó folyamat, de ez a jelen helyzet. Ha egy tipikus fogyasztói kosarat megvizsgálunk, azt látjuk, hogy importtermékek teszik ki egy jó nagy hányadát, és bizonyos termékcsoportok esetében megkerülhetetlen az importtermékek vásárlása. Ha arra gondolunk, hogy adott esetben az ember szeretne egy Samsung televíziót vásárolni, magyar gyártmányú televíziókészülékek viszonylag ritkán fordulnak elő, viszont minden háztartásban van ilyen készülék. Sokak szerint - és tudok némiképp azonosulni az ő világképükkel - boldogabb kor volt akkor, amikor nem volt minden háztartásban, de most van. Tehát ez az adott helyzet, amiből ki kell indulni, és bizony, az egy évvel ezelőtti forintárfolyamhoz képest majdnem 21 ezer forinttal kell most csak a forint romlása miatt többet fizetni egy ilyen készülékért. Azt is látjuk, hogy ha valaki egy laptopot szeretne vásárolni, és összeméri az egy évvel ezelőtti forintárfolyam alapján számolt árral a mostanit, akkor bizony több mint 16 ezer forinttal többet kell fizetnie csak és kizárólag a forint romlása miatt. Az a helyzet, hogy a magyar emberekre átterhelt elképesztő költségek okát meg kell fejteni. Az ok teljesen látható. Azok a multicégek, multihálózatok, akik idejönnek az országba, gyenge forint mellett olcsóbban tudnak gyártósort létesíteni, és bizony sokkal több lehetőségük van az amúgy kirívóan alacsony magyar munkabérek kifizetésére, és kevesebb eurót kell nekik ugyanannyi forint kifizetéséhez idehozni. Ez még akkor is így van, ha Boldog képviselőtársam adott esetben vitatja. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) És hát azt is jegyezzük meg, hogy azok az indokolatlan adókedvezmények és azok a már-már kényeztetés irányába ható kedvezmények, amelyeket a multicégek élveznek, sok esetben teljes mértékben szükségtelenek. Ezt a kedvezménytömeget vagy nagy részét a magyar mikro-, kis- és közepes vállalkozások irányába kellene lendíteni, de nem ez történik. Miközben azt látjuk, még egy árucikket vizsgálva, hogy ha valaki, mondjuk, egy Bosch tűzhelyt szeretne vásárolni - mert ugye, magyar gyártású tűzhelyek sem lepik el az áruházakat -, akkor azt látjuk, hogy az egy évvel ezelőtti árfolyamhoz képest a ráfizetése több mint 10 ezer forint. Ezeket a cikkeket, képviselőtársaim, a magyar háztartások jellemzően vásárolják, az indokolatlan terheket pedig önök ráterhelik a magyar fogyasztókra. Vitatom, hogy joguk lenne ehhez, de ahhoz
