Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. március 10. kedd - 111. szám - A származási hely feltüntetése érdekében a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény és az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - BENCSIK JÁNOS (független):
621 be, 54 vasútállomáson lépett életbe a menetrendszűkítés, és 15 mellékvonalon csak formálisan maradt meg a vasút. Ennyit a vidéknek a közlekedési helyzetéről. De szóba került az is, hogy milyen az egészségügyi helyzet. Jelenleg, 2020. év eleji adat alapján, Magyarországon 1400 háziorvosi praxis nincs betöltve. És ha hozzávesszük azt, hogy az országban az egészségügyi ellátásban és a szociális ellátásban milyen állapotok vannak, akkor azt látjuk, hogy közel 10 ezer hely nincs betöltve, 10 ezer állás van betöltetlenül, és ezeknek a nagy részét egyébként pont az 5 ezer fő alatti községek és falvak szenvedik meg. De a nyomor legfőbb oka nem ez, ez csak a következmény. A nyomor legfőbb oka az, hogy ebbe az országba az elmúlt másfél évtizedben több ezer milliárd forint érkezett, amit ezeknek a falvaknak a felzárkóztatására kellett volna fordítani, anélkül, hogy ennek bármilyen hatását látnánk. És most nem Felcsútra gondolunk, mert sajnos az egész ország nem lehet Felcsút, és amilyen fejlesztések Felcsúton megvalósulnak, azok sajnos az országban nem éreztették a hatásukat. Látjuk, hogy sok helyen megszépültek a főterek, de továbbra sincsen minőségi munkahely, továbbra is tömegével vándorolnak el a fiatalok, először a nagyvárosokba, később pedig külföldre, Nyugat-Európába. És azt látjuk, Keresztes képviselőtársam hivatkozott ezekre a statisztikákra, hogy elnéptelenednek, egész egyszerűen kiürülnek ezek a magyar falvak. Ha pedig nincsen munkahely és nincsen kilátás a falvakban, akkor ez egyenes utat ad ahhoz, hogy Magyarországon is úgynevezett no-go zónák alakuljanak ki. Itt napirend előtt Szijjártó miniszter úr említette a párhuzamos társadalmakat és a no-go zónákat Nyugat-Európában. Nem kell sajnos Nyugat-Európáig mennünk ahhoz, hogy no-go zónákkal találkozzunk. Az az eset, az a nagyon szomorú eset, ami megtörtént Csenyétén, amikor a kiérkező mentők nem tudtak megérkezni, mert az életüket féltették, és ez sajnos emberiélet-veszteséghez is vezetett, sajnos azt mutatja, hogy igenis a közbiztonság terén olyan állapotok vannak ma Magyarországon, hogy ez egész egyszerűen elfogadhatatlan. Önök két hét alatt ígértek rendet, ehhez képest egy évtized telt el, és a magyar falvak szomorú valósága nagyon sok helyen az országban az, hogy továbbra sincs az embereknek az élete biztonságban, és az anyagi javaik minimális biztonsága nem biztosított. De ha van munkahely a közelben, akkor nehéz eljutni is. Számtalan községben a buszjárat is csak mutatóban van. A tömegközlekedés nagyjából kimerül napi egy vagy két buszjárat indításában. Valóban fel kell tenni a kérdést, hogy segíti-e ez az elsodort magyar falvak megmaradását. De tegyük fel, hogy van munkahely, tegyük fel, hogy van busz, vagy van vonatközlekedés, amellyel az ember be tud jutni a legközelebb lévő városba. Ennek az az ára, hogy be kell csatlakozni a NER vidéki urambátyámrendszerébe. Rengeteg történetet hallottunk vidéki polgármesterektől, akik elmondják, hogyha bizony nem tagozódnak be, akkor világossá teszik a Fidesz helyi hatalmasságai, hogyha nem ápolnak elég jó kapcsolatot ezekkel a fideszes kiskirályokkal, akkor bizony sok állami és uniós támogatásra ne nagyon számítsanak. Azt is láttuk és látjuk, hogy vannak egyébként kísérletek a kormányzat részéről a magyar falvak helyzetének a javítására. Itt a „Magyar falu” programot említették többen, illetve a falusi CSOK-ot. A helyzet az, hogy dacára ennek, még mindig óriási a szakadék, amely elválasztja nem csak a nagyvárosokat, és nem csak Budapestet említem, hiszen nem lehet egy világvárost a magyar falvak helyzetével párhuzamba állítani, de mondjuk, ha egy 20-30 ezer fős kisvárost veszünk, és megnézzük, hogy a néhány ezer fős faluban milyen óriási szakadék tátong a bérek között, milyen óriási szakadék van az életszínvonalban, a szolgáltatásokban, a kultúrához való hozzáférésben, az infrastruktúrában, akkor azt látjuk, hogy ezek egész egyszerűen áthidalhatatlanok, és ez is hozzájárul ahhoz, hogy az elmúlt években sajnos az elvándorlás, a falvak kiürülése nem csökkent, hanem sajnos tovább nőtt. A falusi CSOK-nál maradva, itt szeretném a figyelmükbe ajánlani azt, hogy az emberek többsége sajnos nem teheti meg azt, különösen a falun élő emberek nem tehetik meg azt, hogy új házat építsenek, vagy új lakást építsenek, ezért, mivelhogy egy egész életre nem szeretnék magukat eladósítani, nekik a valódi segítség az lenne, hogyha a már meglévő házukat tudnák felújítani.
