Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. március 10. kedd - 111. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - STUMMER JÁNOS (Jobbik):
597 Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok, valamint a Jobbik padsoraiból.) ELNÖK: Köszönöm, Szijjártó külügyminiszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Stummer János képviselő úr, a Jobbik képviselője: „A nemzet biztonsága az első” címmel. STUMMER JÁNOS (Jobbik): Nagyon szépen köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy én is nagy tisztelettel köszöntsem önöket a székely szabadság napján. Ez év elején valószínűleg kevesen gondolták, hogy Európának és ezen belül Magyarországnak ilyen biztonsági kihívásokkal kell majd szembenéznie az új esztendőben. (10.10) Az illegális migráció erősödése és a koronavírus-járvány komoly feladat elé állítja most Európa államait. Február 28-a óta, amióta Törökország bejelentette, hogy megnyitja nyugati határait az Európába igyekvő migrációnak, mindenki azt figyeli, hogy Görögország tudja-e tartani a frontot, és ha igen, akkor meddig. Négy kérdés áll most előttünk. Egyrészt: a görög-török és a török-bolgár határon meg lehet-e állítani a keletről Európára zúduló embertömeget? Kettő: a görögök és a bolgárok meg tudják-e védeni saját erőből az Európai Unió keleti határait, ha nem, akkor milyen és mekkora segítségre van szükségük? És a segítségnyújtás mellett - ez pedig a negyedik kérdés - milyen lépéseket kell tennie Magyarországnak saját határain belül, hogy garantálni tudja saját polgárainak a biztonságát? Magyarország jövője szempontjából kulcsfontosságú kérdések ezek, a probléma pedig nem fog magától elillanni. Ne legyenek illúzióink: a migráció léte vagy nemléte nem attól függ, hogy Erdoðan elnök kijátssza-e a migrációs kártyát aktuális geopolitikai céljai elérése érdekében. Európa korfája elöregedő, a Közel-Keleten pedig az utóbbi években, évtizedekben hatalmas népességrobbanás következett be. Európának és ezen belül nekünk, magyaroknak is hosszú távon elhúzódó krízisre, történelmi jelentőségű változásokra kell felkészülnünk. Most, 2020-ban újabb erőpróba előtt állunk. Önök is tudják, és én is tudom, hogy a migrációs nyomás azóta sem szűnt meg, mármint 2015 óta sem szűnt meg, csupán mérséklődött, a következő hetekben pedig újabb földindulás várható. Néhány nappal ezelőtt nekem Hubay képviselőtársammal volt szerencsém annak a bizonyos technikai határzárnak a túloldalára ellátogatni. Magyarkanizsán, Törökkanizsán, Martonoson és Horgoson, a déli határ túloldalán élő magyarok a saját bőrükön voltak kénytelenek megtanulni az utóbbi években, hogy az illegális migráció kihívásainak nincs egyszeri, csupán folyamatos megoldása. A migrációs útvonalak folyamatosan változnak, az embercsempész-hálózatok állandóan keresik a rést a pajzson, a Nyugat-Európába tartó csoportok pedig mindig a legkisebb ellenállás felé haladnak. Mindig kell tudni újat lépni ezen a bizonyos sakktáblán, különben mi leszünk a leggyengébb láncszem, s bennünket tekintenek majd átjáróháznak. Az ország érdekében én ezért arra kérem önöket, hogy ne essenek most, 2020-ban a kevélység hibájába. Ne tekintsék ezt az ügyet sem elrendezettnek, sem megoldottnak, mert nem az. Attól pedig, hogy mi javasoljuk, az ország biztonsága érdekében fogadják el a határőrség visszaállítására és az önkormányzatok mezőőrségeinek állami támogatására vonatkozó javaslatainkat. Az illegális migráció mellett van egy másik nagy kihívás is előttünk, amivel meg kell küzdenünk, ez pedig a koronavírus-járvány. Aki a tegnapi napon bent tartózkodott ebben a Házban és ülésteremben, láthatta és hallhatta, amit egy ideje sugdosnak már körülöttünk: Magyarország nemcsak a tízmillió miniszterelnök, nemcsak a tízmillió futballszövetségi kapitány, hanem a tízmillió virológus országa is. Én ezt a tegnap megkezdett ötletbörzét itt a Ház falai között nem szeretném folytatni, nem szeretnék szakértőbb lenni a szakértőnél. Én azt gondolom, hogy ezzel a krízissel úgy tudunk sikeresen megküzdeni, ha mindenki teszi a dolgát, a sajátját, méghozzá a legjobb tudása
