Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. március 9. hétfő - 110. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
572 Polgári napilapként az elmúlt kétszáz év során a leghosszabb ideig adták ki ezt a lapot, és a történelmi korokon átívelő hű krónikása volt hazánk, Magyarország politikai, gazdasági, kulturális és tudományos életének. Ma, amikor nap mint nap arról beszélünk, hogy a sajtószabadság milyen fontos, amikor arról beszélünk, hogy az álhírek, már a fake news, a világon mindenütt erről beszélünk, milyen komoly rombolást tudnak a társadalomban okozni, akkor nagy öröm megállni egy percre emlékezni, például egy ilyen évfordulóra, amikor is egy olyan lapra emlékezünk, amely közel 90 évig működött, ahol a hitelesség, a széles körű tájékoztatás, a megbízhatóság, a tájékoztatásnak társadalomépítő adottsága ilyen hosszú időn át fennállt, és azt tudjuk mondani, hogy Magyarország életében például ez a lap is egy olyan örökség, amely örökségre építhetnének ma azok, akik sajtónak nevezik magukat. A mai világban, a fake news világában a sajtó nem sajtó, hanem harsona. Azt javaslom mindazoknak, akik ezt ma művelik, hogy néha álljanak meg, emlékezzenek azokra a történelmi lapokra, amelyek meg tudták hosszú évtizedeken, majdnem egy évszázadon őrizni a valódi sajtójelleget, a hitelességet. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Ander Balázs képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport: „Gördülő országút, avagy szabadítsuk fel hazánkat a tranzitforgalom terhei alól!” címmel. Öné a szó, képviselő úr. ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nos, ez egy olyan téma lesz, amely kapcsán világosan kiderülhet az, hogy az a zöldfordulat, amelyet a kormány most hirdet, az valóban egy eszmeileg és valójában megalapozott paradigmaváltást jelent-e, vagy pedig nem másról szól a történet, csupáncsak arról, hogy egy zöldre mázolt álcahálót borítanak a tevékenységükre. Magyarországot, hazánkat a földrajzi helyzete a közlekedési korridorok csomópontjává tenné, tehetné, hiszen gondoljunk csak a vasúthálózatunkra, a transzeurópai vasúti áruszállítási hálózatba illeszkedően körülbelül 3 ezer kilométernyi szakaszról beszélhetünk csak itt, Magyarországon is. Szóval, északról délre, keletről nyugatra keresztül-kasul szelnek minket ezek a nagyon fontos európai folyosók. Nyilvánvaló módon közlekedés nélkül nem működne semmi, óriási GDP-teremtő képességgel rendelkezik maga az ágazat, hiszen uniós átlagban olyan 10 százalékról beszélhetünk. Viszont azt is látni kell, hogy ennek megvan a maga nem szándékolt, úgynevezett negatív externális hatása is. (19.50) A kérdés csupán az, hogy ezt mennyire tudjuk csökkenteni. Véleményünk szerint egy megfelelő közlekedéspolitikával tíz- és százmilliárdokat lehetne megspórolni a magyar emberek számára. Vannak bizonyos európai uniós elvárások, amelyek azt célozzák, hogy a környezetbarát és energiakímélő szállítási módozatok felé próbáljuk átterelni a szállítmányozást, közlekedési viszonyainkat. A 2011-ben kiadott európai uniós közlekedéspolitikai fehér könyv ki is mond bizonyos célszámokat, amelyek alapján, mondjuk, 2030-ig a közúti áruszállítás 30 százalékát át kellene terelni vasútra, 2050-ig pedig még merészebb célt tűztek ki maguk elé, itt egészen fantasztikus számot céloztak meg, 50 százaléka kellene hogy átmenjen a kötöttpályás közlekedésre a közútról. A Jobbik számára, amely párt számára az emberi, a természeti és az épített környezet védelme, megóvása egy alapvető fontosságú dolog, az, hogy ezeket át tudjuk adni az utódok, a következő generációk számára, azt mondatja velünk, hogy ennek a területnek sokkal nagyobb figyelmet kellene szentelni, adott esetben majd a költségvetés tárgyalása során is. Nézzük! Azt látjuk, hogy Magyarországon az 50 milliárd árutonna-kilométernyi forgalom körülbelül 20 százaléka bonyolódik a vasúton. Ezt meg lehetne növelni, és az a helyzet, hogy mondjuk, a Levegő Munkacsoport tanulmánya által alátámasztva is azt lehet mondani, hogy százmilliárdokat lehetne megspórolni, hiszen a tanulmány szerint az Európai Unión belül mintegy 140 milliárd euróra tehető az a negatív externália, ami a balesetekben, a környezetszennyezésben és
