Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. március 9. hétfő - 110. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - POTOCSKÁNÉ KŐRÖSI ANITA (Jobbik):
570 mondjuk, még száz évvel ezelőtt, nem volt mindenkinek, nem kaphatta meg. És akkor még beszélhetnénk a tanuláshoz való jogról is. Ne keverjük össze az anyasággal, én ezt kérem Novák Katalintól. És azt kérem Novák Katalintól, hogy ne emlegesse fel azt azoknak a hölgyeknek egy ilyen nap alkalmából… - igen, lesz majd egy nap, úgy hívják május első vasárnapját, hogy anyák napja, ami legalább annyira fájdalmas ezeknek a hölgyeknek és családoknak, ahol nem születhet gyermek. Azt gondolom, hogy amikor ilyen napokat ünnepelünk, tekintettel kell lenni azokra az emberekre is, akik nem élhetik át ezt a csodát és ezt a boldogságot. Én ezt kérem mindenkitől - és főleg a kormány tagjaitól -, hogy gondoljunk azokra is ilyenkor, és ne sértsünk meg olyan embereket, akiknek ez nem adatik meg. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Potocskáné Kőrösi Anita képviselő asszony, Jobbik-képviselőcsoport: „Ezt üzenik Önöknek a diákok” címmel. Öné a szó, képviselő asszony. POTOCSKÁNÉ KŐRÖSI ANITA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Szülőként, amikor van egy 10.-es és egy 12.-es nagyfiam, akkor mindig visszaemlékszem arra, amikor indultak az első osztályba, hogy mennyire vártuk, hogy végre iskolások legyenek. Aztán, ahogy teltek-múltak az évek, és megtanultam én is szülőként, hogy milyen az, amikor közoktatásban van a gyermek, akkor alig vártuk, hogy elhagyjuk az általános iskolát, és végre a középfokú oktatásba lépjünk. Meg kell mondjam, kedves képviselőtársaim, hogy most már azt várom, hogy elhagyjuk végre a közoktatást, és elhagyjuk a középiskolát is, és végre a felsőoktatásba kerüljenek a gyerekek. Ezt azért mondom, mert ők maguk is megfogalmaznak olyan gondolatokat, hogy nagyon nagy baj van az oktatási rendszerrel. Pedig ők még csak diákok. A siófoki választókerületből kaptam néhány mondatot, ahogy a diákok látják a mostani oktatási rendszert. Én megígértem nekik, hogy itt, a Parlament falai között el fogom mondani azokat az üzeneteket, amelyeket önöknek küldenek a siófoki választókerületből. „A tölteléktárgyak helyett lehetnének olyan órák, amelyek segítenek az egyetem kiválasztásában.” Szerintem ez egy jogos kérés. (19.40) „Alapvető elsősegély- és egészségügyi órák.” Azt gondolom én is, hogy kellene minél többet beszélni azokról a problémákról, amelyek az oktatás részéről megközelíthetők, és igenis, az egészségügyet érintik, mert ezek a diákok szeretnének még többet tudni nemcsak a biológiaóra keretei között, hanem egyéb más aspektusokból is. „Az idegen nyelvek tanítása nem hatékony, a kevés nyelvtanár nem tud tíz pluszgyereket tanítani hatékonyan, főleg a beszéd gyakorlása, ami a legfontosabb.” Egyet kell értenem ezzel a diákkal, aki ezt írta le. Ugyanis, ami a mai magyar nyelvoktatásban folyik, az nemhogy nem hatékony, hanem egyenesen néha használhatatlan. Ezt azért kell kimondanunk, mert ugyan a két tannyelvű oktatásban a beszédcentrikus oktatás a nyelvoktatásban igen, működik, de egy normál tantervű középiskolában sajnos ez nem elégséges. Ugyan próbálja a kormányzat ezeket a nyelvórákat hatékonnyá tenni, de addig, amíg ez nem beszédcentrikus, hanem még mindig az a régi rendszer van, hogy a nyelvtant verik bele a gyermekek fejébe, és ezzel egy olyan frusztrációt érnek el, ami miatt nem fognak tudni beszélni, és ezek a gyerekek akarnak idegen nyelven beszélni. Ezt kellene most már végre felfognia a kormányzatnak, és eszerint a nyelvoktatást megváltoztatni. „A tanárok hadd válasszák ki azt a könyvet, amire építik a tananyagot, ne központból mondják meg, hogy hogyan kell tanítani, mert mindenki más módon próbál tanítani.” Azt gondolom, hogy erről is beszélt már sokat az ellenzék, hogy ez a központosított tankönyvpiac, amit önök
