Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. március 9. hétfő - 110. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP):
569 Kíváncsi lennék most, hogy hogy látja a jelenlegi helyzetet Orbán Viktor miniszterelnök, és elérkezettnek látja-e az időt, hogy esetleg elpártoljon a barátától, vagy ha valódi szoros politikai szövetség és barátság fűzi Erdoðan elnökhöz, akkor érdemben fellép-e annak érdekében, hogy értékelje újra a helyzetet Erdoðan elnök, és ismét zárja le Törökország határait, és ne hozza ilyen helyzetbe az Európai Uniót. Az LMP álláspontja a migráció kapcsán egyértelmű, hogy Európa külső határait meg kell tudni védeni, az illegális migrációt le kell állítani, és az is teljesen világos, hogy a bevándorláspolitikának nemzeti hatáskörben kell maradnia. Mondjuk ki, hogy a migrációs krízis megoldása, tehát a valós megoldások megtalálása sorskérdést jelent egész Európa, így sorskérdést jelent Magyarország számára is. Mi ismét be fogjuk terjeszteni ezt az átfogó határozati javaslatot, ami ezt a kérdést kezelné, és őszintén bízunk abban, hogy a most kialakult szituáció lehetőséget ad arra, hogy egy őszinte feltáró vitát folytassunk erről a kérdésről. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszony, MSZP-képviselőcsoport: „Nőnap után” címmel. Megadom a szót képviselő asszonynak. BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Nem szerettem volna nőnap alkalmából felszólalást tenni a parlamentben, de a Novák Katalin államtitkár asszonnyal történt riport mégiscsak arra késztetett, hogy mégis megteszem így, napirend után. Azt gondolom, hogy az, hogy valaki ünnepli-e a nőnapot, az magánügye lehetne, ha nem tölt be ilyen fontos pozíciót, mint Novák Katalin államtitkár, aki a családügyi államtitkár a kormányban. Ugyebár megjelent egy cikk az egyik újságban vagy internetes portálon, ahol elmondja, hogy ők a családjukban nem ünneplik ezt a jeles napot, nem is vár el a férjétől és fiától virágot. Úgy nyilatkozik, hogy: „Nálunk ez a nap pontosan olyan, mint bármelyik másik. Persze nem panaszkodom, ugyanis az anyák napja nagyon fontos a családban, akkor nem maradhat el a köszöntés.” Itt már látszik, hogy Novák Katalin két fontos ünnepet kever össze, de utána még folytatja: „Az, hogy nőnek születtem, egy olyan kiváltság, amelyért nagyon hálás vagyok, és minden napomra hatással van. Ennek köszönhetem, hogy háromszor is átélhettem a csodát, hogy gyermeknek adok életet.” Azt gondolom, hogy ma Magyarországon több százezerre tehető azoknak a családoknak és nőknek a száma, akiknek nem lehet gyermeke, és nem azért, mert ők nem akarnak, hanem valamilyen betegség meggátolja ebben őket. És nőnapon lenyilatkozni egy államtitkárnak, aki a családokért felelős, hogy ő élete legnagyobb csodájának tekinti, ami természetes, és én is annak tekintem, de bocsánat, ne sértsen már meg nőnapon több százezer magyar nőt. Ne üzenje nekik azt, hogy netán ők nem olyan egyenrangú felek, mint a többiek! Rájöttem, hogy én miért nem szeretem a nőnapot. Azért, mert az ilyen mondások figyelmeztettek engem tíz éven keresztül, hogy nem vagyok teljes jogú állampolgára ennek az országnak, mert nem tudom teljesíteni azt, amit gondolnak itt egyesek, mondjuk, a politikán belül, hogy én csak azért jöttem világra, hogy utána gyermeket adhassak és gyermeket szüljek. És rohadtul rosszulesik - bocsánat a kifejezésért, mert csak kicsúszott a számon, elnézést, elnök úr -, ha ez egy nő szájából hangzik el. Én kikérem magamnak azoknak a nőknek a nevében, akik nem tehetnek arról, hogy édesanyákká válhassanak! És Novák Katalin még egyetlenegyet felejtett el: a nőnap egy nagyon komoly vívmánya a nőknek, a nőmozgalomnak. Ez azért indult, mert annak idején nem volt szavazati joga a nőknek, nem dolgozhattak a nők, és sokkal kevesebbért állhattak munkába - ez még mindig fennáll Magyarországon is -, mint a férfiak. Olyan jogokról beszélünk, nem az anyaságot vitatjuk el a nőktől a nőnapon, hanem azokat a jogokat próbáljuk felidézni embertársainknak, ami nem volt természetes,
