Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. március 9. hétfő - 110. szám - Ungár Péter (LMP) - az emberi erőforrások miniszteréhez - „Mikor adnak valós értékű béremelést a szociális szférában dolgozóknak?” címmel - ELNÖK: - UNGÁR PÉTER (LMP): - ELNÖK:
518 Magyar Közlönyben, tehát elég egyszerűen visszakereshető -, hogy a legkisebb emelés mértéke 21 ezer forint, a legmagasabb 58 ezer forint, és az átlagos emelés mértéke 30 ezer forint. Mint ahogy azt is fontosnak gondolom, hogy intézményfenntartótól függetlenül - állami, önkormányzati, egyházi és civil - összesen 84 ezer ember kapta meg ezt az emelést, függetlenül attól, hogy szakmai munkát végez valaki vagy technikai dolgozó. Az is elhangzott, nem most, hanem az előző heti nyilatkozatban, hogy ezzel nem csináltunk mást, mint hogy az inflációt megőriztük. Nos, az infláció 3,4 százalék, itt pedig 14 százalékról beszélünk. Tehát ez az állítás sem fogja megállni a helyét. Én értem, hogy 2009-re vonatkozóan tett egy utalást, de azért mégiscsak fontos ennek az összehasonlítása. 2010-hez képest a szociális átlagbér 137 ezer forintról 296 ezer forintra nő ebben a hónapban, ezzel az emeléssel is számolva, tehát közel 300 ezer forintra. Ez azt jelenti, hogy tíz év alatt ezek a kormányok 115 százalékkal növelték. 2002 és 2010 között, az állítólag ezen a területen igazán érzékeny baloldali-liberális kormányok 87 ezer forintról 137 ezer forintra növelték ezt az összeget, ami 58 százalékot jelent. A két év különbségért elnézést kérek, az nem kormányzati döntés, hanem a választópolgárok akarata, ezért a nyolc évet csak a tíz évvel tudom összehasonlítani, de a lényeg az, hogy 115 százalékkal nőtt az átlagbér. Azt gondolom, abban teljesen egyetértünk, hogy ez egy olyan terület, főleg ha valakinek a hozzátartozóját gondozzák, ápolják, ahol a világ minden pénzét megéri, hogy ha őt úgy gondozzák, hogy az rendben van. De azt vélhetően képviselő úr is tudja, hogy a kormányzatnak az az eszköze van, hogy lépésről lépésre segítsen. Azt gondolom, hogy az idei 14 százalék pontosan egy ilyen fontos lépést jelentett. Egyetlen kérésem maradt, miután képviselő úr kellő érzékenységgel bír a szociális terület iránt, hogy ha valóban segíteni szeretne, akkor egyet tegyen meg, hogy az ilyen típusú félretájékoztatástól legalább azokat óvja meg, akik a szociális területen dolgoznak, szerintem ezzel ki lehetne fejezni a megbecsülésüket. Kérem a válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Köszönjük, államtitkár úr. Kérdezem Ungár képviselő urat, hogy elfogadja-e az államtitkári választ. UNGÁR PÉTER (LMP): Az a helyzet, hogy amiket elmondott, azok nagyon jól mutatnak így papíron, meg jó, amikor bemennek a televízióba, és kérdésre elmondják, de 15 ezer ember hiányzik jelenleg a szektorból. Az ott dolgozó emberek nagy része már nyugdíjközeli állapotban van. Amiről ön beszél, az lehet, hogy a propagandában meg az EMMI sajtóközleményeiben így van, de a magyar valóságban nem. Nézze meg, hogy mennyi volt a szociális szektor átlagbére és a piaci átlagbér közötti különbség 2010-ben, és mennyi most. Ez egy lényegi adat. Persze, ha nőnek a bérek, és nő a szociális szektorban a bér, az nagyon jó, de nemcsak a szektoron belül van verseny ilyenkor, hanem a magánbérek és az árak között is pontosan így van. Ezt a választ nem tudom elfogadni. De az mindegy, hogy én nem tudom elfogadni, de a szociális dolgozók sem tudják elfogadni azt, hogy ez a kormány tíz év után pótlékokat emel ahelyett, hogy végre rendesen rendezné a szociális szektorban dolgozók bérét. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérem, intsen a fejével, hogy elfogadja-e a választ vagy nem. (Jelzésre:) Nem, köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, elfogadják-e az államtitkári választ. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 112 igen szavazattal, 45 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta.
