Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak

2020. március 2. hétfő - 109. szám - Dr. Harangozó Tamás (MSZP) - a miniszterelnöknek - „Aktuális kérdésekről” címmel - DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): - ELNÖK: - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:

437 Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Harangozó Tamás, az MSZP

képviselője, azonnali kérdést kíván feltenni a miniszterelnök úrnak: „Aktuális kérdésekről” címmel.

Öné a szó, képviselő úr. DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót. Miniszterelnök úr, ön rendszeresen és most is az azonnali kérdések órájában az

önhöz feltett kérdések kapcsán mindig azért panaszkodik, hogy személyeskedésre használják a

képviselők ezt a kérdést. (Dr. Völner Pál: Tény.) Az a rossz hírem van, miniszterelnök úr, hogy az

elmúlt tíz évben ön az, aki egyetlenegy kérdésre épkézláb, normális választ még nem adott, ellenben

mindig, ahogy gondolom, majd most is, a kérdezőt, az ő személyét támadja, és személyeskedik. Így volt ez Jakab Péterrel is, ahelyett (Felzúdulás a kormánypárti oldalon. - Dr. Rétvári Bence: Szépen

megvéditek egymást!), ahelyett, hogy arra az egyszerű kérdésre válaszolt volna, amit föltett, ahelyett

megint papírból valamilyen lejárató szöveget nyomott most éppen a Jobbikkal szemben. Megpróbálok hasonló kérdést feltenni, egy kicsit - nem személyeskedőre - személyesebbre venni,

hátha úgy miniszterelnök úr jobban elgondolkodik rajta. Ön ’89-ben, akkor még fiatal politikusként,

ha jól emlékszem, a 168 Órának adott egy interjút. Abban az interjúban ön elmondta, hogy egy

faluszéli vályogházból indította életét, és ott nőtt föl. (Dr. Brenner Koloman közbeszól.) Azt is elmondta, hogy olyan világban élt, ahol egyébként utána ön gimnazista, majd egyetemista lehetett, aztán később ennek az országnak a miniszterelnöke. Miniszterelnök úr, ön szerint - kérem, egy picit figyeljen rám, köszönöm; semmi vicces nem lesz

abban, amit kérdezek -, ön szerint egy olyan országot épített az elmúlt tíz évben, ahol egy faluszéli

vályogházból bárki el tud menni egyetemre, és akár, ha (Dr. Rétvári Bence: Igen!) tehetséges,

miniszterelnök tud lenni? Ön így értékeli, miniszterelnök úr? Ön szerint, többek közt az ön szavai

által is elindított, jelenleg egyébként szinte a zsidótörvények időszakát idéző (Felzúdulás a

kormánypártok soraiból. - Az elnök csenget.) hangulatkeltés (Nacsa Lőrinc: Szégyelld magad!), ami ebben az országban zajlik a cigánysággal szemben, az egy ilyen ország építésére irányuló

tevékenység, miniszterelnök úr? Ön ezt komolyan gondolja? Várom válaszát. (Taps az ellenzék

soraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelettel kérem a kormánypárti képviselőket, őrizzék meg a nyugalmukat,

és a válaszadásra megadom a szót miniszterelnök úrnak. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársam! Nem kenyerünk a panaszkodás. Ön is ismer

bennünket, amilyen az adjonisten, mindig olyan a fogadjisten is. Tisztességes kérdést kapunk,

tisztességes választ fognak kapni. Ha megtámadnak bennünket, akkor vissza fogunk támadni. Ha ütni fognak, kivédjük, és viszonozzuk. Van a politikának egy törvénye, amelynek a kezdeményezése,

a stílusának a meghatározása nem a mienk, hanem az önöké. Önök kezdik: amilyen az adjonisten,

olyan a fogadjisten. Most is olyan lesz. Azt tudom mondani önnek először is, ha már a zsidótörvényeket emlegette, azon gondolkodjanak

el, hogy egy olyan párttal vannak szövetségben, amelynek az alelnöke… Itt voltunk mindannyian, itt

voltunk mindannyian (Dr. Semjén Zsolt: Ott ült!), itt hallottuk, ott ült, felállt, és azt mondta, hogy

össze kellene írni a zsidó származású képviselőket és kormánytagokat. Ezzel a párttal vannak önök

most együttműködésben. (Zaj, közbeszólások.) Ami pedig a fiatalok esélyeit illeti, jó lelkiismerettel mondom önnek azt, tisztelt képviselőtársam,

hogy igen, 2010 után egy olyan Magyarországon élünk, ahol a nehéz helyzetből induló fiataloknak

jóval több esélye van, mint 2010 előtt, az önök kormányzása alatt volt. (Dr. Semjén Zsolt: Úgy van!) Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) (14.00)