Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 12. péntek - 140. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK: - BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP):
4141 ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló az MSZP képviselőcsoportjából Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszony. Parancsoljon, képviselő asszony, öné a szó. BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Igaz, még nincs vége a napnak, de egy elég nehéz héten vagyunk túl. 2014 óta vagyok parlamenti képviselő, és néhány költségvetés vitáján részt vettem, azóta az összesen. Az elmúlt évekhez viszonyítva azért egyetlenegy nagy tapasztalatot hadd mondjak önöknek! Egyetlenegy év sem volt, amikor a költségvetési vitában részt vettünk, hogy ilyen mértékben szólaltak volna fel fideszes parlamenti képviselők a vita folyamán. Ez egy pozitívum az elmúlt napok tapasztalatai alapján. Azt sajnálom, hogy a megalapozó vitán már nem fognak ilyen számban részt venni, majdnem magunk maradunk itt, úgy néz ki, ellenzéki képviselők, de azért engedjék meg, hogy néhány gondolattal ezt a költségvetési vitát mégiscsak lezárjam a Magyar Szocialista Párt részéről. „Hadiköltségvetéssel készülünk a 2021. évre” - mondta Varga Mihály miniszter. Ha ezt a költségvetést megvizsgáljuk, ez igaz is, tartalmilag is és formailag is. Csak azért engedjék meg, hogy mint nő, mint édesanya mondjak néhány gondolatot! Azért az elmúlt tíz évben Orbán Viktor és kormánya mindenkivel háborúzott, akivel csak lehetett. Én azt gondolom, nagyon sokan vagyunk az országban, akiknek ebből a háborúból már elege van. Nem szeretnénk már tovább háborúzni, főleg akkor, amikor még nem láthatjuk annak a válságnak a kimenetelét, amely előttünk van, még csak most kezdődik. Elegünk van a háborúból. Békét szeretnénk, és nem háborút. Békét szeretnénk, és nem megosztottságot. Békét szeretnénk, és nem kiszolgáltatottságot. Békét szeretnénk, és lehetőséget. Békét szeretnénk, és esélyegyenlőséget. Tegnap is elmondtam, amikor a vitában felszólaltam, hogy ennek a költségvetésnek az egyik legnagyobb vesztese a szociális terület. De mondhatom azt, hogy vesztese az egészségügy, vesztese a kultúra, vesztese az oktatás és - még egyszer, ismétlem - a szociális terület. Nem gondoltuk volna, hogy ilyen költségvetést készít a kormány. Minden évben elhangzik a kormányoldal részéről, hogy mi szakmaiatlanok vagyunk, félreértjük a számokat - igaz, hogy ha megnézzük, akkor tényleg azt mondjuk, hogy egy költségvetés nagyon-nagyon sok számnak a halmaza, de egy költségvetés mindig az emberekről szól, a magyar családok életéről szól. Én mégiscsak megint megpróbálkozok, államtitkár úr, benyújtottuk a tegnapi nap folyamán a Magyar Szocialista Párt részéről a költségvetéshez a módosító javaslatainkat, van, amit egységesen tettünk meg, és persze képviselőtársaimmal vannak egyéni módosító javaslataink is. Az elmúlt években azt tapasztaltuk az ellenzék részéről, hogy soha semmilyen javaslat nem megy át. Higgyék el, hogy olyan nincsen, hogy mi mindig mindent rosszul látunk, olyan nincsen, hogy az ellenzék részéről egyetlenegy módosító javaslatot nem lehet elfogadni egy költségvetéshez! Mégiscsak arra kérem az államtitkár urat, mert az államtitkár urat én becsülöm, mióta én parlamenti képviselő vagyok, végigüli a kezdetektől fogva a végéig a parlamenti vitát, sőt azon nagyon ritka államtitkárok közé tartozik, akik még közben is reagálnak azokra a dolgokra, amelyek elhangoznak, főleg azokra, amelyeket felszólalásként az ellenzéki oldalról megteszünk, ezért mégiscsak megpróbálkozom - tudom, hogy nem sok sikerrel -, hogy nem rosszindulatúak ezek a módosító javaslatok, van benne, amit lehet hogy meg kellene fogadni. Segítséget szeretnénk nyújtani. Együttműködni szeretnénk, amit annyiszor hiányolnak az ellenzéki képviselőktől. És - tényleg zárva ezt a költségvetési vitát -, higgyék el, nem akarunk háborúzni. A háborúnak csak áldozatai vannak, nincs nyertese, soha senki nem nyertese egy háborúnak, és a legnagyobb vesztesei a háborúnak mindig azok a családok, amelyek azt átélik. Nem tudjuk még, hogy mi vár ránk. Nem tudjuk még, hogy mi lesz ennek a válságnak a következménye. Én azt gondolom, hogy mi, parlamenti képviselők azért dolgozunk itt, hogy jót akarjunk a magyar családoknak. Van olyan módosító javaslat, amelyet szerintem el tudnának fogadni, és én arra kérem az államtitkár urat, hogy - nagyon sokat nyújtottunk be - nézzék át őket, ne
