Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 12. péntek - 140. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
4137 Tehát mindent összegyúrnak egy úgynevezett civil támogatássá, aztán majd, gondolom, a miniszter vagy éppen, aki arra jön, eldönti, hogy kinek mennyi jut. A költségvetési törvényben a parlamentet és annak képviselőit nem érdekli, hogy effektíve például a rendvédelmi kar vagy akár a választókerületében működő önkéntes tűzoltóságok, vagy az önkormányzati tűzoltóságok jövőre garantáltan megkapják-e a támogatásukat. Ezt majd a Belügyminisztérium saját hatáskörben eldönti, hogy kinek mennyit fog adni. Szerintünk ez nagyon nincs rendben, trendként sincs rendben. A rendvédelmi szolgálat juttatása az utolsó, amire viszont rákérdeznék államtitkár úrnál, hiszen ez egy új tétel, 53 milliárd forinttal szerepel egy olyan összeg, amire maga a javaslat azt mondja, hogy majd csak két év múlva, azaz 2023-ban lesz először kifizetve. Tehát úgy fog szerepelni a BM fejezetnél egy 53 milliárdos tétel, amire maga a javaslat kimondja, hogy az jövőre nem lesz kifizetve. Ezért szeretném kérdezni, hogy ez mi. Ilyen nem volt még. Most ez csak arról szól, hogy félreraknak egy polcra egy kis pénzt, hogy az ne legyen másra elköltve, vagy esetleg év közben majd el fogják költeni másra? De, ugye, azt leszögezhetjük, hogy ez a pénz jövőre nem fog rendelkezésre állni? A legjobb esetben három év múlva a teljes összeg fog rendelkezésre állni, hogy az állománynak kifizessék. Magyarul, ezt akarom kihozni belőle, hogy ez a tétel jövőre gyakorlatilag olyan, mintha nem is lenne ott. Nyilván félre kell tenni, de hogy ennek a fejezetnél mi keresnivalója van ilyen szempontból, azt nem értjük. Összességében azt lehet mondani, hogy a dologi és beruházási kiadások egyértelműen csökkennek jövőre, ez talán az első év, és természetesen valamelyest a válságnak is ez betudható. Egyébként is elmondható, főleg a Belügyminisztérium és a honvédelem területéről, hogy az elmúlt évek költségvetései még tájékoztató jellegű dokumentumnak is erősen nevezhetők (sic!), hiszen a kormány mindenféle céltartalékból, ilyen tartalékból, olyan tartalékból, főleg a beruházások tekintetében - a Honvédelmi bizottság tagja vagyok, pontosan látom - százmilliárdos nagyságrendben, közbeszerzés nélküli mentesítéssel ontja a beruházásokat. Ennek szakpolitikusként egyrészt az ember tud örülni, másrészt világossá teszi, hogy ennek a költségvetésnek mint tervezésnek, ami a funkciója, ezen a területen nem sok teteje van. De ha már a technikát ennyire fejlesztették és fejlesztik a jövőben is, azt szeretnénk kérni továbbra is és nyomatékosan, államtitkár úr, mert pontosan tudjuk, hogy önök is tudják, hogy baj van, hogy tessenek az emberrel is foglalkozni. Nagyon jó, hogy csinos rendőrautók vannak, csak jó lenne, ha valaki bele tudna ülni, tudná vezetni őket és nem az udvaron állnának. Nagyon jó, hogy mindenféle szuper új kütyü van, csak nagyon jó lenne, ha a rendőrök meg a katonák nem szerelnének le és hagynák el a pályát, látván, hogy ami pénzügyi megbecsülést kapnak a munkájukért ezzel az iszonyatos túlszolgálattal, ami rájuk nyomásként nehezedik folyamatosan most már a létszámhiány miatt, az egyértelműen nem versenyképes a piaci munkahelyekhez képest sem. Tudom, hogy ez valami „nünükéje” a miniszterelnöknek, de higgyék el, hogy ezen a területen a szolgálati nyugdíj visszaadása az egyetlen olyan eszköz, amivel ezt valójában újra életpályának lehetne hívni, és kérjük, hogy fontolják meg, hogy ezt a szolgálati nyugdíjat is visszahozzák. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most van lehetőség kétperces felszólalásokra. Elsőnek Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak adok szót, a Jobbik képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr! Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szóba került egy méltán alulértékelt terület az imént kormánypárti képviselő asszony szájából, amire kénytelen vagyok reagálni. A devizahitelesek kálváriája mellett nem mehetünk el szó nélkül. Amikor államtitkár úrék költségvetést terveznek, nem szabad egyszerű vonalkódnak tekinteni azt a több százezer embert, akinek az intézményesített kifosztása lezajlott Magyarországon. Bár tény és való, hogy korábbi szocialista kormányok erőteljesen hozzájárultak ezen hitelállomány felszaporodásához, de azt is látjuk, hogy 2010 óta gyakorlatilag térdre borult ez a kormányzat a
