Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 12. péntek - 140. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
4132 évvel ezelőtt, amikor önök átvették a kormányrudat, 67 ezer ember lakott ebben a három járásban, most 60 ezer. 10 százalékos a népességcsökkenés, ez nagyobb, képviselőtársaim, mint az a népességveszteség, amit Magyarország a második világháborúban arányait tekintve elszenvedett, az 7 százalékos volt. Ez itt Dél-Somogyban 10 százalékos. 2018-ban 592 születés volt ebben a három járásban, a halálozások száma ezzel ellentétben 1064. Van olyan járás ezen belül, a Csurgói, ahol 133 gyermek látta meg a napvilágot 2018-ban, és 294-en haltak meg. Tehát a halálozások száma több mint duplája a születéseknek, és az elmúlt tíz évet tükrözik azok a számok, amelyekről itt most beszéltem. Úgyhogy, képviselőtársaim, higgyék el, fogadják el, hogy óriási bajok vannak, és nem véletlen az, hogy szeretnénk azt látni ebben a költségvetésben, hogy sokkal nagyobb figyelmet szentelnek ezeknek a kérdéseknek. Tehát arra, hogy ezt az iszonyatos lepusztulást, ezt a demográfiai lejtőn való száguldást valahogyan meg lehet-e állítani, megint csak azt kell mondjam, hogy erős kérdőjelek fűződnek ehhez, és ha ilyen számokat látunk majd a költségvetésben, akkor az a helyzet, hogy ez nem fog megtörténni. 62 település alkotja ezt a három járást. A 62 településből 50 egyébként az önök rendelete értelmében jelentős munkanélküliségtől sújtott településnek minősül, 47 pedig társadalmi, gazdasági és infrastrukturális szempontból kedvezményezett település lenne a kormányrendelet alapján is, csak az a helyzet, hogy az ott élő emberek ezt nem nagyon érzékelik. A következő, ami ezt alátámasztja, az az, hogy mennyire becsülik önök, mondjuk, a bennszülötteket, mert sok esetben azt látjuk, hogy a nagybirtok idegen, külföldi, a cselédsors azonban magyar. Egy jó példát mondanék lakóhelyemről, Barcsról és környékéről. Az annak idején kárpótlásban nem volt és természetvédelmi oltalomra kiszemelt területek ügyéről van szó, amit most be fognak fejezni, pontot tesznek ennek a történetnek a végére, felszámolják az osztatlan közös birtokokat. Az a helyzet, hogy az az ezer, mondhatom úgy, hogy károsult barcsi és Barcs környéki ember ott a környező településeken lehet, hogy semmit nem fog kapni ezért a földért, ami az övék, azért az 1600 hektárnyi erdőterületért, ami most állami tulajdonba fog kerülni, viszont volt olyan nagybirtokos - most kapaszkodjanak meg, kormánypárti képviselőtársaim! -, aki a magyar államtól 810 ezer forintot kapott aranykoronánként, hektáronként hárommillió forintot, amikor őt vásárolták ki az osztatlan közösből. Tehát ennyi az idegen nagybirtokosnak a fizetsége az önök részéről, és meglátjuk, hogy mennyit kapnak az ott élő, a Dél-Somogyban élő kisemberek, a korán kelő és keményen dolgozó kisemberek. Nagyon szeretném, ha támogatnák egyébként azt a módosító javaslatot, amely azt célozza, hogy végre megkapják az őket megillető kárpótlást, ami 25-30 éve húzódik. Kíváncsi vagyok, hogy támogatják-e. Képviselőtársaim! Nagyon fontos lenne egyébként az integrációra és a pedagógusokra mint a legfontosabb szereplőire ennek a területnek odafigyelni. 1 százalékkal nő a személyi jellegű kiadások aránya a Klebelsberg Központnál. Tessék megnézni akkor, hogy jövőre mit terveztek be! Mi azt mondjuk, hogy versenyképes Magyarországot csak versenyképes tanári bérekkel lehetne építeni. Ha nem akarjuk azt, hogy ez az ország a termelési láncok alján rekedve alacsony hozzáadott értéket produkáljon, és egyfajta gyarmat legyen - mert gyarmati helyzetbe kerültünk, nem most egyébként, nem csak az önök sara, nem az elmúlt tíz év sara ez az egész -, azt hiszem, akkor erre sokkal jobban oda kellene figyelniük. Új klebelsbergi modellt kellene építeni Magyarországon, és megfogadni azt a szentenciát, amit a ’20-as években vallottak, akikre egyébként önök annyit szoktak hivatkozni, hogy az oktatási tárca legyen az új honvédelmi tárca Magyarországon, mert ennek az országnak, ennek a nemzetnek más lehetősége nincs. Meg kell nézni, hogy milyen a pedagóguskorfa: végzetesen elöregedett. A pedagógustársadalom 50 százaléka 50 év feletti, és az önök kormányzása alatt a 30 év alatti pedagógusok aránya 15 százalékról 6 százalékra zuhant. Kérdezem: ki fog így integrálni, ki fog így felzárkóztatni, hiszen ennek a felzárkóztatásnak a legfontosabb terepe az iskola lenne.
