Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 12. péntek - 140. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK: - TORDAI BENCE (Párbeszéd):
4092 százalék fölötti részarányról 43 százalék alá, egyre kevesebb pénzt osztunk újra, egyre kevesebbet használunk közösen a társadalmi célok, a közjó érdekében; és ezen a szűkülő költségvetésen belül olyan durva átrendeződések történnek, amelyek a gazdagoknak, a nagyvállalatoknak és a Fideszközeli oligarcháknak jelentenek előnyt, ők élvezték az elmúlt tíz év gazdasági növekedésének a gyümölcsét, és a társadalom alsó harmada-fele-kétharmada - mikor hogy - fizette meg ennek az árát. Na, ezt kell az ellenkezőjére fordítani, ezt a perverz társadalompolitikát kell végre egy egészséges és igazságos társadalompolitikával felváltani, egy olyan társadalompolitikával, amelynek az az alapja, hogy mindenki számít. Nem mondunk olyanokat, és nem gondolunk olyanokat, amilyeneket az Orbán-kormány minisztere fogalmazott meg, hogy akinek nincs semmije, az annyit is ér. Mi azt gondoljuk, hogy mindenkinek kell hogy legyen valamije, nem tűrhető a XXI. században Európa közepén a nincstelenség. Az állami feladatok egyik legfontosabbika, hogy a létbiztonságot - amely az élethez való alkotmányos jognak a lefordítása a gyakorlati életre - garantálja, és ez az, amit egyébként az állampolgárok közössége el is vár. A legfrissebb kutatás szerint az alapjövedelem bevezetésének már 80 százalékos a támogatottsága - korábban kétharmados-háromnegyedes arányokat mutattak ezek a közvéleménykutatások. Nyilván a válság miatt még többeknek megrendült a biztonságérzete, elvesztették az állásukat, vagy elvesztették a bevételeik kisebb-nagyobb részét, körülbelül félmillió ember van, akit az állásvesztés sújtott, és nagyjából egymillió, akinek érdemben csökkentek a jövedelmei az elmúlt hónapokban. Ilyenkor érezzük igazán, hogy az egyes ember - legyen akármennyire törekvő, szorgalmas, szerencsés - mégiscsak kiszolgáltatott, és azért élünk közösségben, azért alakítottunk államokat, hogy ezt a kiszolgáltatottságot csökkentsük. Nem szabad, hogy az egymásrautaltság csak a politikai beszédek tárgya legyen, hanem az a hétköznap társadalmi valósága kellene hogy legyen, és ennek az egymásrautaltságnak meg kell felelnünk, felelősséget kell vállalnunk. Önök szoktak arról beszélni, hogy minden magyar felelős minden magyarért - az alapjövedelem éppen ennek a lefordítása a számok nyelvére, a pénz nyelvére. Önök mondják azt, hogy senki nem marad egyedül, és hogy senkit nem hagyunk az út szélén - a valóság sajnos ennek a cáfolatát hozza. De akkor ezek szerint közös célunk az, hogy tényleg az legyen a helyzet, hogy senkit nem hagyunk magára, és senkit nem hagyunk egyedül, és senkit nem hagyunk nincstelenségben tengődni, és ugyanígy azt sem tűrjük el, hogy az a gazdasági modell, amely a munkavállalók kiszolgáltatottságára, alacsony bérszínvonalára épül, az a gazdasági modell legyen a jövőben is meghatározó Magyarország számára. Az alapjövedelem annak is egy nagyon jó eszköze, hogy az alacsony béreket felnyomjuk. Hogyha nem kiszolgáltatott a munkavállaló, akkor nem lehet akármilyen pénzért munkába kényszeríteni, és ez nem a munkára való ösztönzés ellen hat, sőt egy magasabb bérszínvonalon magasabb lenne a munkakínálat is. Úgyhogy ellentétben azzal, amit a fideszes kollégák meg szoktak fogalmazni, az alapjövedelem láthatólag nem segély, hiszen gyakorlatilag mindenkinek jár, vagy legalábbis a magas jövedelműeket leszámítva mindenkinek, tízből hét magyar anyagilag is előnyösebb helyzetbe jutna az alapjövedelem bevezetésével. A 9,7 millió magyarországi lakosból körülbelül 6,7 millió ember kapná a Párbeszéd által javasolt alapjövedelmet, hiszen az nemcsak a gyermekek után jár, nemcsak az időseknek szolgál egyfajta alapnyugdíjként, nemcsak az aktív korú inaktívaknak biztosítja az egyfajta jövedelembiztonságát, hanem az átlag alatti és a valamivel az átlag fölötti keresetűeknek is kiegészítést ad. (10.30) Persze kérdezhetik, hogy honnan van erre pénz, de ezt évről évre bebizonyítjuk, hogy van erre pénz. Ha csak azt nézzük, hogy GDP-arányosan mennyit költünk most a társadalmi védelem kiadásaira, akkor azt látjuk, hogy ez Magyarországon 13,3 százalék, az Európai Unióban, az EU 27ek átlagában 19,2 százaléka a GDP-nek. 6 százalékpontos különbség, ami a magyar GDP-t tekintve 2100 milliárd forintos plusz, amit a társadalmi védelem forrásaiként előállíthatnánk, ha csak az EUátlagra mennénk fel ebben az ügyben. Ennél egyébként talán még kisebb is az az alapjövedelem-
