Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 11. csütörtök - 139. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: - VOLNER JÁNOS (független):
4054 majd áthárítani az ügyfelekre. Aztán be is bizonyosodott, hogy a véleményem igaz. Amikor megjelent a tranzakciós illetékről szóló törvény tervezete, a bankok levélben értesítették az ügyfeleiket, és jellemzően pont akkora nagyságú tranzakciósköltség-növekedést állapítottak meg az ügyfeleknél, mint amennyit egyébként a kormány tranzakciós illetékként rájuk kiszabott. Én tehát azt kérem, államtitkár úr - ezt minden évben kértem a kormánytól és most is azt kérem önöktől -, hogy biztosítsák a törvény eredeti célját, hogy ennek a valós teherviselője valóban a hitelintézeti szektor legyen, és ne legyen áthárítva a kisvállalkozásokra és a magánszemélyekre a tranzakciós illeték összege. Ha általában megnézem azt, hogy mennyibe kerül a bankolás Magyarországon, akkor nemzetközi összehasonlításban is kifejezetten drága Magyarországon bankolni, kifejezetten magas haszonkulccsal dolgoznak a bankok. Fontosnak tartom felhívni a figyelmet arra, amiben, számomra legalábbis örömteli módon, a kormányzat már elkezdett mozgolódni, ez az iparűzési adó kérdése. Számos olyan települési problémát látok, államtitkár úr, hogy az egyik hasonló adottságú településre be van jelentve egy-két nagy cég, és oda jelentős iparűzésiadó-bevétel érkezik, a szomszédos településre, ami ugyanolyan foglalkoztatási és egyéb problémákkal küzd, vagy infrastrukturális problémákkal ezzel együtt, pedig nincs bejelentve hasonló cég, lényegesen kisebb az önkormányzat költségvetése. Én magam úgy tartanám igazságosnak, ha az iparűzésiadó-bevételek nem egyetlen településhez kerülnének ebben az esetben, hanem lehetőség szerint legalább régiós szinten el lenne osztva több más településsel együtt, hiszen nemegyszer előfordul az az állapot - egyébként pont a növekedési pólusoknál lehet ezt megfigyelni -, hogy az agglomerációból bejárnak adott esetben a fővárosba vagy a nagyobb városokba az emberek dolgozni, az adóbevétel a cégek megtelepedése révén a fővárosban keletkezik, de tekintettel arra, hogy az agglomerációban kell az emberek lakhatását és ennek infrastrukturális hátterét megoldani, ennek az adóbevétele azonban az agglomerációban már nem szükségszerűen jelenik meg. Ez tehát szerintem egy rendszerszintű probléma, amit érdemes lenne az iparűzési adó átstrukturálásával, az általam jelzett módon orvosolni. Én egyébként a gépjárműadó kapcsán, ha már a baloldali képviselőtársaim felhozták ezt a kérdést, néhány gondolatot azért szeretnék elmondani. A koronavírus-járvány idején minden hivatalnak, minden önkormányzatnak, magának az államnak is több feladata lett, és kevesebb bevétele. A magyar állam is ettől szenved jelenleg, hogy több a feladat a koronavírus miatt, és jelentősen apadnak a bevételek, hiszen a gazdasági leállás miatt csökkent a költségvetés bevétele. Én nem értem egyszerűen azt a gondolkodást, amit például Karácsony Gergely erőltet, és amit a baloldali képviselőtársaim által látok itt megjelenni az Országgyűlésben, hogy igaz, hogy az államnak magának kevesebb a bevétele, mégis adjon az önkormányzatoknak több pénzt, mert nekik vannak olyan, egyébként önként vállalt feladataik, amiket a nyakukba vettek a saját költségvetésük terhére, és most meg kellene érteni azt, hogy ők erre külön pluszpénzt szeretnének kapni. Ez egyszerűen nem megy. Én azt látom ebben az esetben is, hogy ha egyszer mindenkinek csökken a bevétele, akkor még egy ellenzéki önkormányzatnak is tudomásul kell vennie azt, hogy ezek a bevételek bizony náluk is csökkennek. Ez egyszerűen így igazságos, bármilyen színű egy önkormányzat, ugyanúgy csökkennek a bevételei. Sajnos, a pandémiás helyzet ilyen. Röviden szeretnék kitérni a nyugdíjkassza kérdésére. Hosszú ideje, ha az ember a hosszú távú idősorokat megnézi, lehet látni azt, hogy tendenciózusan romlik Magyarországon - illetve a jövőben még inkább romlani fog - a helyettesítési ráta, azaz az aktív korban elért jövedelemhez képest a nyugdíjaskorban elért jövedelem csökkenni fog arányaiban. Ez egy hosszú távú tendencia, ami megfigyelhető, és rendkívül veszélyes lesz. Nem most, hanem 15-20 év múlva gyakorlatilag a magyar nyugdíjrendszeren belül egy elképesztő feszültséget fog okozni. Amikor megtörtént a magánnyugdíjpénztárak államosítása, és az ezzel járó 3000 milliárd forint befolyt a költségvetésbe, a szívem egyik fele örült, mert az ország gazdaságilag kiszolgáltatott állapotban volt, és ez a pénz valóban segített neki, a másik fele azonban vérzett a szívemnek, mert a tőkefedezeti pillér kiiktatásával sikerült elérni azt, hogy gyakorlatilag Orbán Viktor miniszterelnök szavában kellene az egyszeri magyar dolgozónak bíznia, aki azt mondta, hogy megvédik a
