Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 11. csütörtök - 139. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: - HAJDU LÁSZLÓ (DK):
4024 év elején, év végén. Ha most komolyan vesszük, hogy mit tárgyalunk, akkor úgy tárgyaljuk a 2021es költségvetést, hogy a 2020-ast hajtjuk most végre, és a 2019-es zárását nem ismerjük; három év költségvetését úgy tárgyaljuk, hogy gyakorlatilag el kell hinnünk - mert hiszen nincsenek viszonyszámok, nincsen mérleg -, hogy azok a számok, amelyeket bemondtak, leírtak, azok hitelesek, el kell hinni, hogy hitelesek, mert egyébként zárszámadási számok nem támasztják alá, tehát bázisviszonyítási szám nyilván nincsen, azt pedig legfeljebb egy-két konkrét tapasztalatból vagy ezekből a termelési beszámolókból, amelyeket itt hallottunk, tudjuk, hogy a mostani végrehajtás hol tart. Egy biztos: azok az önkormányzatok, amelyeket én jobban ismerek, a fővárosiak és a kerületiek, valamint az agglomeráció. (18.10) Azt kell mondjam, hogy az államtitkár úr egy új stílust hozott be, és ez jó, hogy valóságos vita van, mert időközönként feláll, és érvel, tehát nem két napig hallgat, és utána tíz perc alatt elintézi a költségvetést, amit én megköszönök, mert valóságos vitává teszi a költségvetés vitáját azzal, hogy ilyen módszerrel tárgyal. Ehhez kell egy bátorság is, mert újabb vitákat is lehet gerjeszteni, de ez a valóságos tárgyalás. Ezt tekintheti úgy is egy ellenzéki képviselőtől, hogy dicséret. Ezt egy jó stílusnak tartom. Amikor a költségvetésről beszélünk, és azt mondjuk, hogy az a filozófia van ebben a költségvetésben a IX. fejezeti részében az önkormányzatok számára, hogy feladatfinanszírozás van, akkor a feladatfinanszírozás alatt sokan azt gondolják, hogy az a feladat, amit az önkormányzatnak el kell végezni, az így is van finanszírozva. Tegnap az érdi képviselő úr - hirtelen akartam mondani a nevét - elmondta, hogy 41 milliárd a költségvetése Érdnek, abból 38 milliárdot az állam ad hozzá. Azt mondtam, hogy bemegyek a pad alá, az nem létezik, hogy van egy ilyen város, ahol ez van. De az van, ha helyismeretem nincs, akkor nem tudom, hogy az a 38 milliárd létezik, de az egy olyan beruházás a városban, amelyhez a város vezetőjének korábban volt köze, a mostani városvezetővel nem nagyon tárgyalnak, hanem épül az a valami, amit már elkezdtek ott építeni, és azon túlmenően van egy 14 milliárd körüli költségvetése a városnak. Arról viszont nem tudott sokat a helyi képviselő. Tehát azt kell mondjam, hogy a feladatfinanszírozás ma úgy néz ki, hogy a magasabb adóerőképességű önkormányzatok - most ugyan ezt levitték, hogy még több önkormányzatot be tudjanak vonni - nettó befizetők az államnak, magyarul, többet fizetnek be az államnak, mint amit ők visszakapnak, azon túlmenően, hogy vannak ezek a szigorítások vagy ollózások, vagy nem tudom, minek nevezzük. Tehát az önkormányzat ugyanúgy fizet áfát, az egyik legnagyobb bevétel az adóbevételeiben az államnak, az önkormányzat ugyanúgy fizet áfát, szja-t, fizeti ezt a szolidaritási hozzájárulást. És ha megnézzük, hogy normatívában a feladatfinanszírozásban mit ad vissza maga ez a költségvetés, akkor lehet látni, hogy nettóban többet fizetünk be, mint amit kapunk. És hogy mit finanszíroz le - most a bölcsődénél egy picike elmozdulást látok -, ez általában a 60 százalékot éri el, tehát jó esetben a feladat 60-65 százalékát, ha eléri, amit az állam lefinanszírozott. Noha kötelező feladatról van szó, a többit az önkormányzatnak kell kiegészíteni, és erről soha nem beszélünk, amikor szolidaritás jön. Ez is egy szolidaritás, hogy kiegészítjük a kötelező feladatot 35 vagy 40 százalékkal, attól függ, hogy miről van szó, mert az idősgondozásban is van picike normatíva, ott sokkal magasabb az úgynevezett szolidaritás, amivel kiegészítjük. A kultúráról esett is szó, gyönyörű szavakat hallottunk a kultúráról. Tudni kell, hogy egy nyolcvan-egynéhány-ezer lakosú település kulturális normatívája 16 millió forint, a bekerülési összege 800 millióból valósítható meg; 16 millió a normatívája. Tehát komolytalan dolog, amit itt hallottunk, hogy mennyi minden megy a kultúrára, és hogy nőtt. Egyik volt polgármester kolléga itt dicsérte, hogy milyen szép kulturális fejlődés van. Kulturális normatívát az önkormányzatok nem kapnak szinte semmit. Ugyanez egyébként igaz meglepő módon arra, hogy a sportnormatíva is szinte nulla. A diáksport normatívája, a gyermeksport normatívája egész kis jelképes valami egy önkormányzatnál. Igaz, hogy ebben az is benne van, hogy a gyerekeink átkerültek az intézményfenntartóhoz, a Klebelsberg
