Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. március 2. hétfő - 109. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik):
402 Köszönjük, államtitkár úr. A következő napirend előtti felszólalásra jelentkezett Magyar Zoltán képviselő úr, a Jobbik részéről: „Ezt mégis hogyan gondolták?” címmel. Öné a szó, képviselő úr. MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Nagyon örülök, hogy Kontrát Károly államtitkár úr azzal fejezte be az előző napirend előttire adott válaszát, hogy az ellenzéki pártoktól, frakcióktól is konkrét javaslatokat vár, például arra vonatkozóan, hogy a koronavírussal összefüggésben a problémákat meg tudjuk oldani, és közösen ezekre válaszokat tudjunk adni. Én is egy ilyen konkrét javaslattal élnék, és remélem, hogy a kormány többi tagja, a többi minisztérium is hasonlóan áll ehhez a kérdéshez. Hazánknak 2015 óta ugyanis nincs állami élelmiszer-tartaléka, vagy ha van, akkor azt nagyon jól eldugták és nem kommunikálják. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy krízishelyzetben, egy olyan helyzetben, amikor egyfajta pánikszerű felvásárlás következik be az élelmiszerek területén - és ma ehhez állunk közel, és szerencsére elmondhatjuk, hogy ez a pánikfelvásárlási roham még indokolatlannak tekinthető, de bármikor eljöhet az az időszak, amikor egyrészt indokolttá válik, vagy pedig, ha nem is válik indokolttá, mindenképpen előidéz egy olyan helyzetet, amikor adott élelmiszerekből komoly hiány jelentkezik. Egy ilyen helyzetben bizony a multinacionális vállalatok aktuális raktárkészletein és az ő partnereik logisztikai kapacitásán múlik, hogy a magyar emberek hozzájutnak-e az alapvető élelmiszerekhez vagy nem. Sajnos, azt is el kell mondanunk, hogy hazánk e tekintetben rendkívül rossz, elmaradott állapotban van, hiszen Európában és a világ más részein is az állami élelmiszer-tartalék egy bevett, mindennapi gyakorlat. Ha csak az Európai Unió országait nézem, Ausztria, Csehország, Lengyelország, Horvátország, Bulgária, Románia, Franciaország, Norvégia, Svédország, Németország és Hollandia is kiemelkedő élelmiszer-tartalékkal bír. Ez alapján egyébként még elmondható, hogy Norvégiában, Szlovákiában, Dániában, Izlandon, Grönlandon, Cipruson és Spanyolországban is jelentős tartalékok vannak, és ezek hivatalos, Európai Unió által közzétett adatok. Magyarország ezen Eurostat-statisztikák alapján a sor végén, a legutolsó helyen szerepel. Egyébként az európai országok leginkább logikusan vizet, tésztát, lisztet, cukrot, búzát, grízt, étkezési olajat és tartós élelmiszereket tartalékolnak. Nálunk tehát mindezekről semmilyen információ nincs. Mindez egy olyan országban, ahol szerintünk teljesen jogosan elvárható lenne, hogy az emberek mindenkor hozzájussanak minőségi és megfelelő mennyiségű élelmiszerhez. Hogy korábban, amikor még vállaltan volt hazánknak élelmiszer-tartaléka, miből álltak ezek a tételek, azt pontosan nem tudhatjuk, hiszen már akkor is titokként kezelték, minősített adatnak nyilvánították. De miután a Fidesz-kormány, ahogy említettem, 2015-ben ezt lenullázta, a Jobbik azonnal felhívta erre a problémára a figyelmet, és 2016-ban egy törvénymódosítást kezdeményeztem a gyors és hatékony rendezésére. Akkor a Tartalékgazdálkodási Nonprofit Kft. menedzselte ezt az ügyet, azonban önök képesek voltak egy brókerbotrányba belevinni ezt a céget. Jól tetszenek hallani, a magyar nemzeti élelmiszer-tartalékot önök kockáztatták egy brókerbotrány keretében, de egyébként a napi működéssel is számtalan gond volt. Semmi másra nem használták ezt az állami kft.-t, mint hogy az önök oligarcháitól az el nem adható, silány minőségű gabonát felvásároltatták. Gyakran gombás fertőzéssel annyira szennyezett volt, hogy állati takarmányozásra is alkalmatlan volt, nemhogy nemzetgazdasági élelmezésre. El is jutottunk odáig tehát, hogy több mint ötmilliárd forint feletti veszteséggel zárt ez a kft. az éves működését tekintve, és már az Európai Unió is elkezdett vizsgálódni, így ahelyett, hogy szembenéztek volna a tényekkel, gyorsan felszámolták az egész kft.-t és vele egyébként az állami élelmiszer-tartalékot is, pedig akkoriban még hangzatos szavakkal védték a rendszert. Idézem önöket: „Az állami tartalékolás szinte a világ valamennyi országában megtalálható. Megszervezését gazdaságpolitikai, természeti és műszaki kockázatok indokolják.” Mélységesen egyetértünk ezekkel a mondatokkal, javaslom, hogy ismét fogadják meg, és állítsunk fel egy ilyen rendszert.
