Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 11. csütörtök - 139. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: - BŐSZ ANETT (DK):
3995 biztonságának garanciái - mint a polgárőrség fenntartása -, az ifjúsági önkormányzat működtetése, vagyis értelmezésemben a fiatalok demokratikus és társadalmi fejlődésének elősegítése, illetve önként vállalt önkormányzati feladat az egyházak segítése, de a helyi média működtetése is. Amennyiben a működési támogatások megcsappannak, én tudom, hogy önök azzal érvelnek, hogy vannak rendelkezésre álló fejlesztési források, és ebben önöknek igazuk van, hogy kell fejleszteni, de élni is kell, és az általam felsorolt feladatok, amelyeket az önkormányzatok - még egyszer mondom - a kötelezően ellátandó feladatok mellett önként vállalnak, és erről a polgárok sok esetben nem is tudnak, hiszen az életük mindennapi része, én azt gondolom, hogy egy nagyon fontos véleménykülönbség van itt köztünk, ami kifejezetten fogja rombolni a magyar polgárok életét. Tovább szeretnék menni, mert a Demokratikus Koalíciónak és a Liberálisoknak volt egy közös javaslata, ami azt célozta, hogy a személyi jövedelemadónak legyen egy harmadik 1 százaléka, amit föl lehet ajánlani elsősorban célzottan azoknak a civil szervezeteknek, amelyek segítették az önkormányzatokat a gazdasági-szociális válság következményeinek enyhítésében. Én nagyon sajnálom, hogy ez nem lelt konszenzusra a Költségvetési bizottság ülésén, de akkor ígéretet tettünk a kollégákkal arra, hogy további javaslatot nyújtunk be a fel nem ajánlott 1 százalékokra vonatkozóan. Én nagyon bízom abban, hogy a kormánypárti képviselőtársak nyitottak lesznek arra, hogy a jelentős, egyébként minden évben több milliárd forintnyi összeget, amit nem ajánlanak fel a személyi jövedelemadóból, valamifajta, önkormányzatokkal keresendő konszenzus keretében azon civil szervezetek számára gondolnánk mi eljuttatni, amelyek elengedhetetlen feladatokat vállaltak a szociális válság kialakulásának fékezésében. Az utolsó témakör, amit említenék - és még talán belefér az időmbe -, azok a társadalmi csoportok, amelyek nemcsak a válság alatt, de hogy úgy fogalmazzak, a békeidőben sem élvezik a kormány támogatását megfelelő mértékben. (15.40) Azt gondolom, hogy egy társadalom állapotát leginkább az írja le, hogy hogyan bánik az elesettekkel és a kisebbségekkel. Ez a Ház vitázott ezen a héten az iskolaőrség felállításáról, én azonban azt mondom, hogy ez a vita egy rendszerhibát takar, nevezetesen azt, hogy a pedagógiai szakszolgálatok végletesen tönkrementek a súlyos alulfinanszírozottságból eredően, így a pedagógusok nem kaptak megfelelő segítséget abban, hogy ne kezdjenek el kialakulni a gettóiskolák, ne kezdjenek el komplett régiók úgy elgettósodni, hogy onnan a középosztály szinte menekíti a gyermekeit, és hogy ne gondolják önök - ebben egyébként jelen pillanatban is óriási véleménykülönbség van köztünk -, hogy csak az iskolaőrség felállítása az, ami a végletekig elkeseredett társadalmi csoportok gyermekeinek adott esetben iskolai erőszakba torkolló mindennapjait meg tudja oldani. Én azt gondolom, hogy ez nem megoldás, az volna a megoldás - ahogyan itt Hiller István képviselőtársam beszélt arról, hogy nem megfelelő az oktatási rendszer szemlélete a jelenlegi kormány köreiben, úgy én szeretnék amellett érvelni, hogy azok, akik szolgálják az iskolarendszert a pedagógusokon kívül, azok sincsenek megfelelően megbecsülve. És hiszem azt, hogy egyébként a társadalmi kohéziót valóban az szolgálja, ha minimum ezt az összeget, amit önök most az iskolaőrség felállítására szánnak, arra szánnák, hogy azok a társadalmi csoportok felzárkózhassanak végre, hosszú évtizedek után, amelyeknek mindig elengedték a kezét. Még egy utolsó gondolatot engedjenek meg. Én azt gondolom, hogy vannak még kárvallottak. Én hagyományosan az egyenlő méltóság és az egyenlő bánásmód elvének érvényesülését szoktam itt számonkérni önökön és azokon a költségvetéseken, amelyeket önök benyújtottak eddig, azt tudom mondani, hogy akár a fogyatékossággal élők, akár a spektrumzavarban élők már gyermekkortól kezdve olyan súlyos hátrányokat szenvednek ebben a társadalomban, és sajnos a jövő évi költségvetésben sem látom az ennek felszámolására tett lépéseket vagy ennek garanciáit, amelyben nemcsak hogy újragondolásra szorul minden, de azt gondolom, nem beszélhetünk arról, hogy mi ugyanazon a Magyarországon élünk. Szerintem elsősorban ezt kellene megváltoztatni, hogy ez az ország, ez a haza mindannyiunk számára ugyanazt az arcot tudja mutatni. Így lennének önök is hitelesek abban, hogy a polgárok kormánya kívánnak lenni, a családok kormánya. Én azt gondolom,
