Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak

2020. június 11. csütörtök - 139. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: - BŐSZ ANETT (DK):

3993 ezt a 2021-es költségvetés tervezetével. Nem látunk még tisztán abban, hogy visszatér-e a járvány,

nem tudjuk azt, hogy visszatér-e adott esetben az őszi időszakban egy olyan karantén, ami majd a

gazdaság újbóli lelassulásához vezet. Jelen pillanatban még csak remélni tudjuk azt, amikor alig

indultak újra az iskoláink, egy-egy óvodánk, egy-egy bölcsődénk, hogy az újonnan nélkülözővé lett

családoknak hamarosan ismét lesz új, piaci alapon teremtett munkahelyük, olyan jövedelmük,

amelyből el tudják tartani a gyermekeiket, és készen áll az a helyzet, hogy ők nem szorulnak az

állam, illetve az önkormányzatok segítségére. Csak becsléseink vannak arra, hogy a turizmus vajon

képes lesz-e idén talpra állni. Azt is csak becsülni tudjuk, hogy azok a szektorok, amelyek szinte

teljes egészében leálltak vagy veszélyes mértékben lassultak le, vajon mikor indulnak újra megfelelő

mértékben. Azt gondolom, közös felelősségünk az, hogy ezeknek az újraindulásán dolgozzunk, és az

is, hogy minél felelősebb döntéseket hozzunk. Tisztában vagyok azzal, hogy a kétharmad erejének köszönhetően jelen pillanatban azon változtatni nem tudunk, hogy az őszi ülésszakban, amikor egyébként rendelkezésre állnak már a

második vagy ne adj’ isten, a harmadik negyedéves gazdasági adatok is, határozzunk arról, hogy a

költségvetés sarokszámai hogyan alakulnak 2021-ben, de ha már így alakult, akkor szeretnék egy

elvi alapvetést, illetve néhány gyakorlati szempontot megosztani önökkel. (15.30) Alapvetően azt gondolom, hogy amiket Varga Mihály miniszter úr expozéjában elmondott, hogy

4,8 százalékos GDP-növekedéssel, a maastrichti konvergenciakritériumoknak megfelelő

államháztartási hiánnyal, inflációs rátával és csökkenő államadóssággal számol, én nagyon tisztelem

a miniszter úr és az államtitkár urak optimizmusát, szakmai tapasztalatát, de jelen helyzetben ezeket egyértelműen nem lehet kijelenteni. Az OECD előrejelzései szerint hazánk a globális gazdaság 6 százalékos szűkülése mellett

legalább 8 százalékkal esik vissza, és becslések szerint számolhatunk akár 10 százalékos

költségvetési hiánnyal, ezenfelül pedig egy szűkülő munkapiaccal. Bár magam is túlzónak tartom az

OECD borúlátását, azonban azt gondolom, hogy valahol a kettő között kell tudnunk találni egy olyan

becslést, ami minden bizonnyal közelebb lesz a valósághoz, és ami alapján valóban tudunk egy

felelős költségvetést tervezni. Azt gondolom, mindannyian azért vagyunk itt, ebben a Házban, hogy hazánk boldogulását

elősegítsük, és annak érdekében tegyük nemcsak a felszólalásainkat, hanem a módosító

javaslatainkat, hogy minél könnyebben tudjunk kilábalni ebből a válságból. Azért szögeztem le

ezeket a gondolatokat, mert azt gondolom, hogy bár nem nemzetgazdasági, hanem költségvetési

vitán veszünk részt, nem tekinthetünk el attól, hogy egyelőre szerintem nincs közöttünk olyan, aki

meg tudná mondani, hogy akár idén szeptemberben vagy decemberben milyen adatokkal fog tudni

szolgálni ez a kis nyitott gazdaság egy egyébként valóban bajban lévő világgazdaság mellett. Én szeretném egyébként, ha lehet, államtitkár urat arra kérni, hogy ezekre a gondolatokra

reagáljon, mert azt gondolom, hogy erről kell tudnunk vitázni a költségvetési vitán fölül, hogy

egyáltalán milyen számokban gondolkodhatunk, és miből gazdálkodhatunk. Miniszter úr dicséretes számokat közölt a nyugellátás, az oktatás és az egészségügy

finanszírozása területén, amire államtitkár úr az iménti reakciójában ráerősített. Örvendetes

egyébként, hogy az idei tervekhez képest ezekben a szektorokban növelni kívánják a kiadásokat,

azonban én nem véletlenül fogalmaztam meg az iménti aggodalmaimat a nemzetgazdaság teljesítőképessége, a szűkülő munkapiac, illetve egyáltalán a költségvetés fő számait illetően;

szerintem ebben tudnunk kell gondolkodni és tudnunk kell számolni azzal is, hogy ha ezek a tervek

nem sikerülnek, akkor vajon melyek azok a minimum-költségvetések, amelyekből még lehet

gazdálkodni. Éppen ezért érvelek amellett, hogy nem biztos, hogy jó, hogy ezt a költségvetési vitát ilyen korán

folytatjuk le, hasonlóan az elmúlt öt évhez, de szeretnék most rátérni egy részletesebb és még mindig

általános észrevételcsomagra, mert a kormány és az ellenzék szemléletében olyan alapvető

különbségek húzódnak meg, amelyekről szerintem sokkal fontosabb lenne részletesebb és akár