Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 11. csütörtök - 139. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: - DR. HILLER ISTVÁN (MSZP):
3987 Tíz év mérlege. Ezért nyilván a költségvetésben is megjelenített számok mögött emberek, lehetséges karrierek, életek vannak. Azt kell mondjam önöknek, hogy az elmúlt tíz évet már nem lehet visszacsinálni, de javaslom önöknek megfontolásra azt, amit az MSZP oktatási programja tartalmaz, tudniillik, hogy az idegen nyelvi nulladik évfolyamot állítsák vissza. Ez, biztos vagyok benne, mert pontosan tudom, hogy a költségvetés nyelvén olcsóbb, mint amennyi pénzt idáig eltékozoltak. Hogy hatásosabb, arra meg garanciát vállalok, mert két éven keresztül működött. Évente tízezer magyar fiatal szerzett minimum középfokú, 15 százalék erejéig felsőfokú nyelvvizsgát. Ehhez képest önök kifizetik a nyelvvizsga díját. De minthogy nem tudnak eljutni a nyelvvizsgáig, nem tudnak miért felvenni nyelvvizsgadíjat, mert nem szerzik meg, nagyon kérem, fontolják meg ezt a javaslatot. Van egy olyan elképzelésük, amely egyébként a költségvetésben is testet ölt, tudniillik, hogy közoktatásban részt vevő fiatalok egyelőre két évfolyamát külföldre idegen nyelvi közegbe, táborba viszik. Szerintem ez jó, már csak azért is, mert először mi mondtuk. A mi 2014-es választási programunkban volt ez bent, már maga az alapötlet. Tehát hogy hat év után, illetve öt év után eljutottak oda, hogy ez a gondolat eljutott önökhöz, ez dicsérendő. De tudom, hogy most, akik itt ülünk is, többen vagyunk, akik beszélnek idegen nyelvet, következésképpen megtanulták, és tudom, hogy vannak olyanok, akik idegen nyelvet tanítanak és taníthatnak. Nagyon kérem, hogy fontolják meg, amit most mondok. Önök kétheti, 14 napos időtartamra vinnének ki több tízezer magyar diákot idegen nyelvi közegbe, többnyire angolul, németül, de például spanyolul és kínaiul is, de akik beszélünk idegen nyelveket, akármilyen szinten, de mondjuk, olyan szinten, tudom, hogy vannak itt közöttünk olyanok, akik felállnak, és ezt a felszólalást most tudnák folytatni valami más idegen nyelven, higgyék el, közülük való vagyok. 14 nap alatt nem lehet megtanulni idegen nyelven. Azt is értem, hogy ennek nem az a szándéka, hogy a nulláról elindulva eljussanak 14 nap alatt valahova, már úgy gondolom, hogy valamiféle középfok reményéig, mert még egyszer mondom, valami tapasztalatom van, de 14 nap alatt még csak megerősíteni sem lehet komolyan egy idegen nyelvi tudást, ráadásul, és mivel a költségvetés vitájánál tartunk, hadd mondjam el, 90 milliárd forintért. 90 milliárd forintért akarnak egy-egy magyar diákot - még egyszer, a nagyságrend tízezres - idegen nyelvi tudásában megerősíteni. Egy ellenzékinek azt kellene mondani a költségvetés minden egyes tételére, hogy kevés, kevés, kevés, többet, többet, többet. Ennél az esetnél viszont azt mondom, hogy ez pénzkidobás, hogy gazdálkodjanak jobban a közös pénzünkkel. Ebből nem lesz megerősített idegennyelv-tudás. Vagy kiviszik a magyar fiatalokat minimum két hónapra, vigyenek ki kevesebb diákot, vagy tegyenek bele több pénzt, mert 14 napig nem érdemes idegen nyelven tanítani Hollandiában, Angliában vagy Kínában magyar diákokat, mert nem lesz abból semmi, csak kidobunk 90 milliárd forintot az ablakon. (15.00) Kérem szépen, hogy ezt gondolják meg. Végül: van-e az önök oktatáspolitikájában költségvetés nyelvén és szerkezeti kérdésekben bármilyen újítás? Vagy pedig az egyik év átveszi a korábbi hagyatékát, és örökül hagyja a következőknek? És ez így, szépen megy évről évre, miközben a világ elmegy mellettük, és előadódik egy olyan kényszerhelyzet, ami rávisz minket - ezen belül a magyar oktatást is -, hogy olyan gyakorlatot valósítson meg, amire ugyan nem készült - készülhetett volna, még biztosa is van, de nem készült, ez az igazság -, és aztán egyszerre valóban a kényszer nyomására, tényleg egyik napról a másikra, sőt egyik óráról a másikra diákok százezrei és pedagógusok tízezrei állnak át online oktatásra. Az önök költségvetésében büszke tétel az ingyentankönyvek rendszere. Önmagában egyébként helyes, mi kezdtük el, önök folytatták és kiterjesztették. Azt szeretném kérdezni, hogy egyébként elgondolkodtak-e azon, hogy a világ szép lassan a nyomtatott tankönyvek rendszerén túllép. Eszükbe jutott-e, hogy azok a diákok, akikről beszélünk, a hétéves, kilencéves - és nem is beszélek a tizenhárom évesről - a tudásának legjavát már réges-régen nem úgy veszi át, mint mi, az apáink meg a nagyapáink; a mi tudásmegszerzésünk sokkal hasonlatosabb a nagyapáink tudásmegszerzéséhez,
