Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 11. csütörtök - 139. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: - DR. HILLER ISTVÁN (MSZP):
3985 A fenti költségvetésitörvény-javaslat általam kiemelt részei, meggyőződésem, hogy megfelelően képviselik hazánk klímaváltozás elleni küzdelmét, és méltóképpen szolgálják a humanitárius segítségnyújtást, amelyben Magyarország a „Hungary Helps” programon keresztül egyedülállóan képviseli a helyben való segítést mint a migráció megelőzésének egyik legfontosabb eszközét, a magyar emberek biztonságának megóvása érdekében. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Hiller István képviselő úr, az Országgyűlés alelnöke, MSZP-képviselőcsoport. Alelnök úr, öné a szó. DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen. Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Az országunk jövő évi költségvetését tárgyaljuk ezekben a napokban. Egy költségvetés tárgyalása hagyományosan: a kormánypártok képviselői a kormány által előterjesztett költségvetés előnyeit domborítják ki, az ellenzék pedig megpróbál rámutatni a hiányosságokra. De hogyha ez mechanikusan megy, és kizárólag így megy, akkor igazából nem bontakozik ki az, hogy mit gondolunk az országunkról. Igazából egy költségvetés nem egyszerűen számok halmaza, kell hogy legyen mögötte koncepció, és ez a koncepció nem más, mint a felelős kormány és a felelős ellenzék elképzelése arról, hogy a saját hazáját hogyan képzeli kormányozni, illetve változtatni. Ezért nem gondolom, hogy kizárólag egymásnak kell feleselni - egy dicsérő és egy elmarasztaló , hanem próbáljuk ezt olyan keretbe helyezni, ami érthetővé is teszi az egyébként közöttünk meglévő nézőpontbeli, koncepcionális különbséget. Önök, a tisztelt kormánypárt, a kormány, illetve a képviselői nyilván egyfajta elképzeléssel rendelkeznek az ország jövőjéről vallott nézeteik összességében, ezt tárják elénk a jövő évi költségvetés javaslatának formájában, és nekünk, az ellenzéknek, különböző frakciókban bár, de nyilván ettől eltérő álláspontja van. Én most az oktatási, ezen belül a közoktatást érintő részeket szeretném úgy megvizsgálni, hogy azért kivetíteni és egy kicsit kimozdulni csak és kizárólag egy szakterület, főként egy minisztérium hatásköréből. Úgy azonban, meg kell mondjam, nem jutunk sokra, hogyha ezt… - persze, én is részese voltam egykor költségvetés készítésének, ismerem a fejezeti beosztásokat, de az országunk egésze az nem egymás melletti fejezetekből áll, nem lehet különbontani, hogy hogyan képzeljük el csak és kizárólag a hagyományos értelemben vett általános iskolai nevelést vagy mondjuk, a felnőttképzést, az óvodák világát vagy az egyetemeket. Ezért amit mondok, ott megpróbálom a szűk szakterületet egy kicsit kitágítani, de mégis három konkrét, az oktatás, ezen belül a közoktatás világát érintő kérdésben rávilágítani koncepciókra és koncepciók közötti különbségekre. Az első a pedagógusbérezés, illetve a pedagógusok előmenetele az elmúlt években és - mivel ez a jövő évi költségvetés - a jövőben. Ostoba az a politikus, aki nem örül és nem támogatja, hogyha bármely társadalmi réteg a közösből, a központi költségvetésből nagyobb arányban részesedik, hogyha több fizetést kap. Ezt azonban, amit önök a pedagógusoknál elővezetnek, a kommunikációban szépen felépítve, azt kell mondjam, hogy ígéretüket megszegve hajtják végre. (Mesterházy Attila: Szégyen!) Hogy ez ne önmagában egy politikai kijelentés legyen, szeretném ezt részletesen bemutatni. 2011 decemberében elfogadták a köznevelésinek nevezett törvényt, amely több mint húsz év - bármilyen vitáink is voltak egymással - közoktatás terén megmutatkozó egyetértést és konszenzust rúgott fel. Ennek a törvénynek a megvalósítása, amely az egyik oldalról most nem a költségvetéshez tartozó, csak a megértés miatt kell elmondanom, az államosítás volt, tudniillik az addig 90 százalékban önkormányzati fenntartásban lévő közoktatási intézmények állami fenntartásba vétele a szegény Klebelsbergről elnevezett intézményfenntartó központ irányításába. Ez a metódus azóta megbukott, azonban annak idején azt mondták, hogy meg tudják valósítani azt az elképzelést, amiről beszéltem, kell hogy legyen ennek a törvénynek egy másik lába, tudniillik több pénzt a madzagra, több mézet a madzagra, és ezt nevezték el pedagóguséletpálya-modellnek.
