Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 11. csütörtök - 139. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: - MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik):
3981 az ország különböző pontjain különböző mértékű területek jönnek ki, de néhány ezer hektárról beszélünk összességében, összesen ennyire szeretne beleszólni a magyar állam a vidéken történtekbe. Ráadásul, ha hozzávesszük, hogy ezen termőföldvásárlások jelentős része valamiféle beruházás miatt majd valószínűleg egyébként kényszerből fog megvalósulni, semmiféle köze nem lesz a valódi birtokpolitikához, így még szomorúbb képet kapunk. Ebből az összegből, ebből az alig több mint 3 milliárd forintból nyilvánvalóan nem fog megvalósulni a fiatal, pályakezdő gazdálkodók, családok segítése. Nyilvánvalóan nem fog megvalósulni semmiféle agrár-generációváltást segítő program, amire szintén égetően nagy szükség lenne, és amiről hétről hétre itt a parlamentben egyébként beszélünk, sőt az önök padsoraiból is folyamatosan mint teljesen jogos problémát megemlítenek, de láthatóan eszközöket a megoldására nem kívánnak fordítani. A harmadik ilyen terület pedig, amire már utaltam, az a támogatáspolitika. Értelemszerűen ennek nagy része, ami a vidékfejlesztést, agráriumot érinti, európai uniós forrás, így most a mai vita keretében erről nincs értelme beszélnünk. De azért azt mindenképp meg kell említeni, hogy például a ma oly sokat dicsért „Magyar falu” programmal mi a helyzet. Azon települések tekintetében, amelyekről információval bírok, és amelyek igényeit valós mértékben fel tudom mérni, ott azt tudom mondani, hogy a „Magyar falu” program által érintett lehetőségeket összeadva, nagyjából a települések igényeinek 7 százalékára lesz elég ez a „Magyar falu” program. És itt nem valamiféle földtől elrugaszkodott, hatalmas, valótlan igényekről lenne szó, hanem a mindennapi, legapróbb fejlesztésekről, akár néhány méter járda kijavításáról beszélek. Tehát a magyar települések, kisebb, közepes települések összigényeinek mintegy 7 százalékát fogja tudni talán kielégíteni a „Magyar falu” program. Ha az én rálátásom valós, akkor ez nagyon aggasztó, ha pedig nem, akkor örömmel veszem, ha a vitába beszállnak, kijavítanak, és egy érdemi beszélgetést tudunk arról folytatni, hogy valóban mennyire is elég az a „Magyar falu” program, amit itt folyamatosan felmagasztalnak. És ha még mellé tesszük - ezt csak úgy zárójelben -, hogy micsoda megszorítások következnek most az önkormányzatok számára, akkor bizony az a 7 százalék is jócskán elolvadhat még. Mindebből tehát látható, hogy a kormány döntött, és a korábbi irányvonalat követi, azt a fajta dél-amerikai modellt, ahol a természeti erőforrásokat egy szűk elit kezébe összpontosítják, és nem igazán foglalkoznak azzal, hogy a széles vidéki tömegek számára milyen megélhetési lehetőségek maradnak. Módosító indítványaimban előirányoztam például a Nébih eszközfejlesztését. Ez is évről évre visszatérő probléma. A Nébih és az illetékes államtitkár saját bevallása szerint arra is képtelenek vagyunk például, hogy egy mézről vagy borról megállapítsuk azt, hogy hamis-e, miközben erre egyébként a technológia meglenne. Igyekszem itt forrást biztosítani ezen költségvetési módosítóval. Ez már önmagában egy jelentős piacvédelmet jelentene a hazai méhészeknek és borászoknak. (Dr. Simicskó Istvánt a jegyzői székben Móring József Attila váltja fel.) Néhány gondolat talán a lovashelyzetről. Hatalmas lendülettel álltak neki egy nemzeti lovasprogram kormányzati szintre emelésének és elfogadásának, aztán a gyakorlatban ez nagyon gyorsan azzá vált, hogy néhány kormányközeli vállalkozó beszállhatott a felújításokba, a bizniszbe, és semmilyen, az átlag magyar ember számára, a lovasélet számára valódi előrelépést ez nem jelentett. Olyannyira, hogy már eljutottunk oda, hogy az a közmondás vagy az a saját magunkról kialakított kép, hogy lovas nemzet lennénk, olyannyira hamis, hogy Szlovákiában már nagyságrendekkel többen tudnak, mondjuk, lovagolni vagy vannak napi kapcsolatban a lóval. Úgyhogy komoly lemaradások vannak ezen a területen. Nagyon sajnálom, hogy a költségvetés itt évről évre képtelen megugrani saját magát, képtelen előrelépést elérni. Az időkeretem hiányában ezek voltak a legfontosabb sarokpontok, amelyeket le akartam szögezni, és amelyekre fel akartam hívni a figyelmet, ami a magyar agráriumot és vidéket illeti; és néhány szó szűkebb hazámról, Győr-Moson-Sopron megyéről is még hadd essen.
