Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 11. csütörtök - 139. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: - DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd):
3972 de figyelembe véve azt, hogy milyen extra kiadások voltak, azt gondolom, indokolt lett volna ennél sokkal nagyobb összeget, nagyobb növekedést beállítani. Visszatérő mondat és érvelés a kormányoldalról, hogy ez egy olyan költségvetés lesz, amely a munkahelyek védelmét célozza meg, és hogy mindenekelőtt a legfontosabb cél a munkahelyek védelme, ezt a miniszterelnök úr is sokszor elmondta. Itt baranyai képviselőtársam is azt mondta, az a cél, hogy annyi munkahelyet teremtsünk, mint amennyit a vírusjárvány megszüntet. Most ehhez képest a tervezetben, a programban az van, hogy az idei esztendőben 5,6 százalék lesz a munkanélküliségi ráta, és jövőre is csak 4,3 százalék, ami, ha összevetjük azzal, hogy a válság előtt 3,4 százalék volt, akkor nyilvánvalóan semmiképpen sem tartható, és akkor még nem is beszéltem arról, hogy most viszont már 9 százalék fölötti szinten vagyunk. (13.40) Ez azért is érdekes és aggasztó, mert nagyon fontos lenne azokkal az emberekkel is foglalkozni, akik rövidebb vagy hosszabb időre, de mindenképpen kikerülnek a munka világából, hogy az ő számukra megfelelő segítséget nyújtsunk akár a munkakeresési támogatás idejének és összegének növelésével, vagy a családtámogatási rendszerrel, mert a jelenlegi családtámogatási rendszer olyan, hogy sokkal erőteljesebben támogatja a legfelső három jövedelmi tizedben lévő családokat, mint a legalsó négy-öt jövedelmi tizedben lévőket. Tehát egyszerűen az látszik, hogy egy ilyen diszkriminatív állami támogatás van, hiszen az alsó rétegekben lévők egyre kevesebb szociális támogatáshoz tudnak hozzájutni, mint a jómódúak, akiknek nem is lenne erre igazából szükségük. Ujhelyi képviselő úr beszéde kapcsán esett szó a konzultációról, és itt a kormánypárti képviselőtársaim közül többen is mondták, hogy ennek a konzultációnak az egyik fontos eleme ez a Soros-féle örökkötvény, amelyről feltétlenül meg akarják kérdezni az állampolgárok véleményét, merthogy az Európai Unió ezt akarja vagy ezt fogja bevezetni. Nos, én azt szeretném közölni önökkel, hogy az Európai Unióban döntés született, nem kívánják az örökkötvényt bevezetni. Ha ezt a kormány nem tudja, akkor az nagy baj. Ha viszont tudja, mégis berakta a konzultációba, akkor viszont félre akarja vezetni az állampolgárokat, akkor talán az még nagyobb baj. Ami egyébként az Európai Uniónál most az asztalon van, az az, hogy hosszú lejáratú kötvényt bocsátanak ki, amelynek a lejárati ideje 2058 lesz. Tehát nem örökkötvényről van szó, hanem egy határozott, bár hosszú lejáratú kötvényről van szó, aminek egyébként épp az a lényege, hogy kevés terhet ró a felvevő országokra rövid távon, hosszú távon pedig nyilvánvalóan az infláció majd ezt jelentősen le fogja értékelni, tehát a teher és a súly egyre kisebb és kisebb lesz. A következő dolog, amiről szeretnék még említést tenni, az a szakszerűség kérdése. A mai alkalommal is többször megtapasztaltam azt, hogy a hozzászólók nem igazán tartják be a szakma alapvető szabályait. Például Rétvári államtitkár úr teljes bátorsággal beszél milliárdos növekedésekről, vagy beszél százalékos növekedésekről anélkül, hogy elmondaná, hogy mihez képest, mihez viszonyítva mondja ezeket. A milliárd forintos növekedésnek vagy a milliárd forintos bővülésnek vagy valamilyen milliárdos stocknak csak akkor van értelme, ha meghatározza azt, hogy az milyen árakon van számba véve. Ugyanezt egyébként az előbb megtapasztalhattuk Szabó Zsolt képviselőtársam hozzászólásából is, amikor elkezdte sorolni, hogy 174 százalékkal meg 221 százalékkal növekedett, de elfelejtette elmondani, hogy mi a bázisidőszak, amihez képest mondta ezt, és vajon ezek reálérték-változások, változatlan áras vagy pedig folyó áras tételek, mert az nem mindegy, nem ugyanaz. Egy kicsit úgy éreztem magam, mint az egyszeri történetben, amikor lekiabál a hajóskapitány, és megkérdezi: „Mennyi?” Válaszolnak: „Harminc.” A viszonválasz: „Mi harminc?” A válasz: „Miért, mi mennyi?” Tehát nagyon fontos lenne, hogy itt, legalábbis ebben a Házban, amikor költségvetésről beszélünk, próbáljunk meg közös nyelvet használni a tekintetben, hogy mindig világos fogalmakat és világos kategóriákat, mégpedig összehasonlítható, összevethető kategóriákat használjunk, mert különben az egésznek nincsen valódi relevanciája. Végezetül Bányai Gábor úrnak - nincs már a teremben - szeretnék válaszolni, annál is inkább, mert engem név szerint is megemlített, de azért is, mert ez messzebb mutató dolog. Ő azt mondta, azt
