Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 11. csütörtök - 139. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: - SZABÓ ZSOLT (Fidesz):
3969 milyen hihetetlen kompromisszumkész, ezt a választások után mondta, nem előtte, de mindegy; tehát mióta voltak a választások, elmondta, hogy milyen kompromisszumkész, és a kompromisszumkészsége - mégiscsak egy volt miniszterről beszélünk -, lobbiereje révén el fogja tudni érni, hogy ebben a költségvetésben Szombathelyen kapjunk olyan összeget, ami lehetővé teszi, hogy a buszpark már ne az életkoromhoz legyen közel, hanem mondjuk, ahhoz a generációéhoz, aki idén meg tavaly született. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Szabó Zsolt képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport. Parancsoljon! SZABÓ ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor költségvetésről van szó, talán a szakmai múltamból eredően mindig a számokra építve gondolkodom. Ezt teszem akkor is, amikor az ellenzéktől hallom a rég, a múlt, a jelen és a jövő számait meghatározva előre, és aztán mindig rájövök, hogy valahogy nem találok logikus összefüggést ezekben a számsorokban, nem látom, azokat az összefüggéseket pontos számokban, amiket ők látnak. Mire utalok itt? És akkor beszéljünk a tényekről, mert azt tudjuk, hogy ezek makacs dolgok! Amit látok a 2021. évi költségvetésben, hogy magára a kultúrára 174 százalékkal több jut, mint 2010-ben, ugyanez a hitéletre 221 százalék, a sportra 385 százalék, a szociális területre 139 százalék, oktatásra 54 százalék, egészségügyre 77 százalék. Elfogadok minden kritikát, tudom, hogy még nem vagyunk a munka és a folyamat végén, de egy dolog biztos, hogy jó irányba tartunk, a pozitív előjelű számok ezt az optimizmust alátámasztják. Szeretnék utalni arra is, amit itt a kedves, Európai Unióban szereplő MSZP-s képviselőtársunk felhozott, hogy mik a jövő tervei. Számomra ez azért furcsa, mert mint ahogy Rétvári államtitkár úr említette, azért a 2007-13 közötti EU-s ciklust ők tervezték meg, ők indították el. Akkor az egészségügynél nem volt szó arról, hogy az európai uniós előírások és pályázatok helyett majd a Hospinvesttel lesz megoldva több kórház. Körülbelül az egészségügyi erőforrásokat a Hospinvestéra durván megfelezte, és ez az irány egy országos, példaértékű dolog lett volna. Akkor nem volt arról szó, hogy munkahelyteremtés, arról volt szó, hogy adjunk segélyt. És most is az a problémám az 1. pontban említett munkahelyteremtéssel, ami számunkra is a legfontosabb és magában az új költségvetésben, a 2021. évi tervekben is benne van, nem volt arról szó, hogy hosszú távon hogy tartható fenn az a fejlődés. Nem volt arról szó, hogy ha adok segélyt vagy adok egyfajta minimálbért mindenkinek ajándékba - munka nélkül akár -, akkor az hogy lesz fenntartható hosszú távon, amikor már nem lesz európai uniós forrás, hogyan tartja fönn magát. Ami nekem legnagyobb szívfájdalmam, az a mezőgazdaság. A most kiderült hírek, hogy nem preferáljuk azt, hogy olcsón tudjunk termelni, az EU-s támogatások a mezőgazdaságban nem azt támogatják, hogy az élelmiszer olcsó legyen és a magyar piacon megtermelt termékeket akár ki tudjuk vinni külföldre, hiszen valljuk be, amikor az európai uniós nagy piacot megnyitottuk, akkor arról volt szó, hogy azért engedünk, mert kapunk cserébe felzárkózásra, fejlesztések rendbetételére pénzügyi forrásokat. Az, hogy szabályozással az EU azt szeretné elérni, hogy az importból behozott mezőgazdasági termékek olcsóbbak legyenek, az számomra elfogadhatatlan. Úgy gondolom, hogy van még mit tennünk. Összességében talán az a legfontosabb, hogy minden költségvetés fenntartható legyen. És a fejlesztésekről, ha megengedik, egy példát mondanék el: 110 évvel ezelőtt épült Magyarországon az utolsó egybefüggő vasútvonalrendszer és akkor lett átadva. Ez az úgynevezett jászsági vonal, vámosgyörk-újszászi szakasz, még az akkori megyei főispán indította el ezt a gondolatmenetet, és az ott élő gazdák, földbirtokosok, helyi vezetők, akkori politikusok fogtak neki,
