Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 10. szerda - 138. szám - Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
3871 nehogy azt higgye bárki, hogy ellendrukkerek vagyunk, mert egyáltalán nem, viszont ennek a veszélye kétségkívül fennáll. Ennyit tehát az időzítésről és a zárszámadásról. Egyébként szeretném megjegyezni, hogy a 2020. évi német költségvetést 2019. december 19-én hagyta jóvá a Bundestag. Tehát azért bőven találunk olyan nemzetközi példákat, amelyek nem önöket támasztják alá, hanem a józan észen alapuló tervezést. Nyilván nem találkozik a józan ésszel az sem, hogy az ellenzéki módosító javaslatokat már nem is egyesével, hanem blokkszerűen szavazzák le, utasítják el. Nagyon kellemetlen lehet egy kereszténydemokrata képviselőtársnak az, amikor demográfiai jellegű javaslatot kell majd blokkszerűen elutasítania, mondjuk, egy áfacsökkentés vagy éppen egy könyvtárakat érintő javaslat mellett. Lehet erre persze azt mondani, hogy ami ellenzéki, az eleve őrültség, de józan kultúrlény ilyet nem mond és nem állít a világ egyetlen parlamentjében sem, legalábbis ameddig imitáljuk a demokráciát. Szeretném azt is elmondani, hogy százmillió eurós nagyságrendű tételek szerepelnek az uniós kötelezettségvállalási keret-előirányzatok tekintetében, olyan nem túl részletezett tételek, amelyek, még egyszer mondom, százmillió eurós nagyságrendűek, viszont nem mindig látjuk, hogy mekkora saját forrás társul mindezekhez, mi az, amit a magyar adófizetőknek kell adott esetben értelmes fejlesztések mellé tenni. Ilyen részletezettség mellett ugyanakkor nem hozható korrekt, prudens szakmai döntés. Én nem akarom mindezt összecsapott, fabrikált munkának nevezni, mert nem akarom lebecsülni azok munkáját, akik dolgoztak ezzel a tervezettel, de azt állítom, hogy nem feltétlenül kellőképpen megalapozott az a munka, ami az asztalra került, legalábbis a külső szemlélő számára ez biztosan így van. Nem kapunk ugyanakkor a pénzügyi kormányzat részéről olyan információtömeget, amely az állami vagyon változásáról, az abban beállott, adott esetben előforduló növekedésről vagy csökkenésről szólna. Ez azért a világ költségvetési tervezései során bevett gyakorlat részét képezi. A magyar költségvetés mellől ugyanezt hiányolom. (18.40) Nem akarom az államtitkár urat untatni az n-1 és n-2 szabállyal, Nyikos László kollégámtól, tőlem is nagyon-nagyon sokszor hallotta már ezt - szerintem nagyjából kettőnket érdekel még ez a teremben, nem lebecsülve senki másnak az érdeklődését -, de az biztos, hogy a többször elhangzott és talán túlzottan szakmainak tűnő érvek ismételgetésének én magam sem látom értelmét. Ha az államtitkár úr ennek a hiányára, már az n-2 szabály hiányára reagál, akkor annak természetesen nagyon fogok örülni, ugyanakkor a romantikus lányregények korszakából nemcsak hogy kinőttem, de igazából bele sem kerültem abba soha. A helyzet az, hogy ugyanakkor vannak sokkal fontosabb és sokkal inkább húsbavágó témáink, az egyik ezek közül a központi költségvetés bruttó adósságállománya. Itt a GDP-arányos adatról nagyon sokat szoktunk vitatkozni, és állítom, hogy vannak azon állítás mellett és ellen szóló érvek is, hogy Magyarország pozíciója javult vagy sem. Látom, hogy bizonyos hitelminősítők környezetében nem rontottunk sokat, vagy akár javítottunk, ez vitathatatlan, ugyanakkor azt is látom, hogy a 34 000 milliárdot megközelítő adósságtömeg menedzselése tekintetében nem sikerült áttörést és komoly változást elérni, a kamatterhek továbbra is meghaladják az ezermilliárd forintos nagyságrendet évente. Amikor erről először vitatkoztunk, 1250 körül volt, aztán volt egy alacsonyabb összeget felvonultató év, de a nagyságrend egy ezermilliárdhoz közeli. Az a kérdésem az államtitkár úr felé, hogy hogyan kívánják ezt hosszú távon meghaladni. Talán tíz év vitatkozás után megállapíthatjuk, hogy kinőnie ezt az államadósságot a magyar gazdaságnak nem sikerült. Akkor mégis mi a terv? Nagyon helyes, és egyetértek önökkel, amikor a Soros által felajánlott örökhitel kapcsán azt mondják, hogy senki ne verje magát örökre szóló hitelekbe, akármilyen alacsony a törlesztési kötelezettség, magam is így gondolom - az a különbség, hogy én már a 90-es években a Soros-féle hálózat egységei ellen küzdöttem, önök akkor még egyáltalán nem, egy kicsit később csatlakoztak ehhez a harchoz -, de a helyzet az, hogy ez nem menti fel önöket az alól, hogy az államadósság-menedzsmentjükben nem érhető tetten valódi változás.
