Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 10. szerda - 138. szám - Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK: - GYURCSÁNY FERENC, a DK képviselőcsoportja részéről:
3791 szárad, az önök dolga. De az ügy kapcsán nem vették észre, hogy szociális otthonaink, idősotthonaink sokasága milyen helyzetben van? Nem vették észre, hogy egyébként életerős, 40-50 éves, 30 éves férfiaknak és asszonyoknak nemcsak azzal kell természetesen tölteniük az idejüket, hogy tisztességes, jó szülei a gyermekeiknek, hanem egészségügyi és más problémákkal küzdő idősödő szüleiket kell valamilyen módon támogatni, és már nincsen rá erő és kapacitás, itt több tízezer emberről beszélünk. Lényegében nincsen semmi olyan átgondolt idősgondozási rendszerünk, amely lehetővé tenné, hogy az a korosztály, amely leginkább teljesít az országban, segítséget kapjon ahhoz, hogy meg tudjon birkózni azzal a feladattal, hogy idősödő szüleivel valamit kell kezdeni. Van bármilyen utalás ebben a költségvetésben, hölgyeim és uraim, hogy önök megértették, hogy itt van egy probléma, és hogy ezzel a problémával foglalkoznunk kellene közösen valamilyen módon? Nézzék, egy darabig maguk kormányoznak, aztán meg mások kormányoznak, de az ország marad. Mi az önök javaslata, és mi a közös történetünk? Én nem látok közös sztorit, történetet. Szépen úgy görögnek tovább az események, mint eddig, meglehetősen unalmasan, semmitmondóan, fantáziátlanul, egyetlenegy felmerülő problémára nem adnak önök választ. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Leesett a mikrofon!) Bocsánat! Látszólag nem idetartozik, de azt hiszem, hogy pártállástól függetlenül az elmúlt napokban önök is sokat olvastak, odafigyeltek, néztek, elemeztek George Floyd halálával kapcsolatos hírek, következmények, események kapcsán. Önöket is nyilván megrázta így vagy úgy, másokat is. Látszólag nem idetartozik, de ugye, azt értik, hogy önmagában ez a rendkívül brutális történet nem adna okot arra, ami ezt követte az Egyesült Államokban. Nyilván felteszik maguknak a kérdést, mert nem túl bonyolult, hogy miért történhetett ez meg. Miért van az, hogy egyébként sajnos nemritkán megtörténő esemény, hogy egy rendőri intézkedés során vitatott módon, valószínűleg nem jogszerűen elhunyt egy amerikai állampolgár, majdnem felrobban a világ talán legbefolyásosabb országa, a mindenki által vagy a többség által legnyugodtabbnak vagy megbízhatónak tekintett demokráciája? Mik voltak emögött? (Közbeszólás a Fidesz soraiból: 2006!) Azért hozom ezt elő, mert ha szőnyeg alá söpörnek önök folyamatosan problémákat, és azt gondolják, hogy pár óriásplakáttal, hangzatos szöveggel politikai értelemben lehet uralni a társadalmi viszonyokat ideig-óráig, akkor azt kockáztatják, hogy történik majd egyszer valami, fogalmunk sincs, hogy micsoda, így sem tudta előtte egy nappal senki sem, hogy ez lesz majd a kiváltó ok (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Őszöd!), amikor az ország maradék hétköznapi stabilitása fel fog robbanni, és akkor már késő lesz. Szerintem a költségvetés az a nagy közös döntése az Országgyűlésnek, amely mindig lehetőséget ad arra, hogy a kormányzók szembenézzenek az ország valóságos állapotával, azokkal a mélyben ott lévő konfliktusokkal, amelyek terhelik a mi közös életünket, amelyeket lehet, hogy túlélünk nap mint nap, csak egyszer aztán meg felrobbanhatnak. Én ezt a fajta mentalitást, gondolkodást, elővigyázatosságot nem látom. Nem kell ahhoz itt ülni, őszintén szólva meglehetősen unalmasnak tűnő költségvetési vitákban, hogy lássuk, halljuk, hogy önök mit mondanak. Nem látom önökben az igényt, hogy ezzel szembenézzenek. De akkor meg minek kormányoznak? Őszintén, akkor minek kormányoznak? Mert nagyobb a hivatal? Mert több mindenkit lehet elhelyezni? Mert az mégiscsak más presztízs? Nem azért kormányoznak, hogy erre válaszoljanak? Szerintem ezért kellene. A kísérletet, az erre való szándékot nem lehet látni. Nagyon helyesen mondják önkormányzatok, polgármesterek most egymás után, hogy mintha őket büntetni szeretnék ezzel a költségvetéssel. Nyilván a szándékaikat nem ismerjük, mert nem látunk bele az önök fejébe. Tehát azt önök is látják, hogy a nemzeti közösség sok kisebb közösségből áll össze, és hála a jóistennek, ezek a kisebb közösségek különböznek így-úgy egymástól. Mások a hagyományok, amelyeket ápolnak, részben más az a kultúra, amire inkább odafigyelnek, más a település története, történelme. Így jó! Én ezt értéknek gondolom; szavakban a legtöbbször önök is. De akkor azt nem értem, hogy miért nem engedik, most függetlenül attól, hogy kormánypárti, vagy ellenzéki vezetése van ezeknek a településeknek, hogy valójában a maguk urai lehessenek. Nem abból áll a hagyományápolás, hogy az egyik helyen rétesfesztivál van, a másik helyen meg
