Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 10. szerda - 138. szám - Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK: - GYURCSÁNY FERENC, a DK képviselőcsoportja részéről:
3789 Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilván ezek a javaslatok jelentős, több ezer milliárd forintnyi közpénzbe kerülnek. De van egy jó hírem, ahogy hallhattuk: a pénz rendelkezésre áll, ott van, és ott lesz a költségvetésben, csak a megfelelő sorokra kell átpakolni. Kevesebb propaganda, kevesebb biznisz a haverokkal, és a haza fényre derül. Újjá kell építeni a szociális hálót, újjá kell építeni az egészségügyet, újjá kell építeni az oktatási rendszert, újjá kell építeni Magyarországot. Kezdjük el, támogassák javaslatainkat, közös jövőnkért, Magyarországért! (Szórványos taps az ellenzék soraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, Tóth Bertalan képviselő úr. Most megadom a szót Gyurcsány Ferenc képviselő úrnak, a DK képviselőcsoportja vezérszónokának. GYURCSÁNY FERENC, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Ez a költségvetés a gyengeség és a gyávaság költségvetése. Nyilvánvalóan végtelenül kevés ember van, aki egy ilyen nagyon vaskos anyagot részleteiben, összefüggéseiben átlát, megért, és ez egyébként természetes, ez természetes. A kérdés valójában az a költségvetési vitában, hogy mi Magyarország közös, nagy története, mit csinálunk közösen, azokat az erőforrásokat, amelyek rendelkezésre állnak, mire fordítjuk. Ebből a költségvetésből, egyébként viszonylag régóta először, ez nem derül ki. Fáradtnak, elképzeléshiányosnak, e tekintetben intellektuálisan és politikailag is gyengének mutatkozik a kormány, és azért merem azt mondani, hogy gyáva is, mert mintha nem akarna szembenézni bizonyos nagyon nyilvánvaló gondokkal. Nem akarok nagyon messziről kezdeni, de hadd mondjak önöknek azért valamit. Szeretném a kormánypárti képviselők horizontszintjét egy picikét megemelni, hátha tudok ebben önöknek segíteni, nem biztos, de teszek rá egy kísérletet. Nagyjából két nagy gazdaságpolitikai, társadalompolitikai fordulat játszódott le a XX. század első harmadától, és mindegyik valamilyen nagy krízisre adott válasz volt. Azért érdemes egy pillanatot elidőzni ennél a ténynél, mert most egy újabb, harmadik nagy válságnál vagyunk, és nagyjából ezek a válságok nyitnak utat teljesen új megoldásoknak. A ’30-as évek nagy válságára volt a válasz a New Deal és annak az összes következménye, nagyjából a ’70-es évek elejéig. Az akkori válság nyitott utat a friedmanista liberalizmusnak. Hozzáteszem, az is majdnem 30-40 évig alapvetően befolyásolta, hogy mi történik a világon. Önök egyébként, kormánypárti képviselők szavakban megrögzött ostorozói ennek a fajta politikának. Történik most valami, és azt szeretném, hogyha érzékelnék, hogy ezzel dolgunk lesz, önöknek, nekünk, az országnak. Itt volt a 2008-as válság, amely megmutatta a magángazdaság végtelen sebezhetőségét és - rendkívül sokszor - erkölcstelenségét, amely által okozott válságot csak iszonyatos nagy kormányzati beavatkozásból, az egyébként válságot elő nem idéző, azért nem felelős hétköznapi emberek pénzéből lehetett így vagy úgy kezelni, de rendszerszintű választ nem adott rá a világ. Most itt van a még nem magunk mögött hagyott, de azért már érzékelt válság, amelyről meg az derült ki itthon is, máshol is, hogy amikor nagyon nagy a baj, megint mindenki az államhoz fordult végső menedékként, természetes módon, kormányokhoz, állami intézményekhez, ott próbáltuk meg a kapaszkodókat megtalálni, hogy kezeljük a bajt. Én azt gyanítom, hogy ennek a két történetnek az együttes hatása egy újabb, jelentős, az állam feladatát, szerepét átértékelő változástömeget fog előidézni. Ez pedig alapvetően szembemegy azzal, azt gondolom, amit például itt Magyarországon látunk. Hogy önök szembesülnek-e ezzel a problémával, az sem a költségvetésből, sem az önök által kezdeményezett vitákból nem derül ki. Azoknak a közéleti, közpolitikai vitáknak az intellektuális színvonala, amelyet alapvetően önök diktálnak, azokhoz a kihívásokhoz képest, amelyekkel most szembe fogunk nézni, bátortalanítóan, máskor pedig fölháborítóan alacsony.
