Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 9. kedd - 137. szám - Egyes egyszer használatos műanyagok forgalomba hozatalának betiltásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről:
3738 jelenségnek a tarthatatlanságát, pedig az úgynevezett műanyagkor csak a második világháború végével kezdődött, de a termelése exponenciálisan növekedett. Több amerikai egyetem és kutatóintézet az 1950-2015 között keletkezett műanyagmennyiséget vizsgálta. Eszerint 1950-2015 között összesen 8,3 milliárd tonna műanyag került előállításra. Ez megfelel 820 ezer Eiffel-torony tömegének. Az 1950-2015 között gyártott 8300 millió tonnából eddig körülbelül 6300 millió tonnányi műanyag hulladék halmozódott fel. Ebből a 6300 millió tonnából 12 százalék került elégetésre, és tudjuk, hogy az mind-mind hozzájárult a levegőszennyezettség növekedéséhez és az üvegházhatáshoz is, miközben csupán 9 százalék lett újrahasznosítva, iszonyúan kevés, a fennmaradó 79 százalék, azaz közel 5000 millió tonnányi műanyag alkotja azt a globális hulladékhegyet, amelynek egy része a szemétlerakókban pihen a föld felett vagy alatt, míg másik része valahol a természetben, így tengereinkben, óceánjainkban, és természetesen Magyarországon is a vizeinkben landol. Ebben az elképesztő mennyiségben jelentős szerepe van a műanyag zacskóknak is, melyekből világszerte naponta körülbelül ötmilliárd és egytrillió darab közötti mennyiség fogy. Ennél pontosabban még a kutatók sem tudták megbecsülni. Mindebből következően véget kell vetni a műanyagzacskós világnak, különösen, mert a környezetünkben nem bomlanak le, a gyártásuk során mérgező melléktermékek keletkeznek, az égetéskor rákkeltő anyagok keletkeznek, a természetben sok faj és élőhely létét veszélyezteti, és ma már tudjuk, hogy a mikroműanyagok már az állati és az emberi szervezetbe is bekerültek, egészségi hatásaik ma még felmérhetetlenek. Ezért volt öröm hallani május elején, hogy a kormány többéves hezitálás után végre hoz egy jó törvényt, mely gátat vetne az egyszer használatos műanyagoknak. Az örömünk azonban nem tartott sokáig, mert két hétre rá visszavonta a kormány, és most ezt az új változatot hozta a Ház elé. Ez a változat azonban jelentős visszalépés a korábbi tervezethez képest, és a kifogás, miszerint meg kell védeni a hazai műanyagipar munkahelyeit, nehezen értelmezhető, ugyanis már május elején is járvány volt, láthatóak voltak a várható gazdasági nehézségek, amikor a kormány az első javaslatot benyújtotta. És egyébként még az a törvény, tehát amit május elején benyújtottak, az sem tiltotta volna be teljesen, vagyis minden műanyagot, csupán azokat, amelyeket az EU előírt, valamint egyes műanyag zacskókat. Ennek a törvénynek az előkészítése, tudjuk, hogy nem néhány hónapja kezdődött el, mondhatni már, akár több éve is, és lett volna ideje a kormánynak végiggondolni, a gazdasági szereplőkkel egyeztetni a tiltás várható hatásait, az átmenetet, és nem utolsósorban ezen csomagolóanyagok megfelelő helyettesítését. Az, hogy mi lesz az irány, már a 2008. évi európai parlamenti és tanácsi irányelv előrevetítette, erről, azt hiszem, hogy államtitkár asszony részletesen beszélt, de előzményként idesorolható a könnyű műanyag hordtasakok felhasználásának csökkentését célzó 2015. évi európai parlamenti és tanácsi irányelv és az egyes műanyag termékek környezetre gyakorolt hatásának csökkentéséről szóló 2019. évi irányelv, ez a SUP-irányelv, erről is hallottunk részletesen. Még egyszer: lett volna idő felkészülni, egyeztetni a gyártókkal, a kereskedelemmel, új környezetbarát csomagolóanyagokat meghonosítani, a fogyasztási szokásokat e célkitűzésekre ráhangolni. Ez a kilúgozott javaslat, miszerint kvázi lebomló zacskókat mégiscsak lehessen használni, filléres termékdíj mellett, megjegyzem, csak zsákutca. Megvalósíthatatlan a szelektív gyűjtésük és kezelésük, amire pedig szükség lenne, mert ezek is csak speciális eljárás révén bomlanak le. A minimumkövetelmény az lenne, hogy a kormány ezekre is vesse ki az 1900 forint/kilogramm termékdíjat. Az is kérdés, hogy ki mire, milyen költségvetési tételből kapja meg azt az 5, illetve mostanra 10 milliárdra emelt kormányzati támogatást az átálláshoz. Kérdezem, hogy erre van-e átlátható, nyilvános terv és menetrend. Higgyék el, hogy ez az átgondolatlan kapkodás, a háttéralkuk, az érintett szereplők, köztük a fogyasztók tájékoztatásának hiánya, véleményük megismerésének elmulasztása nem a jó kormányzás jele. Végre tehettek volna valamit a fenntarthatóságért, de ez a tervezet már megint csak a kényszer szülte zöldre festés. Igen, ki kellett volna tartani a május elején benyújtott törvénytervezet mellett.
