Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. február 17. hétfő - 105. szám - Dúró Dóra (független) - az emberi erőforrások miniszteréhez - „Miért nem a spontán szegregáció magyar áldozatainak fizetnek kártérítést?” címmel - DÚRÓ DÓRA (független): - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
38 Dúró Dóra (független) - az emberi erőforrások miniszteréhez - „Miért nem a spontán szegregáció magyar áldozatainak fizetnek kártérítést?” címmel Tisztelt Országgyűlés! Dúró Dóra képviselő asszony interpellációt nyújtott be az emberi erőforrások miniszteréhez: „Miért nem a spontán szegregáció magyar áldozatainak fizetnek kártérítést?” címmel. Dúró Dóra képviselő asszonyt illeti a szó. Parancsoljon! DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Gulyás Gergely is elismerte, hogy, idézem: „Egyes megyékben úgy alakulnak ki teljesen cigány osztályok az iskolákban, hogy a nem cigány szülők elviszik onnan a gyermekeiket.” Eddig az idézet. Tehát nem én neveztem a magyarokat nem cigánynak, hanem Gulyás Gergely, ezt fontos már az elején nyomatékosítani. Mindezen ténymegállapítás ellenére azt is mondta, hogy a kormány, nem pénzbeni juttatás formájában ugyan, de teljesíti kártérítési kötelezettségét. Ezzel párhuzamosan azzal is büszkélkedik a kormányoldal több prominense, hogy megszüntették a szegregációt Gyöngyöspatán. Hogy is van ez akkor, államtitkár úr? A Mi Hazánk Mozgalom szerint a szegregációt nem megszüntetni, hanem törvényesíteni kellene, és akkor nem lenne lehetőség kártérítési perekre sem. Nem trükközni kellene tehát, hanem radikálisan megoldani a problémát az ország egész területén, nem csak Gyöngyöspatán, de úgy tűnik, hogy eddig már nem mernek elmenni. Pedig a probléma nem csak Gyöngyöspatán létezik és nem is teljesen új keletű. Elismerik tehát ugyan, hogy a magyar családok kényszerülnek arra országszerte, hogy más településre vagy egy távolabbi iskolába járassák a gyermekeiket - csak Gyöngyöspatán 86 ilyen gyermek él -, mert bizonyos iskolákban egyszerűen nem tudhatják őket biztonságban a szüleik. A vak is látja, hogy ezeknek a gyerekeknek igenis sérül a tanuláshoz való joga, és a családok többletterhet kénytelenek vállalni, azért, hogy a biztonságukat és a tanuláshoz való jogukat garantálni tudják, és ez ezekre a családokra anyagi terhet is ró. Ők nem érdemelnek kártérítést a kormány szerint? Miért nem vetik fel azt, hogy nekik is járna valami? Vagy önök szerint nem? Az igazságosság akkor teljesül, ha kimondjuk, hogy a tisztességes, normákat betartó gyerekek jogainak érvényesítése az első, és nem nekik kell szedni a sátorfájukat, hanem azoknak, akik képtelenek a közösségbe beilleszkedni. A kormány miért nem mondja ezt ki? (Dr. Apáti István: Így van!) Miért nem ennek szellemében cselekszenek? A Mi Hazánk szerint szakítani kell azzal a szemlélettel, ami harminc éve uralkodik az oktatásban, mérgezi ezeket a közösségeket, és azokat kell kiemelni a normál osztályokból, akik élhetetlenné teszik azokat. Ha ezt szegregációnak hívják, akkor felőlem nevezhetik szegregációnak. Bármilyen megbélyegzés ellenére valójában ez jelenti a megoldást. Kérdezem mindezek miatt államtitkár urat, hogy hajlandók-e végre a tisztességes családoknak fizetni a kártérítést, és radikálisan megváltoztatni a bűnözőket védő szemléletet, vagy továbbra is marad a felszín kapargatása. Várom érdemi válaszát. (Taps a függetlenek soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, tisztelt képviselő asszony. A választ Rétvári Bence államtitkár úr fogja megadni. Parancsoljon, államtitkár úr! DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! A kétfajta megközelítés ehhez a kérdéskörhöz általánosságban, nem csak a konkrét esetben: van, amit néha a radikális oldalról, néha a liberális oldalról szoktak alkalmazni, amely ezt a kérdéskört teljes mértékben alapjogi kérdésnek tekinti, és csak és kizárólag azzal hajlandó foglalkozni, hogy egyes
