Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 9. kedd - 137. szám - A víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - KÓSA LAJOS (Fidesz):
3699 rendszerproblémával végre valamit ez a kormány kezdjen, és próbáljon nemhogy a megoldások irányába elmozdulni - már rég azt kellett volna tenni, tíz évvel ezelőtt -, hanem egyáltalán a problémát kitenni őszintén az asztalra, hogy ez milyen széles körű és óriási rendszerprobléma, ami valamennyi magyar embert, magyar családot érint. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelettel föl kell hívjam a figyelmet, hogy ennek a törvényjavaslatnak az előadója, illetve előterjesztője nem a kormány, hanem Kósa képviselő úr. Államtitkár asszony a kormány nevében a rendelkezésre álló időkeretben azt mond, amit gondol, de a törvény előterjesztője a képviselő úr, aki egyébként jelentkezett, és mint előterjesztőnek meg is adom most a szót. Parancsoljon! KÓSA LAJOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Amitől óvtam magunkat, az mégiscsak bekövetkezett, kedves Keresztes frakcióvezető úr, de mégiscsak az a helyzet, hogy - én kérek akkor elnézést, de mégis - ez egy parlament. Bizonyára hallott arról, hogy a parlament nem úgy van, hogy itt összevissza lehet beszélni bármiről, ami az eszünkbe jut, hanem van egy házszabály. A házszabály szabályozza a parlament működését. Amikor a parlamenti képviselők esküt tesznek - messziről indítok, de nem tudom, hogy honnan kezdjem, amikor ilyen alapvető problémákkal küzdünk -, akkor azt mondják, hogy a jogszabályokat megtartom és megtartatom. A házszabály egy jogszabály. Önnek is be kellene tartani, főleg frakcióvezetőként. A parlament és a törvényalkotás menetrendje egy kötött dolog, az nem egy falufórum. Ha az van előterjesztve, ami van, nevezetesen: a vízközmű-szolgáltatásokról szóló törvény egy kifejezetten kis szakaszának módosítása, akkor az a napirend, és nem az, hogy a víz helyzete a világban, vagy a víz helyzete Magyarországon, vagy a vízi közmű fejlesztésének stratégiai léptékű elgondolásai, vagy nem tudom, micsoda. (19.20) Tehát, amikor ön szirénként arra csábít bennünket, hogy lépjünk erre a vitára, én ezt senkinek nem javaslom, mert az egy másik előterjesztés, másik vita, másik felkészüléssel; ráadásul, kedves frakcióvezető úr, egy ilyen kulcsfontosságú kérdésben megfosztja egyáltalán a részvétel lehetőségétől azokat a képviselőket, akik abban a biztos tudatban nem jöttek el, de lehet, hogy „a víz helyzete Magyarországon”-ra azonnal itt lennének, akik azt gondolták, hogy pont éppen a víziközmű-szolgáltatásról szóló törvénynek egy kis módosítása, ami az ilyen zárványként létrejövő, nem állami és önkormányzati tulajdonú, de azon mégis ténylegesen közszolgáltatást végző szolgáltatók közötti viták rendezésére valamilyen megoldást kínál - mint említettem volt, van 400500 ilyen helyzet -, akkor kiszúrunk velük, mert lehet, hogy egyébként lenne mondanivalójuk. Nekem is, csak most az a dilemma, hogy amit ön elmondott, nagyon-nagyon fontos kérdések lennének napirenden. Nem lenne jogos megkérdezni egyébként államtitkár asszonytól, mert pont ő, ami kerete van, nem ő az előterjesztő. Tehát ez megint bonyolult, mert a parlament működését még mindig ez a házszabály szabályozza, és egy csomó kérdésre nem tud válaszolni, az időkeret korlátos. És egyébként pedig az egész ügyhöz teljesen méltatlan lenne, mert akkor nem lehetne megkérdezni azt az alapvető kérdést, hogy meddig van az az usus, tulajdonképpen sosem kimondva, de mégis ez uralkodik az egész víziközmű-szolgáltatásban, hogy Magyarország az összes európai ország közül az egyik legpazarlóbban használja fel az ivóvizét. Miért? Azért, mert mi mindenre ivóvízminőségű vizet biztosítunk, miközben tudjuk, hogy 100 liter - ivóvízminőségű, nagyon magas költséggel előállított és pótolhatatlan természeti kincsünk - ivóvíz elfogyasztásánál 3 litert iszunk meg, és 97 litert olyan célokra használunk, ami felesleges.
