Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. február 25. kedd - 108. szám - Közérdekű cél megvalósítását szolgáló beruházásokkal összefüggésben egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára:
357 Ugyanis azért a történet nem 2020-ban indul, és azért az ellenzéki képviselők figyelmét nekem tisztem minden alkalommal felhívni arra, hogy a történet nem 2019. október 13-án indul, amikor egyébként néhány településen valóban önkormányzati pozíciókat nyertek ellenzéki képviselők. A történet, a magyar önkormányzatiság helyzete, válsága, kilábalási lehetőségei gyakorlatilag a rendszerváltoztatás óta itt vannak velünk megoldandó problémaként. Nem véletlen, hogy a 2010-ben kormányzati pozícióba került jobboldali politikának elsősorban az önkormányzatokat kellett rendbe tennie, mert az önkormányzatok kapcsán alakult ki az az áldatlan állapot, amelynek előidézésében egyébként itt az ellenzéki padsorokban ülő településvezetők, részben kormányzati pozícióban lévők is részt vettek, és ilyen értelemben felelősséget vállalnak. Ugyanis akkor egy olyan rendszer volt, amelyik ugyan törvényi szinten rögzítette, hogy az önkormányzatoknak milyen feladatokat kell ellátni, de hozzájuk a megfelelő finanszírozást a kormányzati politika keretében tartotta, és nyilvánvalóan az általános megszorításpolitika keretében gyakorlatilag az önkormányzatok kivéreztetésére játszott. Ezért volt az, hogy az önkormányzatok 2002-2010 között eladósodtak, minden önkormányzat, tehát ebbe a fideszes és az ellenzéki önkormányzatok is beletartoztak. Kétségtelenül igaz az, és azt is ilyen alkalmakkor mindig el kell mondani, hogy azért élenjáró módon még ebben a válságos időszakban is főleg az ellenzéki vezetésű, tehát a liberális, baloldali vezetésű önkormányzatok adósodtak el, a fideszes önkormányzatok valójában még ezekben a helyzetekben is jobban tudtak gazdálkodni. (Z. Kárpát Dániel: Kitüntetést adjatok magatoknak!) De a helyzet mindenkit sújtott. Ezért aztán a 2010 utáni politika elsődleges feladata volt az, hogy az önkormányzati szektort ebből az adósságspirálból és ebből a fenntarthatatlan finanszírozási rendszerből kirángassuk. Ez Budapest esetében több száz milliárd forintnyi adósság átvállalását jelentette, országos szinten meg 1300 milliárdnyi adósság átvállalását megyei és települési önkormányzatok esetében. Lehet, hogy Csárdi képviselő úr egyébként a feladatfinanszírozási rendszernek nem a legnagyobb híve - természetesen szíve joga ezt kritizálni -, de mégiscsak sikerült egy olyan finanszírozási rendszert kialakítani, és az önkormányzati feladat- és hatásköröket átstrukturálni, ami azóta, évek óta működőképes. Kétségtelenül igaz, hogy azon folyamatosan megy a szkanderezés a kormányzat és az önkormányzatok között, hogy egy-egy adott, egyébként akár kötelezőnek tekintett önkormányzati feladatot pontosan milyen normatívával kell a kormányzatnak támogatni, de az, amit ön mondott, képviselő úr, hogy ennyi százalékot finanszíroz, annyi százalékot finanszíroz, ez számítás kérdése. Ez attól függ, hogy a finanszírozást, pontosabban, a feladathoz kapcsolt költségeket miként állapítjuk meg. De mégiscsak az a helyzet, hogy a feladatfinanszírozási rendszer hatálybalépése óta, és az adósságfék, tehát az önkormányzati eladósodás megakadályozását szolgáló törvénymódosítások óta a magyar önkormányzati rendszer köszöni szépen, működik, az képes ellátni azokat a feladatokat, amelyeket a törvény kötelező önkormányzati feladatként azonosít, és egyébként nem nagyon hallottunk egészen eddig olyan önkormányzatokról és településvezetőkről sem, akik azért panaszkodtak volna, merthogy fejlesztésre, beruházásra vagy szabadon választott önkormányzati feladat ellátására ne lenne forrás. Egyébként ezt a célt szolgálják az önkormányzatok saját maguk által megállapítható adóbevételei. Tehát saját bevételből mindenki azt csinál, azt úgy határozza meg, ahogy szeretné. Tehát ha Csárdi képviselő úrnak a választókerületében az I. kerületi polgármester asszony azt mondja, hogy ő szeretne szabadon vállalt önkormányzati feladat keretében valamit ellátni, mondjuk, szivárványszínűre szeretné festeni a várfalat - azt gondolom, hogy nem örülnénk ennek, ha így lenne, de ha ezt szeretné ellátni (Nacsa Lőrinc: Esély van rá!) -, akkor fogja és adót emel. És akkor az adóemelésből, a helyi adó megállapításából jövő bevételből ezt az ő politikájának oly kedves szakpolitikai lépést meg tudja tenni. Tehát ez a rendszer így alakult ki 2010 után, és azért azt hozzátenném a tisztelt ellenzéki képviselőknek, hogy ez 2010-2019 között gond nélkül működött, és a rendszer alapjainak megváltoztatására a 2019-es önkormányzati választásokat követően, ahol, még egyszer mondom, a megválasztott települési képviselők jelentős többsége egyébként még mindig a kormánypártokhoz tartozott, ez nem változott azóta. Ugyanaz a rendszer működik.
