Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 8. hétfő - 136. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - VARGA ZOLTÁN (DK):
3560 azon a területen alakítottunk ki partnervárosi kapcsolatot, ahol szórványban, kisebbségben van a magyarság. Ott nagyon könnyű, ahol teljesen Magyarországon vagyok, tehát olyan szintű. Olyan helyen, ahol nincs polgármester, tehát hogy protokollban vár a polgármester vacsorára, hanem meg kell teremteni azt, erősíteni kell az ottani magyarokat, hogy fogadjanak bennünket, merthogy egy polgármestert fogadnak a helyi egyesület vagy a helyi szervezet. És hozzá kell alakítani a mi tárgyalási stílusunkat, ha Szlovákiában vagyunk, ha Horvátországban vagyunk, ha Szlovéniában vagyunk, ha Ausztriában vagy éppen Erdélyben, Romániában. (19.30) És azokat a programokat el kell tudnunk viselni, hogy ott találkozunk a polgármester mellett vegyes házasságú férjjel vagy feleséggel, aki kicsit beszél magyarul, de inkább románul vagy szlovákul vagy horvátul. Tehát azt gondolom, nagyon összetett dologról van szó, a száz év nagyon megkeverte ezeket az ügyeket, és ott tudunk hallani ezekről a nagy magyar üzenetekről, amelyeket most itt ilyen nagy pátosszal elmondtunk, hogy az hogyan csapódik le egy-egy településen. Például hogyan csapódik le, mondjuk, Kassán, amely igen nagy városa volt a Monarchiának? Ezen a Kassán nem jelenik meg az a tőke, az a támogatás, azok a nagy lehetőségek, amelyek megjelenhetnek Csíkszeredán vagy Marosvásárhelyen, vagy egyéb nagyobb magyarlakta városokban. Nem szabad benne differenciálni, mert kontraproduktív is lehet egy nemzetpolitika. Azt gondolom, hogy szót csupán azért kértem, hogy az önkormányzatokról, a magyar lakosság közvetlen kapcsolatát jelentő önkormányzatokról ne feledkezzünk meg, mert oda többpárti delegáció mehet, többpártiak ezek a találkozások, szemben azzal, ami itt történt, hogy még alá se írhat a többi párt. Köszönöm szépen. (Varga Zoltán tapsol.) ELNÖK: Köszönöm. Varga Zoltán képviselő úr, a DK képviselője: „A nemzeti tőkésosztály diszkrét bája” címmel mondja el napirend utáni felszólalását. Parancsoljon! VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Valójában én az orbáni rendszer által kitermelt, kinevelt nemzeti tőkésosztályról szeretnék beszélni egypár gondolat erejéig, amelynek igényének gyökerei, úgy gondolom, több mint 30 évvel ezelőttre nyúlnak vissza, talán Orbán Viktor gyerekkorára. Ezt nem tudhatjuk, viszont én 2006-tól kezdeném a kis megemlékezésemet. Talán sokan emlékeznek az ezer és egy szállal a Fideszhez kötődő Adózók Érdekvédelmi Szövetségére. Ha valakinek ez nem ugrana be, akkor pontosítanék: egy hölgyről van szó, aki egy kefeboltnak a tulajdonosa, amúgy polgári körös, és a Fidesz egyik választókerületének az elnöknője is. És ha még mindig nem ugrana be, akkor elmondanám, hogy miről is beszélünk: egy általuk kiadott újságról, a Fidesz első szennylapjáról, és ez nem más, mint a Magyar Vizsla. Tudjuk nagyon jól, hogy a Magyar Vizslát színesben adták ki, több mint nyolcoldalas volt, ingyenesen terjesztették, szinte minden postaládába bekerült 2006-ban, és ami különlegessége volt ennek a szennylapnak, az az, hogy leginkább, sőt kizárólag a baloldali kormánytagok öltönyeiről, autóiról és óráiról esett benne szó. Engedjék meg, hogy most ugorjak egypár évet az időben, és már a következő választások előtt vagyunk: Orbán Viktor már kormányzati Audi-kulcsokat lóbáló baloldali politikusokon szörnyülködik, miközben arról szónokol különben, hogy az ő kormánya majd minden idők legkisebb, legolcsóbb, legszerényebb és főként legplebejusabb kormánya lesz. Ígéri, hogy fapados Skodákkal fognak majd járni, az ő nemzeti kormánya pedig példamutató módon önmagán kezdi és talán majd fejezi is be a spórolást. Hát, ez a kirakat - de mi is a valóság ebből? A valóság az, és itt most ismét ugranék, már 2012ben járunk, hogy Orbán Viktor ekkor jelenti ki, hogy ő valójában a ’80-as években nem is a diktatúra ellen harcolt, hanem csak annak a vezetői ellen, azaz, ezt lefordítanám magyarról magyarra: Orbán
