Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 8. hétfő - 136. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP):
3554 bejelentések alapján építendő lakások száma 27 százalékkal kevesebb, mint az előző év hasonló időszakában. Tehát egy olyan időszakban, amikor több elérhető otthonra lenne szükség, szélesebb kedvezményrendszerre és több lehetőségre, még az új építésűek száma is csökken, és azt is látjuk, hogy a kormányzat eközben kivezette a kedvezményes lakásáfát, ami 20-25 százalékkal képes visszavetni az új építésű lakások számát. A lakáscélú előtakarékosság állami támogatását megszüntette, fiatalok tömegeit, tízezreit hozva olyan helyzetbe, hogy nem tudnak már támogatott formában otthonteremtési célokra takarékoskodni. A CSOK pedig mérhető támogatási összeget csak viszonylag jó jövedelem esetén és olyan bankok által eldöntött hitelképesség esetén biztosít, amely rostán pontosan azok esnek ki nagyon sokszor, akiknek igazi szükségük lenne minderre. És hát azt is látjuk, hogy nem foglalkozik a kormány az albérletben élők tarthatatlan helyzetével. A spanyol modell alapján például a járványügyi veszélyhelyzet közepén egy egyszerű szerződéssel be lehetett jelenteni azt, hogy az ember átmeneti zavarba került, és egy állami hátterű alapból bizony átmeneti segítséghez lehetett jutni. Magyarországon még most is megfontolandó lenne ez a csomag. De a bérlakásépítés, tömeges bérlakásépítés elszabotálása az, ami igazából megbocsáthatatlan. Szó szerint magyar gyermekek életébe és magyar családok életébe kerül. Jobb esetben ezek a családok legalább más országban megtalálják a számításaikat, rosszabb esetben ezek a gyermekek meg sem születnek. És ez az igazi nemzeti katasztrófa, amelyről minden, nemzetben gondolkodó erőnek kutya kötelessége színt vallania, beszélnie, és ami még fontosabb, megoldásokat keresnie. A mi egyik megoldásunk az az albérlet-támogatási rendszer, amit az iméntiekben említettem, de van ám nekünk másunk is. A „Mi várunk” című otthonteremtési, bérlakásépítési program, koncepció tekintetében évente öt plusz ötezer új építésű bérlakás emelését és most üresen álló lakás felújítását kell és lehetne vállalni, egy harmadik ötezer tekintetében pedig úgy gondoljuk, hogy átfogó kollégiumépítési programra is szükség lenne, hiszen tarthatatlan állapotok alakultak ki a kollégiumok úgynevezett és idézőjelben értendő módon, de piacán. Látható, hogy nagyon nehéz bekerülni ezekbe az intézményekbe, és azok a vidékről érkező hallgatók, akik adott esetben szeretnének előrébb jutni, jobb végzettséget vagy egyáltalán végzettséget szerezni, lehetetlen helyzettel, lakhatási kataklizmával találkoznak mind Budapesten, mind a nagyvárosokban. Számukra tehát egy olyan kollégiumi hálózatra van szükség, amely lehetővé teszi a tudatos tervezést. Azt, hogy ne kelljen nekik tíz évet odaadniuk az életükből hitelek törlesztésére pusztán azért, mert az egymást követő kormányok a lakhatási kataklizmát, a kínálati oldal szűkösségét egyszerűen helyben hagyják, észre sem veszik. Még inkább elszomorító, hogy a XXI. századi vívmányok tekintetében szintén tehetetlen a jelenlegi kormány. Hozzáteszem, legyünk korrektek: minden eddigi az volt. Nem is tudják sokszor értelmezni az Airbnb, a különböző közösségi oldalak által szolgáltatott technikák által okozott problémákat, és ezek a problémák így kezeletlenül maradnak. Ami viszont bizonyos, hogy a magyar jövendő nem lehet ellenzékben, a magyar fiatalok, a magyar családosok létérdekeit a költségvetési tervezés során is minden egyéb szempont elé kell helyezni. A Jobbik a maga részéről ezt teszi, ezért nyújtja be jövővédelmi csomagját. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Keresztes László Lóránt frakcióvezető úr, az LMP képviselője: „A mi városunk, Pécs 12.” címmel mondhatja el napirend utáni felszólalását. Parancsoljon! DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, napirend után szűkebb hazámról, Pécsről, illetve Baranya megyéről fogok beszélni. Pécs és Baranya, tudjuk jól, hogy a rendszerváltás óta gyakorlatilag folyamatosan leszakadó pályán van, és egy igen nehéz gazdasági helyzetű térségről van szó. Ma az egy főre jutó ipari teljesítmény tekintetében Baranya megye már országosan az utolsó, Pécs pedig a Dunántúl legnagyobb városaként is a nagy vidéki regionális központok közül messze a leggyengébb gazdasági erővel rendelkezik.
