Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 8. hétfő - 136. szám - A nemzeti önazonosság védelméről című politikai nyilatkozat összevont vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK: - BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik):
3547 Nagyon fontos, hogy ez a kezdeményezés folytatódik. Tudjuk azt, hogy önmagában óriási siker, hogy 1,2 millió aláírás összejött, de ahhoz, hogy formálisan, jogilag is ez érvényes lehessen, biztosítani kell hét országban összesen ezeket a kvótaszámokat. Halljuk a jó híreket Brüsszel irányából, hogy megkapja a hosszabbítás lehetőségét ez a kezdeményezés. Itt lesz lehetősége Európának, Európa sok-sok országának, hogy elismerjék ezt az ügyet, elismerjék, hogy itt 100 évvel ezelőtt egy gyalázatos döntés született, és elismerjék, hogy a mai napon is olyan óriási kihívások vannak, amelyek közös cselekvés után kiáltanak, mert az, hogy ha nem fogadja el Európa, hogy nemcsak a magyar, hanem mindenhol a kisebbségben élő nemzetiségeknek joguk van anyanyelven tanulni, joguk van megőrizni a saját identitásukat, akkor Európa megtagadja önmagát, akkor Európa szembefordul saját magával, akkor Európa gyakorlatilag széttépi azokat a deklarációkat és nyilatkozatokat, amelyekre épül a fundamentuma az európai integrációnak. Tehát ezek nagyon fontos európai értékek, nekünk különösen fontos magyarként, hogy ezeket ebben az évben érvényesíteni tudjuk. Ezért is nagyon-nagyon fontos, hogy ez az ügy sikerrel lezáruljon ebben az évben, és egy konkrét cselekvéssel méltóképpen megmutatva a messze-messze a politikán felülemelkedő nemzeti összetartozást, ne csak emlékezzünk, ne csak egy pozitív hozzáállást, egy pozitív viszonyulást mutassunk ki, hanem cselekedjünk annak érdekében, hogy a 100 év után is az identitásukat, kultúrájukat megőrző magyar nemzetrészek, magyar emberek meg tudják őrizni kultúrájukat, identitásukat, nyelvüket, és ilyen módon is ki tudjuk fejezni 100 évvel a trianoni gyalázat után, hogy nagyon erőteljes a magyar nemzeti összetartozás, és a magyar nemzet egy és bonthatatlan. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Balczó Zoltán képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport. Parancsoljon! BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót. Az Országgyűlés a trianoni döntés századik évfordulójára nemcsak a június 4ei emléküléssel készült, hanem a most itt tárgyalt politikai nyilatkozattal, amely a nemzeti önazonosság védelméről szól. (18.30) A határainkon kívül élő nemzettársainkkal való összefogást jelzi, hogy a nyilatkozat szövegét a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma fogadta el, vagyis gyakorlatilag ezt a testületet tekinthetjük benyújtónak. A KMKF a térség államaiban élő 12 millió magyar ember választott képviselőinek testülete. A Demokratikus Koalíció kivételével a hazai országgyűlési pártok valamennyien tagok, és aláírásukkal is vállalták ezt a nyilatkozatot. A dokumentum felidézi a történelmi tényeket, a 100 év alatti változásokat és változatlanságot, elemzi a jelenlegi helyzetet és a jövőbeni tennivalókat. Felhívja a kelet-közép-európai államalkotó nemzetek parlamentjeit, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezeténél és az európai nemzetközi szervezeteknél közösen kezdeményezzék a nemzeti önazonossághoz való jognak mint alapvető emberi jognak az elismerését. A Jobbik véleménye szerint a magyar Országgyűlésnek ezzel a felhívással akkor is élnie kell, ha a közös nevezőt az említett parlamentekkel nem sikerülne megteremteni. A nyilatkozat tartalmazza azt az elvárást, hogy a nemzeti önazonossághoz való jogot az őshonos nemzeti közösségek számára emeljék alkotmányos alapjoggá, és biztosítsanak számukra államalkotói jogállást. Amit hiányoltunk a nyilatkozatból, az az autonómia, az önrendelkezés megjelenítése. Ugyanakkor módosító javaslattal nem éltünk, tudomásul véve, hogy a határon túli magyar közösségek képviselői különböző okok miatt ezt így látták jónak, és nem igényelték a szövegben való megjelenítést. A Jobbik képviselői természetesen szavazatukkal támogatni fogják a nyilatkozat elfogadását. Ha erre a beszédemre, a vitára június 4-én került volna sor, akkor itt véget ér, én nem lettem volna ünneprontó. Ma azonban hangot kell adnom annak a mélységes csalódásnak, amit a
