Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 8. hétfő - 136. szám - A nemzeti önazonosság védelméről című politikai nyilatkozat összevont vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK: - DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP):
3545 hogy ez mindenképpen méltó a nemzeti összetartozás évéhez, méltó egyébként a múlt héten tartott megemlékezéshez is. Voltak itt különböző viták annak kapcsán, hogy miként került az Országgyűlés elé ez a politikai nyilatkozat (Balczó Zoltán: Vannak!), vannak ilyen jellegű viták, és még arról is, hogy milyen módon lehetett előterjesztőként vagy bármilyen módon részt venni ebben. Én abban egyébként egyetértettem több képviselőtársammal is, hogy az helyes volt, hogy a múlt heti ülést, a múlt heti emlékülést mentesítettük az aktuálpolitikai kérdésektől. (18.20) Én azt gondolom, hogy méltó volt ez a megemlékezés, és én örültem, hogy házelnök úr és köztársasági elnök úr felszólalása is méltó volt a százéves megemlékezéshez, méltó volt az eseményhez, és kerülték az olyan jellegű aktuálpolitikai megnyilvánulásokat, amelyek a jelenleg meglévő, egyébként nagyon éles politikai szembenállással mindenképpen összefüggésben léteznek, és elmondható, hogy van ilyen, de nagyon fontos, hogy ezt el tudták kerülni. Magát a politikai nyilatkozatot, ennek a szövegét, ennek a politikai kezdeményezését a KMKF delegáltjainak volt lehetőségük véleményezni, csatlakozni hozzá. Mi magunk is a frakciónk nevében - három delegált is - egyöntetűen kifejeztük, hogy egyetértünk vele. Én úgy gondolom, hogy ilyen módon lehetőségünk volt ebben részt venni. Megmondom őszintén, én annak örültem volna, hogyha ezt a fajta összetartozást, a közös kiállást annyival picit lehet erősíteni, lehetett volna erősíteni, hogy esetleg előterjesztőként frakciók csatlakozhattak volna, akár egy-egy képviselő, ez gesztusértékű lett volna. De én azt gondolom, hogy összességében fontos, hogy elénk került ez a javaslat, és az is fontos, hogy egyetértünk benne. Én nagyon bízom benne egyébként, hogyha nem is teljes, de egy nagyon széles konszenzus lesz majd a szavazás alkalmával is. Azt természetesen el tudom mondani, hogy a KMKF tagjaiként mi is kifejeztük a támogatásunkat a nyilatkozat kapcsán, ugyanúgy a Törvényalkotási bizottság ülésén is én magam megszavaztam, és természetesen az LMP frakciója meg fogja szavazni itt az Országgyűlés előtt is ezt a javaslatot. Én azt gondolom, és egyébként jó érzés is azt látni, hogy sikerült néhány kérdésben, nem sok, de néhány kérdésben sikerült felülemelkedni a politikai nézetkülönbségeken, és ez is egy ilyen ügy, ez a politikai nyilatkozat is itt a nemzeti összetartozás évében. Volt erre már egy nagyon pozitív példa itt a februári hónapban, amikor elénk került a Székely Nemzeti Tanács európai polgári kezdeményezését felkaroló országgyűlési határozati javaslat. Én magam terjesztettem az Országgyűlés elé. Én akkor kértem minden frakciótól csatlakozót, és én örültem, hogy végül öt frakció előterjesztőként is csatlakozott, és 158 egyhangú igen szavazattal sikerült azt a nyilatkozatot elfogadni. Azt gondolom, hogy egy nagyon felemelő vitát hallhattunk akkor, esti órákban egy hosszas vita volt, de én nagyon örültem, hogy a politikai porond túloldalán szereplő képviselők ebben valóban odafigyeltek egymásra, és ki tudták fejezni ezt a fajta nemzeti együvé tartozást ebben a fontos évben, itt 100 évvel a gyalázatos trianoni diktátum után. Azt gondolom, hogy ez maga, a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezése ebben az évben talán a legméltóbb megemlékezési forma volt, a legméltóbb megemlékezési lehetőség. Az teljesen világos, hogy Trianon a múltunk része, alapvetően meghatározza a jelenünket, meghatározza a jövőnket. Sokan mondják, hogy tekintsünk a jövőbe, de nem szabad csak a jövőbe tekinteni, mert ezzel kapcsolatban még feladatunk van. Tehát emlékezünk, ennek a következményeit átéljük, megéljük, visszük magunkkal, mindig itt lesz velünk, ez mindig a mi lelkiismeretünk része lesz, és mindig fájni fog nekünk ez a trianoni diktátum. Soha nem fogjuk tudni teljesen feldolgozni. De most talán a legfontosabb, és ezt így 100 évvel az események után is a legfontosabb kifejezni, hogy cselekednünk kell, feladatunk van még. A legfontosabb feladatunk az, hogy biztosítsuk, segítsük a szülőföldön való megmaradást az egész Kárpát-medencében, segítsük a szülőföldön a magyarként való megmaradást. Ez óriási kihívás, és ez talán ma a legnagyobb kihívás mindannyiunk
