Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 8. hétfő - 136. szám - A nemzeti önazonosság védelméről című politikai nyilatkozat összevont vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK: - DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP):
3542 nemzetek országgyűléseihez, az Európai Unióhoz és az ENSZ-hez fordulni. Nem ellenzem, de önmagában tudjuk be, hogy ez így nem lesz elég. Ők is elfogadhatnak nyilatkozatot, ami akár különböző mértékig jogérvényes, de hogy ez hosszú távon nem az a megoldás, mint amiről mi gondolkodunk, abban biztos vagyok. Először is tárjuk föl, hogy fél évezredes nemzeti karakterünk, különböző fizikai és nem fizikai támadások kereszttüzében hogy tudjuk megóvni mindazt, ami a miénk, legyen az materiális vagy éppenséggel eszmei; hogy az elszigetelődést hajlamosak vagyunk valami ránk mért csapásként fölfogni, miközben az elszigetelés tudatos politikai akció, elszigetelődve maradni viszont a passzivitásnak, az önfeladásnak sajnálatos formája. Mint ahogy megtapasztaltuk azt is, hogy önmagában nem terem szövetséges, szövetségeseket keresni, szövetségeseket megtalálni érdemes. Ezért azt kell mondjam, hogy amikor arról gondolkodunk, hogy a nemzetek önazonossága, identitása, egymásmellettisége azt jelenti, hogy egymást tisztelve, elfogadva, egymás mellett élve és ezen kategóriákat érzelmileg is és ténylegesen megbecsülve adja ki mindazt, ami egyébként hosszú távú béke és szervezeti forma, azt kell mondjam, hogy ez naivitás. Ez a történelemben és a politikában nem így megy. Akkor azonban föl kell tenni a kérdést, hogy valóban egymás mellett élő nemzetek önazonosságtudatának kibékítése vagy ennél több is lehetséges. Azt akarom kérdezni önöktől, hogy van-e európai identitás. Van-e európai identitás? Vagy csak olasz, spanyol, francia, dán, magyar, szlovák, román, s nehogy félreértsék akiket kihagytam. Őszintén remélem, hogy sokaknak megadatott, hogy beszéltek már nem európai származású emberrel. Beszéltek-e Afrika déli részéről valóval? Egy született közép-amerikaival? Egy délkelet-ázsiaival? Beszéltek-e és hallották-e, hogy ugyanabból a gondolatból mire asszociál, mi jut eszébe, hogyan gondolkodik, milyen gesztusai vannak? És láttak-e olyat, hogy egy lengyel beszélt egy spanyollal, egy magyar egy dánnal, egy lengyel egy franciával? Azt kell mondjam önöknek, igen, létezik európai identitás. Márpedig ha ezt elfogadják tőlem, akkor a tényleges megoldás… - s kérem, a gondolkodásban itt ne álljunk meg azzal, hogy egy politikai nyilatkozatot elfogadunk. Magyarság és európaiság, magyar identitás és európai identitás közösségének megtalálása, büszke magyarként és büszke európaiként gazdagítani a mi országunkat, a mi nemzetünket és magát Európát - erre ennek a politikai nyilatkozatnak az elfogadása, nem gondolom, hogy a végpont, hanem egy megfelelő kiindulópont. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Simicskó István képviselő úrnak, KDNP-képviselőcsoport. Parancsoljon, képviselő úr! DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Hiller István sorolt itt neveket, és elmondta, hogy az ő családtörténete hogyan és milyen módon alakult, és hogyan vált a családja magyarrá, s hogyan lett ő a magyar parlament alelnöke. Én ezzel szemben nem nyugatról érkeztem, hanem keletről, ha az őseimet és a felmenőimet nézem, bár nyilván van néminemű nyugati behatás is. De most nem azért jöttünk itt össze, hogy mindenki elmondja a maga családtörténetét. Egy biztos, hogy valóban mindannyian magyarrá váltunk, és ez a magyar kultúrának, a magyar identitástudatnak, önazonosság-tudatnak egy nagyon komoly vívmánya, hiszen óriási dolog az, hogy ezeréves államként a magyarság ebben a hazában, a Kárpátmedencében a méretektől eltekintve, de különböző méretekben megélte a magyarságát, és meg tudott maradni ebben az európai kultúrkörben. Sok-sok történelmi csatát, küzdelmet kellett végigvívni mindehhez. (18.10) Az önmagában egy óriási dolog, hogy a magyarság fennmaradt, és nyilván amikor ez a határozati javaslat megfogalmazódott az előterjesztők fejében, és nagyon nagy tisztelettel hallgattam Kövér László házelnök úr beszédét, akit nagyon nehéz utolérni ebben a témakörben, hiszen mindenről
