Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 4. csütörtök - 135 / 2. szám - A Színház- és Filmművészeti Egyetemért Alapítványról, a Színház- és Filmművészeti Egyetemért Alapítvány és a Színház- és Filmművészeti Egyetem részére történő vagyonjuttatásról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. BRENNER KOLOMAN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
3449 Tehát én azt gondolom, hogy a közbeszerzések ügyében sem feltétlenül az alapítványi forma a megoldás, hanem meg lehet azt minden további nélkül oldani, mint ahogy a legutóbbi, államtitkár úr által beterjesztett felsőoktatási törvénymódosítási csomagban például kiválóan meg tudtuk azt oldani, hogy külföldi oktatókat alkalmazhassunk. No, mert az tényleg probléma, persze nem úgy, ahogy azt Pósán képviselőtársam itt a Nobel-díjasok példáján elmondta, mert azokra persze nem kell közbeszerzést kiírni, de mondjuk, az ELTE-n gyufára igenis ki kell írni a közbeszerzést, ha összegyetemi szinten szerzünk be gyufát, mert akkor meghaladjuk az értékhatárt, jelezném. (Derültség.) Csak mint volt egyetemi vezető, tisztelettel jelezném, hogy ez valóban igaz, de Nobeldíjasokra viszont nem igaz a közbeszerzés. Tehát azt gondolom, hogy a közbeszerzési törvény hatálya alól az egyetemi világot ki lehet venni bizonyos egyéb jogszabályi előírások alkalmazásával, ami életszerűvé teszi a különösen nagy tudományegyetemek gazdálkodását. Tehát a közbeszerzésre való hivatkozást sem tartom egyfajta non plus ultrának az alapítványi forma alátámasztására. Ráadásul, ahogy azt államtitkár úr az expozéjában nagyon helyesen kiemelte, itt egy különleges egyetemről van szó, és ennek a felsőoktatási intézménynek a történelmét is ismertette professzor úr nagyon helyesen, és azt gondolom, hogy éppen ezért van itt kiemelt felelőssége a törvényalkotónak és a felsőoktatási kormányzatnak, hiszen itt színészekről, művészekről beszélünk. (20.20) Tehát én azt gondolom, hogy a néppárti Jobbik a kultúra és a tudás pártján állva igenis aggodalommal figyeli azt, ahogy ezt a modellváltást előkészítették, tisztelt államtitkár úr, hiszen lehet azt látni az intézmény megválasztott akadémiai vezetőinek a nyilatkozatából, hogy a) a sajtóból értesültek az egész tervről, b) nagyon rövid határidőnek tartják ezt az egész modellváltásra megszabott időt, c) az pedig - és akkor ezt úgy is mondom mint az Európa Tanács akadémiai szabadságért és egyetemi autonómiáért felelős jelentéstevője - eléggé aggályos az akadémiai szabadság szempontjából, ha valaki egyetemi tanárt ’19 novemberében megválasztanak rektornak, és azóta nem nevezik ki, és akkor ezt most még indokként felhozzák a modellváltáshoz. Ezt, államtitkár úr, én felháborítónak tartom, és az egyetemi polgárok arculcsapásának, hiszen megválasztotta az univerzitás, az egyetemi oktatók és hallgatók közössége azt az egyetemi tanárt rektornak, akit ők szeretnének; sajnos azt kell mondjam, hogy az elmúlt tíz év kormányzásában több példát láttunk már erre, amikor az egyetemi polgárok akarata ellenére nevezett ki a fideszes kormányzat rektorokat. Én ezt nagyon aggályosnak tartom, és nem azért, mert minden esetben, mondjuk, a véglegesen kinevezett rektor ne lett volna alkalmas erre a tisztségre, én ezt nem vitatom, ugyanakkor azt gondolom, hogy az egyetemi autonómia és az akadémiai szabadság azt jelenti, hogy megválaszthatjuk a saját vezetőinket, akinek egyébként a kancellári rendszer kiépítése mellett egyre jobban szűkül a hatásköre. Apropó hatáskör: ahogy a többi egyetemi átalakulásnál, a Színművészeti Egyetemmel kapcsolatban is benyújtottam azt a módosítási javaslatomat, miszerint a kuratóriumnak ex officio legyen tagja a rektor, illetve az intézetek vezetői, hiszen az eddigi egyetemek esetében is kiderült, és jelen esetben is arról van szó a tervek szerint, ha jól olvastam a sajtóban, hogy az ötfős kuratóriumból csak egy lehet aztán gyakorlatilag az egyetemhez kapcsolódó személy. Én ezt aggályosnak tartom, hiszen láttuk a Corvinus mintáján, hogy ez mihez vezet; ahhoz vezetett, hogy szmsz-t hoztak úgy létre, hogy az egyetem szenátusa azt nem látta. Hát, mi ez, ha nem az akadémiai szabadság csorbítása?! Tehát azt gondolom, hogy igenis vannak intő jelek arra vonatkozóan, hogy ez egy veszélyes út, és én erről a veszélyes útról nagyon szívesen eltéríteném az oktatási, felsőoktatási kormányzatot, hiszen azt gondolom, hogy különösen a Színművészeti Egyetem egy olyan képzést folytat, amely a magyar kultúra szempontjából kiemelt fontosságú. És akkor most egy kicsit hadd utaljak még zárásképpen arra is vissza, hogy ráadásul a színészek helyzete hazánkban meglehetősen kritikus, ráadásul egy korábbi törvénnyel most még a közalkalmazotti státuszukat is elveszi a fideszes kormányzat. Abban a vitában is elmondtam, hogy bizony-bizony, egy színház életében az első számú
