Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 4. csütörtök - 135 / 2. szám - A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről:
3429 Azt szeretném megköszönni államtitkár úrnak, hogy nemcsak a jó, hanem a problémás részeiről is beszélt a törvényjavaslatnak, még akkor is, hogyha nem mindenütt fejtette ki teljes egészében a probléma lényegét. De hadd kezdjem azzal, amiben egyetértünk. Biztosan ilyen a nemzetiségekre vonatkozó szabályozás. Mindannyian itt a parlamentben abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a nemzetiségek bizottságának munkája nyomán nyomon tudjuk követni tulajdonképpen azt a munkát, ami zajlik folyamatosan a nemzetiségi intézményrendszer fejlesztése területén, és meg tudjuk köszönni mind bizottsági elnök képviselő úrnak, mind pedig a szószólóknak azt, hogy ebben a munkában folyamatosan részt vesznek, és a kormánynak is meg tudjuk köszönni egyébként, hogy sok minden más társadalmi csoporttal ellentétben az innen érkező kezdeményezésekre pozitívan reagál. (18.40) Majd persze kíváncsiak leszünk arra, hogy a képviselő úr és a szószóló asszony is teljesen egyetért-e ezzel a javaslattal, de ez mindenképpen egy jó irányú javaslat, és úgy tűnik, hogy fejleszti a nemzetiségi oktatást, és én is úgy tudom, hogy ez alapvetően megfelel azoknak a kéréseknek, amelyeket a nemzetiségek képviselői megfogalmaztak. Féloldalas a helyzet az ingyenes tankönyvellátás tekintetében. Talán emlékeznek rá, hogy ezt a programot mi kezdtük el annak idején, amikor mi kormányoztunk, de mi ezt a rászoruló gyerekek számára biztosítottuk, mert azt mondtuk, hogy elsősorban annak kell ingyenes tankönyvet adni, akinek gondot jelent anyagilag ezt megvásárolni; államtitkár úr gyermekei számára, ha vannak, és az én gyermekem számára mi meg tudjuk venni a tankönyvet. Az a probléma, államtitkár úr, ami a szocializmussal általában probléma szokott lenni, hogy ha ingyen van és egységes, akkor a minősége is rossz. Az a helyzet, hogy azzal, hogy önök kiiktatták a szakmai versenyt a tankönyvellátás rendszeréből, cserébe az ingyenességért, azt érték el, hogy jelentősen leromlott a tankönyvek minősége minden értelemben. Ma az iskolában a pedagógusok jelentős része - én tudom, hogy egyébként nem teljesen szabályszerűen - nem az önök által ingyen biztosított tankönyveket használja, hanem azokat a tankönyveket, amiket megszoktak, amelyek jó minőségűek, és amelyeket sok-sok év tapasztalata alapján fejlesztettek a tankönyvírók és a kiadók. Mondhatom azt is, hogy ha tetszik, van pult alól árult tudás is a magyar közoktatási rendszerben, és ez is a szocializmus jellegzetessége. Én örömmel fogom látni, ha önök létre tudják hozni azt a csodát, hogy lesz mindenki számára ingyenes, jó minőségű és szabadon választható tankönyvkínálat. De önök ezek közül jelenleg az elsőt teljesítik, a másik kettőt pedig nem. És ez nem jó így. Azt gondolom, hogy ennek így nagyobb a kára, mint annak, hogy a jómódúaknak is ingyen lehet biztosítani tankönyveket. Még egyszer mondom, én nem ellenzem az ingyenes tankönyvellátást, azt ellenzem, ha ennek a tankönyvi falanszter az ára. Ez nem jó így, tisztelt államtitkár úr. A második kérdés, amit ön is említett, de talán nem teljes mértékben mondta el ennek a hátterét, az az ingyenes oktatáshoz való hozzáférés, s ezen belül - mondjuk így az egyszerűség kedvéért - a művészetoktatáshoz való hozzáférés. Mert igaz ugyan, hogy önök másfajta módon visszahozzák ezt a törvényben, csak közben elvesztették belőle a hátrányos helyzetű gyerekeket. Csak a sajátos nevelési igényű és a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek kerültek bele most már abba a körbe, akik számára garantáltan ingyenes ez a fajta oktatás. És ez probléma, hiszen természetesen tudjuk, hogy a szabályok szerint jóval több hátrányos helyzetű gyermek van. Számukra gondot jelent az, ha - ne menjünk bele - lényegében tandíj-kötelezettség keletkezik. Fontos lenne, hogy őket behozzuk az oktatási rendszerbe, mert a halmozottan hátrányos helyzet kritériumai viszonylag szigorúak. Azért azt is mondjuk el a méltányosság kedvéért, hogy azok az aggodalmak, amelyek arra vonatkoztak, hogy az autista gyermekek kimaradhatnak ebből a támogatott körből, nem alaposak,
