Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 4. csütörtök - 135 / 2. szám - A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - ANDER BALÁZS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
3422 itt bent, hiszen tegnap volt egy csörténk. (Nacsa Lőrinc: Ez nem fair!) Nacsa képviselőtársam, az sem volt fair, amit államtitkár úr tegnap levágott. Miről szólt a dolog? Én generációk óta masszívan bűnözésre szocializálódott famíliákról beszéltem. Erre államtitkár úr a válaszában azt mondja, hogy én burkoltan cigányoztam. Ha őneki ebből az jön ki, hogy én burkoltan cigányozok, akkor azt kell hogy mondjam, nagyon-nagyon előítéletesen gondolkodik a magyarországi cigánysággal kapcsolatosan. (Arató Gergely: Így, így, bizony, így.) Kínosan ügyeltem arra, és most is ezt teszem, hogy amikor bűnözői famíliákról beszélek, akkor ne keverjek ebbe bele etnikai származást. Nagyon kérem, ezt önök se tegyék, és ne vívjuk ezt a szalmabábérvelés technikáját, vagy önök ne jöjjenek ezzel, tehát ne próbáljanak olyanba belekötni, amit én nem mondok. Ha ilyenről akarok beszélni, akkor majd fogok róla beszélni, elég tökös gyerek vagyok ahhoz, hogy ki merjem mondani, amit gondolok, bocsánat! Ebben az esetben is megtettem volna, de most nem erről van szó. Még egyszer mondom, tanítottam, nem valami mélytengeri buborékban élek, nem is egy fallal elkerített luxuslakóparkban, tehát hellyel-közzel, de tudom azt, hogy miről beszélek, és ezért is kell hogy visszautasítsam azt, ami államtitkári szinten tegnap itt megnyilvánult, mert nagyon sok pozitív példával is találkoztam. Olyan gyerekekkel, olyan fiatalokkal, akik adott esetben fejlámpával voltak kénytelenek tanulni, mert nem volt otthon náluk villany. Tanult, igen, ott, a cigánytelepen, érettségit szerzett, rendőr lett belőle. A mai napig sokkal büszkébb vagyok ezekre a pedagógiai sikerélményekre, mint annak idején - bocsánat! - egy Hiller- vagy éppen egy Hoffmannérdeméremre. (Nacsa Lőrinc: Nem tud válaszolni, ez se fair.) Szerintem ezek minősítik a tanárokat. Államtitkár úr, ha önök az iskolaőrség bevezetésében gondolkodnak, és kapásból én ezt nem fogom elutasítani, azt mondom, hogy igen, lehet olyan pillanat, lehet olyan pont, amikor jóformán már minden menthetetlen, és ilyen drasztikus eszközökhöz kell nyúlni, de meg szeretném kérdezni, hogy azokban az iskolákban, abban a 140-150 szakképző iskolában, abban a 350 általános iskolában megpróbáltak-e már mindent, hogy pedagógiai úton kezeljék a problémákat. Itt szeretnék utalni a hejőkeresztúri iskolamodellre, arra az iskolamodellre, amely a húsz év alatt azért bizonyított. És ha valaki előítéletesen gondolkodna, akkor azt mondanám, hogy ez egy tipikus borsodi gettótelepülés, itt eredményeket elérni nem lehet. Egyébként ebben a kétszáz-egynéhány diákot tanító iskolában a hátrányos helyzetű diákok aránya kétharmad, a diákok 80 százaléka cigány származású, és mégis, a diákok, a gyerekek 70 százaléka olyan iskolában tanul tovább, amely érettségit ad. (18.10) Nincsen lemorzsolódás, nincsenek túlkoros diákok, nincs az a feszültség, hogy ott ülne bent, mondjuk, a hetedik osztályban egy 16 éves gyerek. Valahogy meg tudták oldani. A Stanford Egyetemről adaptált példa, San Franciscóból, és ennek a kiötlői is azt mondták, hogy amit ott Nagy Emese igazgató asszonyék csináltak, az messze jobb, mint amit ők eredendően kitaláltak. Sikerélménye van a gyerekeknek, tanulnak, dolgoznak, nincsenek fegyelmezési problémák. Tehát én azt szeretném megkérdezni, hogy milyen felmérés előzte meg az iskolaőrség bevezetését, és egyáltalán megkérdezik-e azokat az intézményeket, igazgatókat, tantestületeket, hogy akkor figyeljetek már egy kicsit ide, lehetne választani, mit szeretnétek: iskolaőrt, vagy pedig, mondjuk, egy főállásban foglalkoztatott szociálpedagógust, iskolai szociális munkást, iskolapszichológust. Mert azt hiszem, hogy ezekkel a szakemberekkel messze-messze nincsen eleresztve a közoktatási rendszerünk. És ha ők azt mondják, hogy kifogytunk minden eszközből - és vannak egyébként ilyen szakembereink is; anyagilag, erkölcsileg, minden tekintetben jól megbecsült ilyen szakembereink vannak -, akkor igazándiból én sem tudnék mit mondani tanáremberként, ez van, elérkeztünk a szakadék szélére, és valahogyan meg kell akadályozni az erőszak iskolai eszkalációját. Mert az egyébként mégsem járja, hogy egyes felmérések szerint a magyar diákok 10 százaléka hetente többször is iskolai erőszak áldozatává válik. Ennek nagyon sok formája lehet, ebbe most ne menjünk bele. Szóval, ez nem járja. A szülők jó esetben azért bízzák rá a gyermekeiket az iskolára, hogy ott tanuljon, hogy ott biztonságban legyen, nem pedig azért, hogy életre szóló traumákat szenvedjen,
