Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 4. csütörtök - 135 / 2. szám - Egyes törvényeknek a tizenharmadik havi nyugdíj visszaépítésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - NOVÁK KATALIN, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
3408 Méltatlan különben az a vita, ami itt most folyik, tudniillik olyan emberek százezreinek a sorsáról fognak önök dönteni - és nyilván nem olyan irányba, ami ezeknek az embereknek kedvező lenne -, akik valóban egy életet dolgoztak le, akik sok esetben már azt a lehetőséget sem kapják meg, hogy egészségesen élvezhessék a nyugdíjaséveiket, és akik pontosan az önök döntései miatt például nem részesülhetnek már otthonápolási segélyben sem. (Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Nagyon méltatlan, amiről önök itt beszélnek, hiszen ismert az a mondás, hogy aki gyorsan ad, az kétszer ad. Önök nemhogy gyorsan nem adnak, hanem nagy valószínűség szerint sehogy. Én hosszasan olvasgattam az önök nagymesterének, az azóta már elhunyt Finkelstein gyűlöletprofesszornak a munkásságát, és én azt látom, hogy amióta ő nincs önök között, azóta önök vergődnek. Igazándiból nincs normális topik, toposz, kommunikáció, a régi lemezeket, a régi verklit hajtják, de ez kevés lesz. Kevés lesz azoknak a nyugdíjasoknak, akik azt várnák, hogy legalább most, amikor valóban nagy baj van, amikor a család sem tud segíteni, hiszen már nekik sincs munkájuk, az állam segítsen rajtuk. Én azt kérem, hogy egyszer emelkedjenek már felül ezen a mindennapi sárdobáláson, és tegyék azt meg, hogy valóban nem a saját érdekeiket, a hatalom iránti vágyat szolgálják ki, hanem azoknak az embereknek segítenek, akiknek most erre hihetetlen nagy szükségük van. Tegyék meg azt, hogy ezeknek az embereknek odaadják azt a minimális segítséget, amivel talán a túlélésüket fogják segíteni! Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen. Üdvözlöm önöket. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Megállapítom, hogy nem. Minthogy további felszólalásra senki nem jelentkezett, az általános vitát lezárom. Megkérdezem az előterjesztőt, Novák államtitkár asszonyt, kíván-e reflektálni. (Jelzésre:) Öné a szó. Parancsoljon! NOVÁK KATALIN, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Köszönöm szépen a hozzászólásokat. Örülök, hogy voltak olyan vezérszónokok, illetve vannak olyan frakciók, amelyek már kifejtették, hogy támogatni fogják ezt a 13. havi nyugdíjat. Én mindenkinek köszönöm, aki támogatni tudja és mellé tud állni, és a szavazatával lehetővé teszi azt, hogy a 13. havi nyugdíjat visszaadjuk fokozatosan a magyar nyugdíjasoknak. Minden kulturált hozzászólást és javaslatot is köszönök, mert azok segítik a közös gondolkodást, a kevéssé kulturáltakat pedig majd minősítik a választók ismételten, amikor lehetőségük lesz erre, majd ez nyilván befolyásolja a döntésüket. Szerintem nincs szükség erre a felfokozott, személyeskedő hangvételre, aminek itt néha tanúi voltunk. Főleg, amikor valaki számonkéri rajtunk, hogy mi ezt nagy jelentőségű lépésnek tartjuk, és megítélése szerint patetikusan tálaljuk ezt, és miért tesszük ezt, akkor én is azt mondom, hogy szerintem lehetne mellőzni azt a kirohanást, ami szerintem szükségtelenül társult most ahhoz, hogy a tényekről tudjunk beszélni, de mindenkinek megvan nyilván a maga stílusa, úgyhogy szerintem erről ennyit. A konkrét felvetések néhány csoportba oszthatók, ezeket igyekeztem összeszedni és nem egyenként reagálni, hiszen több visszatérő pont is volt, de igyekszem minden érdemi felvetésre reflektálni a válaszomban. Az egyik felvetés az volt, hogy miért négy részletben vezetjük vissza a 13. havi nyugdíjat, miért nem egy lépésben. Érdekes módon a vitában egyáltalán nem hangzott el, hogy annak idején, amikor a 13. havi nyugdíjat első ízben bevezették, akkor az ugyanígy történt. Tehát annak idején ugyanígy négy lépésben, négy év alatt egyheti, kétheti, háromheti, négyheti nyugdíjként vezették vissza, tehát mondhatjuk azt, hogy mi ugyanezt tesszük most is. Furcsa módon akkor ez senkinek nem szúrta a szemét, illetve önök közül is vannak olyanok, akiknek lehetősége volt ezt akkor előterjeszteni és képviselni, most pedig ugyanezt a döntést kritikával illetik - ez számomra kicsit nehezen érthető.
