Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 4. csütörtök - 135 / 2. szám - Egyes törvényeknek a tizenharmadik havi nyugdíj visszaépítésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - TORDAI BENCE, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről:
3397 be a költségvetésbe, ami átlagosan 3-4 ezer forintos nyugdíjemelési méltányossági döntéseket tesz lehetővé, ami megint csak szégyenteljes és megalázó. Az a Fidesz-kormány terjeszti elő most ezt a javaslatot, amely 600 ezer idős honfitársunkat hagyja méltatlanul alacsony nyugdíjból tengődni, ennyien vannak azok, akik kevesebb mint 100 ezer forintot kapnak havi szinten, amely, mint jól tudjuk, éppen csak karcolja a létminimum költségeit. Félmillió nyugdíjas gyakorlatilag a létminimum szintjét el nem érő juttatást kap az államtól, ez is a Fidesz-kormány dicsősége. Ugyanakkor sikerült elérniük azt, hogy a 2010-es években elkezdtek milliós nyugdíjkifizetések jelentkezni, és most már sok tucat ember van, nyilván nem az egyébként nélkülözésben élő vagy anyagi tartalékot felhalmozni nem képes idős emberek közül azok, akik a közös kasszából havonta több millió forintot, évente több tíz millió forintot vehetnek fel. Végtelenül igazságtalan rendszer, korábban Magyarországon ilyen soha nem volt! És ezzel azt érték el, hogy az időstársadalomban durvábbak a társadalmi különbségek, mint az aktív korúak között. A legalacsonyabb és a legmagasabb nyugdíjak között több mint százszoros különbség van. Hogy lehetséges az, hogy a magyar államnak az egyik idős ember több mint százszor annyi forintot ér, mint a másik? Ez egészen elképesztő! Ezt azonnal be kell szüntetni, és ezt a nyugdíjasszervezetek követelik az elsők között és a leghangosabban. De a nagy számok is leleplezik magukat. Ha felmegy valaki az Eurostat honlapjára, akkor azt látja, hogy a magyar állam a GDP 6,7 százalékát költi évente az idősellátásra, az EU 27 átlaga pedig 10,4 százalék. Több mint 55 százalékkal magasabb, több mint másfélszer annyi GDP-arányosan az EU-átlag, amit az idős polgártársak anyagi juttatásaira fordítanak, mint amit a Fidesz-kormány erre a célra szánt. Ez éves szinten 1800 milliárd forintos különbség. Tehát lehetnének másfélszer akkorák a magyar nyugdíjak, ha ugyanakkora arányt szánnánk a nemzeti össztermékből az idősellátásra, mint a többi uniós ország. És akkor ezek után büszkélkednek maguk! És akkor ezek után gondolják azt, hogy majd a nyugdíjasok hálásan fognak tapsolni, amikor megkapják azt a néhány ezer forintos pluszemelést. Maguk hülyének nézik a nyugdíjasokat, maguk azt hiszik, hogy a tízezer forintos Erzsébetutalvánnyal, meg ezzel az egyheti plusznyugdíjjal meg tudják venni a 2022-es szavazatukat. Van egy rossz hírem: a magyar nyugdíjasok ennél sokkal-sokkal okosabbak, követik, hogy mi történik ebben az országban, és látják, hogy mi van a pénztárcájukban, és ez köszönőviszonyban nincsen a fideszes propagandával. Egészen más pályára kéne állítani a magyar nyugdíjrendszert. Az az érzéketlen és embertelen szisztéma, amit a Fidesz kiépített, az kukába való, szemétre való. Az, amit az ellenzéki pártok javasolnak, méltányosabb, igazságosabb, és minden idős ember számára biztonságot nyújtó nyugdíjrendszer kialakítására tesz javaslatot. Ezen belül nyilván vannak különbségek. A Párbeszéd javaslata az, hogy alakítsuk át a nyugdíjrendszert, és legyen mindenkinek egy alapnyugdíja, amely időskorban mindenkinek fedezi az alapvető megélhetését. Ez az alapjövedelemmel lenne nyilvánvalóan egyenlő nagyságú összeg, és ennek az összegnek fedeznie kell a létminimumot. Ez Magyarországon közel 100 ezer forint egy egyszemélyes háztartásra, és ha azt mondják, hogy ez nem lehetséges, akkor van egy rossz hírem: évek óta benyújtjuk a költségvetéshez azokat a módosítókat, amelyek kimutatják, hogy erre megvan a fedezet, de az Eurostat számai is azt mutatják, hogy bőven megvan erre a fedezet. Politikai döntés, politikai akarat kérdése, hogy mire költjük, hogy a gazdasági működés meg gazdasági fejlesztés címszó alatt Mészáros Lőrinc zsebébe tömködik-e maguk a pénzt, vagy mondjuk, odaadják az egész életüket ledolgozó idős polgártársainknak, ahogy azt ők megérdemlik. Csak hogy lássák, hogy nem a levegőbe beszélünk, amikor azt mondtuk, hogy most a válság idején egy válságkezelő alapjövedelemre van szükség, amely mindenkinek, nyugdíjasoknak és aktív korúaknak ugyanúgy garantálja, hogy 100 ezer forintnál kevesebb ne lehessen havi szinten a számlájukon a befolyó összeg, akkor maguk ezt persze lesöpörték, de egy párbeszédes polgármester az I. kerületben, V. Naszályi Márta ezt megvalósította. (Nacsa Lőrinc: Dehogy valósította meg!) És ott már havonta több száz idős ember kiegészítést kap, hogy a maguk által szégyenteljesen alacsonyan tartott nyugdíjuk elérhesse a 100 ezer forintot. Azok az idős polgárok, akik olyan
