Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 4. csütörtök - 135 / 2. szám - A magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló 2009. évi CXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. BRENNER KOLOMAN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részérőll:
3374 sikerült eljutnunk. A törvénymódosítás elfogadásával komoly előrelépést tehetünk annak érdekében, hogy fogyatékos és ép embertársaink egyaránt megtalálják helyüket hazánkban, ezért kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy szavazatukkal támogassák ezt az előterjesztést. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Most a Jobbik vezérszónoka, Brenner Koloman képviselő úr mondhatja el véleményét. Parancsoljon! DR. BRENNER KOLOMAN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A néppárti Jobbik nevében szeretném ezt a törvénymódosítási csomagot támogatásunkról biztosítani, már csak azért is, mert a mi célunk természetesen az, hogy minden magyar polgár számára teljes, boldog életet biztosítsunk egy gyarapodó hazában, és ez értendő természetesen a siketek és nagyothallók közösségére is. Engedjék meg, hogy miután mind az előterjesztő Tapolczai képviselőtársam, mind utána államtitkár úr, illetve az előttem szóló vezérszónok nagyon részletesen ismertette ennek a törvényjavaslatnak a részleteit, én egy kicsit személyesebbre venném a felszólalásomat, ugyanis egyetemi vezetőként és nyelvész szakértőként a jelnyelvi képzések előkészítésében részt vettem. Jól emlékszem arra az időre, amikor a 2009-es törvényjóváhagyás után azt gondoltuk, hogy nagyon hamar elkezdődhet a jelnyelvet oktató pedagógusok képzése - ahogy említettem, ebben a folyamatban én mint egy kisebbségi nyelvet beszélő nyelvész szakértő, mind pedig mint akkreditációs egyetemi vezető részt vettem, és nagyon támogattam. Nyilvánvalóan nem ennek a vitának a célja azt tisztázni, hogy erre a lépésre miért nem került sor a mai napig, de azt szeretném tisztelettel jelezni, hogy ez az előttünk fekvő törvényjavaslat egy fontos lépés abba az irányba, hogy végre a magyar jelnyelvet anyanyelvi szinten használók számára is biztosítsuk majd az iskolai oktatást. Fontosnak tartom azt is, hogy pontos definíciót kapunk végre, hogy ki az anyanyelvijelnyelvhasználó, tehát, és itt most idéznék magából a törvényből egy rövid részletet: „…az a személy, aki természetes módon, felnőttkora előtti nyelvi szocializációja során siket családban vagy siket közösségben sajátította el a magyar jelnyelvet, gondolatait magyar jelnyelven képes a legkönnyebben, legárnyaltabban kifejezni, és legalább C1 szintű magyar jelnyelvi tudással rendelkezik” - idézet vége. (14.20) Ez azért fontos, mert ez a kérdés, mint ahogy az az előterjesztés indoklásából is kiderült, hosszú ideig gyógypedagógiai kontextusban jelent meg, és nagyon örülök, hogy ezen túl tudtunk végre lépni, és valóban a jelnyelvet használók közössége érdekében születnek meg az ő mindennapi teljes és boldog életüket megkönnyítő szabályozások, amelyeket e törvényjavaslat módosító csomagja tartalmaz, amelyet a Jobbik nevében ismételten támogatásunkról biztosítunk. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Nacsa Lőrinc képviselő úr, a KDNP vezérszónoka jön, parancsoljon. NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részérőll: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Előterjesztők! Mi, kereszténydemokraták elkötelezettek vagyunk amellett, hogy a fogyatékkal élő embertársaink életét könnyebbé tegyük, és ne csak szimbolikusan, a szavak szintjén álljunk melléjük, hanem valódi cselekvésekkel teremtsük meg számukra a minőségi élethez való lehetőséget. A magyar Országgyűlés 2009-ben ellenszavazat és tartózkodás nélkül fogadta el a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló jelnyelvi törvényt a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény alapján. Akkor is látszott, hogy ez egy pártpolitika fölött álló nemzeti ügy.
