Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. február 25. kedd - 108. szám - Az emberkereskedelem áldozatainak kizsákmányolása elleni fellépés érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
338 Érdemes külön kitérni arra is, hogy melyek azok a személyi körök, amelyek leginkább érintettek az emberkereskedelemben és gyermekprostitúcióban. Ezek a körök: a mélyszegénységben élő magyarok, a gyermekotthonokban élő gyerekek, az alacsony képzettségű magyarok, a romák, az egyedülálló anyák, a menedékkérők, a szülői felügyelet nélküli gyermekek, itt 18 év alatti gyermekekről beszélünk, továbbá a hajléktalanok. Külön vizsgálatot érdemelnek az állami gyermekotthonok is. A jelentés hosszan fejtegeti, hogy az emberkereskedelem áldozatául esett gyermekek számára nyújtott védelem nem megfelelő, ami azt eredményezi, hogy az állami gondozásban élő gyermekek esetén az áldozattá válás esélye kiemelkedően magas, ráadásul magas annak a lehetősége is, hogy az állami gondozásba való visszakerülésük esetén ismét áldozattá válnak. A jelentés arra is felhívta a figyelmet, hogy a magyar kormány nem rendelkezik olyan adatbázissal, amelyből teljesen valós képet lehetne kapni az emberkereskedelem állapotáról, hiányzik az egységes nyomon követés. Végezetül álljon itt egy igazán megrázó példa, amely jól példázza a magyarországi emberkereskedelem helyzetét. A jelentés rávilágít ugyanis olyan esetre is, amikor rokkant személyek is emberkereskedelem áldozatává váltak, méghozzá úgy, hogy őket szexuális célzattal eladták külföldre. Ezzel a jelentéssel azért érdemes foglalkozni, mert a 2020. évi jelentés nyáron fog kiadásra kerülni, és mivel az előző években nem történt jelentős előrelépés, így Magyarországnak jó esélye van arra, hogy lejusson a lehető legrosszabb kategóriába, Irán, Szíria és Venezuela szintjére. A jelentésnek további relevanciát ad az is, hogy a jelen javaslat által érintett területek mindegyike olyan, amely tanácsként szerepel a jelentésben, és amellyel a jelentéstevők szerint Magyarország javíthatna a gyermekprostitúció áldozatává vált gyermekek védelmén, ha a kormány akaratot mutatna erre. Sajnálatos módon a kormány nem fogadott meg mindent, amit a jelentés számunkra tanácsolt, így a jelen javaslat nem tér ki azokra a jelentés által tanácsolt területekre, amelyek arra irányulnak, hogy hatékonyabban, gyorsabban és átfogóbban lehessen fellépni a gyermekprostitúció áldozatává vált gyermekek védelme érdekében, ehhez ugyanis jelentős forrásokat kellene átcsoportosítania a kormánynak a rendőrséghez vagy éppen a gyermekvédelmi szolgálatokhoz, amire a kormány egyértelműen nem hajlandó; itt beszélünk magáról a jelzőrendszerről. A jelen javaslatban megfogalmazott lépések azonban alkalmasak arra, hogy a kitűzött célokat valamilyen módon elérjük. A gyermekprostitúció áldozatává vált gyermekek büntethetőségének megszüntetése mindenképpen indokolt és támogatandó. Ennek kapcsán a kérdés igazából az, hogy miért kellett éveket várni arra, hogy az Orbán- kormány rájöjjön: a prostitúcióra kényszerített gyermekeket börtönbe zárni rossz megoldás, szakmailag és morálisan is elfogadhatatlan. A kormány által rehabilitációs céllal a gyermekprostitúció áldozatává vált gyermekek számára kijelölt intézmények, speciális intézmények egy jó megoldás, ott valóban rendelkezésre állnak azok a szakmai feltételek, amelyek segíthetnek a gyermekeknek azt a traumát feldolgozni, ami érte őket. Egy dolog hiányzik azonban ezzel összefüggésben a javaslatból, ez pedig a költségvetési megalapozása azoknak az új feladatoknak. Jelenleg úgy néz ki, hogy a kormány úgy akar extrafeladatokat adni ezeknek az otthonoknak és a szakembereknek, hogy nem látjuk mellette a költségvetési forrásokat. Ez pedig azért visszás, mert a javaslat teljesen egyértelműen növelni fogja a kijelölt otthonok feladatkörét. A jelen javaslat által kijelölt otthonokat az alapvető jogok biztosa számos jelentésben vizsgálta, és mérte fel az ott tartózkodó gyermekek számára nyújtott szolgáltatás minőségét és azt, hogy a gyermekek jogait biztosítják-e megfelelő módon. Bár a biztos vizsgálatai alapvetően pozitív megítéléssel zárultak, több esetben is megállapítható, hogy túl sok gyermek van a terápiás csoportokban, több, mint amennyit a törvény megengedhetne, aminek oka a személyzet hiánya is volt. Éppen ezért volt kritikus, hogy a kormány többletforrások biztosításáról kell hogy gondoskodjon a törvény megvalósításánál.
