Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 4. csütörtök - 135 / 2. szám - Egyes törvényeknek az állatok fokozott kímélete érdekében szükséges módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - Egyes vagyongazdálkodási és a nemzeti pénzügyi szolgáltatásokat érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. FÓNAGY JÁNOS, a Miniszterelnöki Kormányiroda államtitkára:
3364 önkormányzatok nyilvánvalóan meg fogják találni a hangot a kormányzattal, a beruházókkal, hiszen mind az önkormányzatnak, mind a beruházóknak, mind pedig az államnak is az az érdeke, hogy ezek a területek mielőbb begyógyuljanak, ezeket a tájsebeket mielőbb meg tudják javítani, gyógyítani. Köszönöm. ELNÖK: Kér-e még valaki szót? (Nincs jelentkező.) Megállapítom, hogy nem. Minthogy további felszólalásra senki nem jelentkezett, az általános vitát lezárom. Megkérdezem Fónagy államtitkár urat, kíván-e reflektálni. (Jelzésre:) Parancsoljon, államtitkár úr! DR. FÓNAGY JÁNOS, a Miniszterelnöki Kormányiroda államtitkára: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy reflektáljak néhány olyan felvetésre, amelyek, úgy gondolom, hogy itt a Ház színe előtt is szükségesek. Először Z. Kárpát Dániel képviselőtársamnak mondom, hogy félreértés ne essék, én sem vagyok büszke a salátatörvényekre, és biztos vagyok benne, hogy ez nem kerül be a magyar törvényhozás arany annalesei közé. Ez egy olyan gyakorlat, amelyiket mindegyik kormány gyakorolja, az ellenzék ezt mindig kárhoztatja, de ugyanakkor a technikai praktikum indokolja, hogy egy-egy kormányzati intézmény azokat a javaslatokat, amik abban az időszakban elkészülnek, egyszerre hozza a tisztelt Ház elé, éppen azért, hogy a törvényhozás megfelelő időben szerezzen róluk tudomást, és legyen képes dönteni. Az eszközkezelő - és itt a többi hozzászóló képviselőtársam felvetésére is reagálok. Ennek a vitának sem a kerete, sem a témája nem alkalmas arra, hogy a Magyarországon elmúlt tíz-egynéhány esztendőben kialakult devizahiteles konfliktus minden okát, eredőjét, felelősét és egyebét feltárjuk, biztos, hogy a szakma, a szakmai irodalom ezzel majd foglalkozni fog. Ugyanakkor a tények és ezek a számok bizonyítják, hogy azok az intézkedések, amelyeket a polgári kormány a valóban lehetetlen helyzetbe került, mintegy 700 ezer család megsegítésére fordított, azért azoknak az eredményét, és én úgy gondolom - és ezt azért a hozzászólásaikból egyébként köszönettel kihallottam -, hogy azoknak a hasznosságát, bár részeredménynek minősítették, de nem vitatták. 700 ezer családnak segítettünk a forintosítással, az árfolyamgát rögzítésével 186 ezer család napi és azonnali gondjait enyhítettük, a végtörlesztés intézményével, amivel valóban nem tudott mindenki élni, de 170 ezer család tudott élni velük és a Nemzeti Eszközkezelő létrehozásával… És, elnök úr, engedje meg, hogy egy személyes vonzatot tegyek: ’11 vagy ’12 nyarán, már nem is tudom pontosan, Vízkelety Mariann államigazgatási államtitkár kolléganőmmel együtt ültünk, és kockás papíron csináltuk az előterjesztést, és azon gondolkoztunk, hogy 2500 lakást vagy 5000 lakást írjunk bele az előterjesztésbe. Ezzel indultunk. Kérem szépen, 38 ezer lakást vásárolt meg az állam, és ebből most a végén a visszavásárlással a 38 ezerből 32 500 családnak küldtük ki a felszólítást, a többieknek a dolga időközben rendeződött. A 32 500-ból 31 900 család válaszolt vissza. Tehát a többsége visszaválaszolt, az érintettek 98 százaléka. Ráadásul, az állam által biztosított kedvezményes visszavásárlási lehetőséget én az előzmények ismeretében - tehát hogy milyen körülmények között került erre sor - nem tartom olyan ördögtől valónak; azt, hogy valakik egy szerencsétlen pénzügyi tranzakció során elveszített lakásukat, amiben bérlőként bennmaradhattak lakni, tehát fedél volt a fejük felett, azt visszakapják tulajdonba, és továbbra is tulajdonosként lakják. Ezt 28 500 család vállalta, hogy egy összegben visszafizeti. És szeretném megerősíteni a képviselőtársam kétpercesében mondottakat: kérem, senki nem kerül az utcára, aki nem vette meg, azok, akik nem akarták életkoruk miatt, körülményeik miatt, vagy azt mondták, hogy nekik ez így jó, ahogy van, azok bérlőként továbbra is bennmaradnak a lakásban, és bérlőként ezt lakják. Tehát én úgy gondolom, hogy ebben az eszközkezelővel kapcsolatos polémiánkban kérem, hogy ne alapvetően az elutasítás legyen. Magam is voltam ellenzéki politikus, ismerem az ellenzéki magatartás mozgatórugóit, de kérem, hogy itt ennek a Háznak a falai között ismerjük el, hogy nagyon sok családnak segített az elmúlt 7-8-9 évnek az intézménysora, és az eszközkezelőnek a
