Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 4. csütörtök - 135. szám - Az emlékülés bezárása
3344 Ám beszéljünk világosan, fogalmazzunk egyértelműen! Nem leszünk partnerek az elhallgatásban, a történelemhamisításban, az anyaországon kívül élő magyarok megtagadásában. Partnerek leszünk viszont az őszinte beszédben, a történelmi esélyek kihasználásában, a magyarok és magyarok, a magyarok és más nemzetiségűek közötti kötelék erősítésében. Senki sem vitathatja el tőlünk a jogot, hogy azért dolgozzunk, ha már a nemzet földrajzi határai megváltoztak, hogy a nemzet lelki határai változatlanok maradjanak. Tisztelt Ház! Ezt a napot, június 4-ét, tíz éve úgy hívják: a nemzeti összetartozás napja. Az elmúlt tíz évben az volt a célunk, hogy végre építsünk ott, ahol annyi évtized csak rombolni tudott, hogy a nemzetpolitika nemes fogalmát megtöltsük tartalommal, és az egyszerűsített honosítással erősebb kötelék szövődjön magyar és magyar között, hogy támogassuk a határainkon túli kis magyar közösségeket éppúgy, mint a nagy intézményi hálózatokat, hogy képzésekkel, támogatásokkal fejlesszük a határon túli magyar vállalkozások versenyképességét, megújítsuk az egyházi közösségi élet színtereit. Tíz éve azon dolgozunk, hogy szociális juttatásokkal, ösztöndíjakkal és a magyar iskolák megerősítésével adjunk távlatot ott, ahol a magyar fiatalok megtartásához elsősorban oktatás és munkahely szükséges, hogy helyrehozzuk, megmentsük veszni indult közös értékeinket, felújítsuk a meggyötört műemlékeket, hogy közös forrást biztosítsunk közös célokra. Aki a jövőben is így cselekszik, nemcsak azt nézi majd, ami egykor volt, hanem látja is mindazt, amink most is van: a komáromi Selye János Gimnázium érettségiző magyar diákjait, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány házainak lakóit, nevelőit, a Ráti Szent Mihály Gyermekotthonban magyarul éneklő fiatalokat, a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Főiskola tanár szakos hallgatóit, a nagykaposi óvodásokat, az újvidéki Művészeti Akadémia ifjú tehetségeit, a csíksomlyói hármasoltár körül összegyűlő fiatalokat. A magyar Országgyűlés tíz év alatt megtízszerezte a nemzeti összetartozás kiteljesítésére szánt forrásokat. Tíz év munkája, hála istennek, ma már termőre fordult. (11.50) Széchenyi István Hitel című könyvében írta: „Sokan azt gondolják: Magyarország - volt; - én azt szeretem hinni: lesz!” Apponyi Albert a trianoni feltételek elfogadásáról szóló parlamenti vitában, itt, ebben az épületben Széchenyire utalva így lelkesítette az Országgyűlés tagjait: „Magyarország nem volt, hanem lesz!” Tisztelt Ház! Száz év elteltével, két világháború után, Trianontól és gazdasági válságoktól gyötörten, egy több mint négy évtizedes kommunista-szocialista vargabetű után, egy levert forradalmat követően, többször is az államcsőd szélére jutva itt vagyunk, élünk. A jövőben bizakodva mondhatjuk: a magyar nemzet nemcsak volt, de lesz is! (Hosszan tartó taps. - Dr. Áder János visszatér a díszpáholyba, és helyet foglal.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megköszönöm Áder János köztársasági elnök úr ünnepi beszédét. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A politikai nyilatkozat üzenetének, az Áder János köztársasági elnök úr, valamint Kövér László házelnök úr által elmondottak megértésében és megvalósításában bízva, kérjük a Jóistent, a történelem urát, hogy múltunk nemzeti tragédiáinak tanulságai és az újra megtalált nemzeti összetartozásunk öröme igazi erőforrássá tudjon válni a jövő felé haladtunkban. Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy ünnepi programunk zárásaként felállva közösen énekeljük el nemzeti Himnuszunkat, majd állva maradva tisztelegjünk a nemzeti zászló és a történelmi zászlók kivonulása előtt. (A teremben tartózkodók felállnak, és közösen eléneklik a Himnuszt; majd a Jobbikfrakció tagjai elkezdik énekelni a Székely himnuszt, amihez a képviselők többsége is csatlakozik. - A Székely himnusz eléneklése után a díszőrség parancsnoka előlép, majd jelzésére a fanfárok hangjára a zászlókkal elhagyják az üléstermet.) Köszönöm szépen. Kérem, foglalják el helyüket. (A jelenlévők leülnek.) Az emlékülés bezárása
