Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 4. csütörtök - 135. szám - Az emlékülés megnyitása - KÖVÉR LÁSZLÓ, az Országgyűlés elnöke:
3335 9. Felhívjuk a kelet-közép-európai - és benne a Kárpát-medencei - államalkotó nemzetek parlamentjeit, hogy emeljék alkotmányos alapjoggá a nemzeti önazonossághoz való jogot, és azt szavatolják a gyakorlatban is az államaik területén élő minden őshonos nemzeti közösség számára. A Magyarország Alaptörvényében foglalt megoldáshoz hasonlóan a többségben élő nemzeti közösségek mellett a meghatározott feltételeknek megfelelő, számbeli kisebbségben élő őshonos nemzeti közösségeknek is biztosítsanak alkotmányban rögzített államalkotói jogállást. 10. Felhívjuk az Európai Bizottságot, hogy az uniós tagállamokban számbeli kisebbségben élő őshonos nemzeti közösségek több mint 50 millió tagjára - úgy is, mint európai adófizetőkre és választópolgárokra - tekintettel az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója által 2013-ban indított nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbségvédelmi javaslatok tárgyában kezdeményezze kötelező érvényű uniós jogszabály megalkotását. 11. Felhívjuk az Európai Unió tagállamainak polgárait, hogy támogassák a Székely Nemzeti Tanácsnak az európai régiók gazdasági és kulturális fejlődését erősíteni hivatott, folyamatban lévő európai polgári kezdeményezését. 12. Felhívjuk az Európai Unió és az Európa Tanács intézményeit, hogy támogassák azon európai államok parlamentjeinek törekvéseit, amelyek a XXI. században a nemzeti önazonossághoz való jogot az egyetemes emberi jogok részévé akarják tenni. ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Most tisztelettel felkérem Kövér László urat, az Országgyűlés elnökét, a nemzeti önazonosság védelméről szóló politikai nyilatkozat előterjesztőjét nyitóbeszédének megtartására. Tisztelettel kérem, hogy fáradjon az emelvényre, elnök úr. Tisztelt elnök úr, öné a szó. KÖVÉR LÁSZLÓ, az Országgyűlés elnöke: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Tisztelt Honfitársak! Az imént elhangzott politikai nyilatkozat elfogadására a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának három nyomós oka is volt, és előterjesztő képviselőtársaimmal együtt ugyanezen három okból javasoljuk mi is elfogadásra a tisztelt Háznak. Ezen három ok a múltban, a jelenben és a jövőben rejlik. A trianoni diktátum által a magyarságnak okozott tragédia ugyanis nemcsak nemzetközi szerződésekkel többször megpecsételt és lezárt történelmi múlt, hanem velünk együtt élő folyamatos jelen, ami nem kívánt esetben megismétlődő jövővé is válhat. Mindaddig, amíg a Kárpátmedencében élő külhoni magyarságnak keserves létküzdelmet kell vívnia azért, hogy megőrizhesse elődeitől örökbe kapott anyanyelvét, kultúráját és szülőföldjének otthonosságát, a trianoni döntés nem a történelemkönyvek egy lezárt fejezete, hanem a teljes magyar nemzetet érintő, velünk együtt élő, nyitott jelenbeli létkérdés. A magyar jövő pedig csak akkor lehet biztonságos, ha minden jelen- és jövőbeli magyar nemzedék, gyermekeink, unokáink és az utánuk következők a trianoni történetből is tanulva a saját szívükbe és eszükbe vésik, hogy mindig csak az lehet az övék, amit meg tudnak védeni. Aki fel sem ismerve a veszélyt, tudatlanságból, vagy kényelmét óvva restségből, vagy az áldozattól, erőfeszítéstől visszariadva gyávaságból nem kész és nem képes megvédeni azt, ami a sajátja, az el fogja azt veszíteni. Az úgy járhat a jövőben, miként jártak elődeink a száz esztendővel ezelőtti múltban. Tisztelt Ház! Ami ezt a múltat illeti, száz esztendő távlatából ismerni véljük a legfontosabb tényeket, az események időrendjét és az okozati összefüggéseket, amelyek 1920-ban a történelmi Magyarország területe kétharmadának elvesztéséhez és a magyar nemzet minden tíz tagjából háromnak, azaz a nemzet harmadának idegen hatalmak fennhatósága alá szorításához vezetett. Mi, mai magyarok a múltat megváltoztatni nem tudjuk, csak annak legfájóbb következményein kísérelhetünk meg változtatni. Minderre azonban csak akkor van esélyünk, ha tanulunk a múltból.