Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 3. szerda - 134. szám - Napirend utáni felszólalások: - BENCSIK JÁNOS (független):
3327 a magánbefektetőknek is az a célja, hogy egy együttműködés keretében az ilyen típusú beruházások minél előbb, minél gyorsabban, minél flottabbul, minél szabályosabban megvalósuljanak, és a lakásokba végre a magyar emberek be tudjanak költözni. Ezt a célt a törvényjavaslat támogatja, úgyhogy ezzel összefüggésben önöktől is ennek a törvényjavaslatnak a támogatását szeretném kérni. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK: Megköszönöm államtitkár úr részletes válaszait. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására pénteken 16 óráig van lehetőség. Tisztelt Országgyűlés! Tegnapi napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Napirend utáni felszólalások: Most napirend utáni felszólalásokkal folytatjuk munkánkat. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Bencsik János képviselő úr, független képviselő: „Aki hisz, győzött - 100 évvel Trianon után” címmel. Öné a szó, képviselő úr, ötperces időkeretben. BENCSIK JÁNOS (független): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Politikusként és történészként azt vallom, hogy a múlttal két dolgot nem szabad csinálni: szőnyeg alá söpörni és rágódni rajta. Márpedig Trianon gyászos évfordulóján általában ezeket a hibákat szoktuk elkövetni. Két jellemző hozzáállást tapasztalok, az egyik a talán legkárosabb, amelyik azt mondja, hogy ez már olyan rég volt, ezzel minek már foglalkozni, túl kéne már ezen az egészen lépni, és vannak nagyobb problémáink, amivel foglalkozni kéne. A másik hozzáállás pedig valahogy úgy fogalmazható meg, hogy kutassuk fel, keressük meg, hogy kik azok, akik felelősek mindazokért, amelyeknek most az elszenvedői vagyunk, kiket terhel a felelősség. Ha megnézzük, hogy az elmúlt száz évben milyen mulasztások, hibák és bűnök történtek, akkor sajnos a lista szinte végtelen. Ott van a dualizmus korának a szemellenzős, szűkkeblű nemzetiségi politikája, ott van Károlyi Mihálynak, a Tanácsköztársaságnak a felelőssége a szélnek eresztett magyar hadsereggel, akik nem tudták megvédeni a hont. Fel lehetne emlegetni a Horthy-korszak vezetőinek a hibáit abban, hogy az ország belesodródott a második világégésbe, de ott van a Kádárkorszak is, amelyik a testvéri szocializmus és a népek örök barátságának a jegyében simán lemondott több millió magyar állampolgár jogainak a védelméről. Nem lehet elmenni szó nélkül a rendszerváltó politikai elit felelőssége mellett Antall Józseftől egészen Horn Gyuláig bezárólag, amikor egymást követően a kétoldalú államközi szerződéseket úgy kötötték meg ezek a kormányok, hogy a minimális garanciális feltételei nem voltak meg az önrendelkezésnek a külhoni magyarság tekintetében. De ki lehetne térni egyébként a rendszerváltó ellenzék mulasztásaira is. Sajnos, hajnali két órára üresen maradtak már a kormánypárti padsorok, de pont 30 éve volt, hogy a Fidesz képviselői ebből a Házból, a trianoni megemlékezésről demonstratívan kivonultak. Itt van aztán 2004. december 5-e is, a gyászos emlékű kettős állampolgársági népszavazás, amikor Gyurcsány Ferenc miniszterelnök buzdított a kedvezményes honosítás ellen. És elérkeztünk száz évvel Trianon után az Orbánkormányhoz, amikor is a nemzeti együttműködés rendszerének a meghirdetése után most ott tartunk, hogy a nemzeti kirekesztés jegyében határon túli magyarokat hergelnek határon belüli magyarok ellen, hogy mindenki áruló, mindenki hazaáruló, aki nem fideszes. Tisztelt Képviselőtársaim! Száz évvel Trianon után odáig sikerült eljutnunk, hogy hátra tudunk mutogatni, és tudunk valakit hibáztatni az összes nyomorunkért, kivéve természetesen saját magunkat. Mi lenne, ha egyszer megvizsgálnánk nem csak azt, hogy kit terhel a felelősség a múltban elkövetett hibákért, hanem hogy mit tudnánk tenni közösen a szebb jövőért? Trianon ugyanis nemcsak a múltunk, hanem a jelenünk és a jövőnk is, és Trianont pont ezért nem lehet sem
