Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 3. szerda - 134. szám - A veszélyhelyzet megszüntetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és az egészségügyi készenlétről szóló törvényjavaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. BAJKAI ISTVÁN (Fidesz): - ELNÖK: - DR. SZÉL BERNADETT (független):
3260 rövidre fogni a mondandómat, részben azért is, mert miniszterhelyettes úr, államtitkár úr is részben már érintette azokat, amiket el szerettem volna mondani. Az első felszólalásában dr. Lukács László képviselőtársunk úgy fogalmazott, hogy nem lett volna szükség magára a koronavírus elleni jogszabálynak a meghozatalára. Bár ugye, azon kívül, hogy ez semmifajta jogi alátámasztást nem tartalmazott, egy kérdést lehet ilyenkor feltenni, hogy amikor ez a vírushelyzet kialakult a világban, akkor önök hogyan reagáltak volna erre. Hoztak volna-e jogszabályt, vártak volna esetleg a vírus terjedésére, vagy esetleg kimennek a Parlament elé, néhány lézerfényt ráirányítanak a homlokzatra, és utána eléneklik az Internacionálét? (Dr. Varga-Damm Andrea: István, ez már túlmegy minden határon!) Tehát mi az, amit önök szerint ilyenkor meg kellett volna tenni? Bár valójában a vita nem az egészségügy helyzetéről szólt, hozzáteszem, hogy az egészségügy jól vizsgázott. Nem véletlenül köszöntük meg mindannyian, és itt Szakács képviselőtársam mondatát szeretném korrigálni, visszautasítani - ezt megtette már képviselőtársam is -, hogy ne köszöntük volna meg. Mindannyian megköszöntük, legalább itt a parlamentben emlékezzen néhány órás történésekre! Az egészségügy jól vizsgázott, és ha megnézzük, és szintén visszatekintünk arra, hogy Európában nálunk fejlettebbnek mondott országokban milyen statisztikai és szomorú adatok jutottak tudomásra, és miknek lehettünk a szemtanúi, akkor azt kell mondanunk, hogy az az egészségügy, amelyik - és akkor a dolgozókat ismét meg kell hogy dicsérjük, és meg kell hogy köszönjük a munkájukat, és szemtől szembe… (Az elnök csenget.) - ennyi volt? - köszönjük a munkájukat. Egy rövid mondatot még, ha megengednek: tévedések sora hangzott el ma itt a felszólalásokban, amelyekre külön most már nincs idő reagálni, de szeretném jelezni azt, hogy a válságkezelés, amit önök válságnak hívnak, egészségügyi válságnak, az nem így szól a jogszabályban. A jogszabály kifejezetten egészségügyi készenlétről szól, és átmeneti rendelkezésekről van szó. Önöknek ez a szokása… ELNÖK: Képviselő úr, kérem szépen! DR. BAJKAI ISTVÁN (Fidesz): …átneveznek, megbélyegeznek, címkéznek. Köszönöm szépen. ELNÖK: Azonnal megyünk tovább, de tisztelettel felhívom a figyelmüket, hogy többek között azért választottak meg, hogy a házszabályt betartassam. Ez éppúgy vonatkozik kormánypártira, kormányra meg ellenzékire. Ez a műfaj a kétperces, azért viseli magán a kétperces nevét, mert két perc időtartamra szól. Ezért kérem szépen, hogy ezt mindenki tartsa be. Most pedig visszatérünk az előre bejelentett felszólalók felszólalásaihoz: Szél Bernadett képviselő asszony, független. Parancsoljon! DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy ma semmi rendkívüli nem történt itt az ülésen, a Fidesz és a KDNP pont abban a stílusban csinálja ezt a vitát, ahogy az egész válságkezelés során bánt nemcsak az ellenzékkel, hanem az ellenzéki szavazókkal is. És azt gondolom, hogy tényleg történelmi helyzet az, hogy miközben ezt a válságot éli meg nemcsak Magyarország, hanem az egész világ, Kövér László gyakorlatilag nemzeten kívülivé nyilvánította az ország felét. Azt gondolom, hogy ez nagyon sajátos módja az összetartozás kifejezésének, amit fennen hangoztatott úgy a Fidesz, mint a KDNP. Folyamatosan összefogásról beszélt, és közben az az ember, aki az egyik legfőbb közjogi méltósága ennek az országnak és a fideszes párttagkönyvnek büszke tulajdonosa, az gyakorlatilag azt mondta az ország felére, hogy nem tartoznak hozzánk. A mai napig nem hallottam önöket bocsánatot kérni ezért senkitől. (L. Simon László: Ti is kérjetek bocsánatot!) Senkitől, leginkább nem azoktól az emberektől, akiket megsértettek. Nem
