Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 3. szerda - 134. szám - A veszélyhelyzet megszüntetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és az egészségügyi készenlétről szóló törvényjavaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
3217 fölötti munkára is futotta a parlamentnek. A parlament mindvégig a helyén volt, függetlenül attól, hogy sokan egyébként a kormánypárti padsorokban azt mondták, hogy szinte elképzelhetetlen, hogy össze lehessen hívni. Tisztelettel jelzem önöknek, mindenki partner volt abban, hogy ameddig lehetett, és lehetett, addig a parlamentnek lehetősége legyen ülésezni. A két törvénnyel kapcsolatosan, amelyeknek az összevont tárgyalására most kerítünk sort, a lényegi kérdéseket a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és az egészségügyi készenlétről szóló javaslat rendezi. A törvényjavaslat egyébként nagyon sok mindenről szól, legfőképp azokról a szabályokról, amelyek az életünk részévé váltak az elmúlt hetekben, hónapokban, és amelyek egy része egy bizonyos ideig a koronavírus-járvány után része marad életünknek. Ezek közül nagyon sok segíti és persze nagyon sok nem segíti az elkövetkező időszakot, nagyon sok hasznos és nagyon sok kicsi, nagyon sok apró, bosszantó rendelkezés is van, de mindannyiunknak egy megváltozott helyzettel kell szembenéznie. Közös bennük, hogy a cél lényegében mégis az, hogy egy kicsit könnyebbé tegye az emberek életét, miután gyökeres változás állott be márciusban mindannyiunk életében. Könnyebbé tehetné akkor is és könnyebbé tehetjük akkor is, ha még egy kicsit félősebb is az élet; akkor, amikor egy hatalmas, tízezreket, sőt százezreket érintő munkahely- és foglalkoztatási válsággal nézünk szembe, amikor megélhetések tűnnek el egyik pillanatról a másikra akár a turizmusban, a vendéglátásban, de más egyéb szektorokban is. Sőt, egy kicsit könnyebbé tehetné az életünket akkor is, amikor még mindig sokan arra várnak, hogy visszatérjen az a rend, amit korábban megszoktak, legyen szó akár az egészségügyről vagy az oktatásról. És bizony, a könnyebbé tevő rendelkezéseken túl nagyon sok minden hiányzik belőle: nagyobb segítség például a munkavállalóknak, munkáltatóknak, több pénz, több lehetőség; hiányzik belőle az egészségügynek az átgondolt újraindítása, sőt kirángatása az alulfinanszírozottságból; hiányzik belőle, amire szerintem a vírus és a járvány lehetőséget adott, az egészségügy problémáinak a hosszú távú rendezése a megfelelő keretek között, pénzzel való kiegészítése az egészségügy működésének. Engedjék meg, hogy itt egy saját gondolatot azzal kapcsolatban megosszak, hogy a járvány egy borzasztóan nehéz szituációt hozott az életünkbe, de lehetőséget adott arra, hogy az egyik legnehezebb és legszorongatottabb helyzetben lévő szektort, az egészségügyet valamilyen módon rendezzük. Ez az a terület, amelyben az elmúlt 30 évben politikai konszenzus lényegében nem alakult ki a magyar pártok között, függetlenül attól, hogy jobboldali vagy baloldali kormányzás volt, de most van az a lehetőség, felmérve azokat a nehézségeket, amelyeket az elmúlt hónapban a koronavírus-járvány pontról pontra megmutatott, és azokat a hiányosságokat, amelyeket felvillantott, egy szóval leleplezett, amelyeket a magyar egészségügyi rendszer magában hordoz, ezt nem tudjuk letagadni, és teljesen világos, hogy ezzel kapcsolatosan valamilyen tennivalója van mind a magyar kormánynak, de a magyar közéletnek is. Itt lenne a lehetősége annak, hogy a magyar egészségügynek egy jó értelemben vett reformját, akár szóljon ez a finanszírozásról, akár szóljon ez az egészségügyi ellátásnak az újraszervezéséről, meg lehessen lépni. Arról is szólnia kellene ennek az újabb, felhatalmazási 2.0 törvényjavaslatnak és az úgymond visszavételi, átvételi szabályoknak, hogy miként lehet az egészségügyet helyrehozni, miként lehet renoválni úgy, hogy az versenyezni tudjon a technológia adta kihívásokkal, a társadalom öregedésének tényével, az ezzel kapcsolatos kihívásokkal és a finanszírozási korlátokkal egyaránt. A kitérő után azonban fontos megemlíteni, hogy mi az a dolog - ha már beszéltünk arról, hogy mi az, ami hiányzik belőle -, ami valójában hiányozhatna belőle. Ez pedig a felhatalmazás 2.0, amely kellően gyanús. Nemcsak a szövegezése gyanús annak az egészségügyi válsághelyzetnek, amit önök beletesznek ebbe a javaslatba, tehát nemcsak a szövegezés a gyanús, hanem a szándék is, ami e mögött áll. Önöknél lényegében sosem a valós megoldás, hanem a kommunikációs megoldás volt a fontos. Most is azt láthatjuk, hogy valójában nem a második szakaszbeli érdemi védekezésen lehet a hangsúly, hanem egy potenciális kormányzati narratíva erősítése a cél. Lényegében az, ami hiányozhatna belőle, nem más, mint az egészségügyi válsághelyzeti felhatalmazásnak a szabályai, amely a felhatalmazási törvény 2.0, ami minden bizonnyal annak köszönhető, hogy Orbán Viktor
