Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 3. szerda - 134. szám - A Magyarország 2020. évi központi költségvetéséről szóló 2019. évi LXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részérőll:
3177 magyar parlamenthez tud fordulni, hogy a kormány és a magyar parlament együtt ezt a veszélyhelyzetet, ha úgy tetszik, befejezettnek nyilvánítsa. Miért kell a magyar parlamenthez fordulnia? És ez már a beterjesztett törvényjavaslatnak gyakorlatilag a lényege. Mert ugyan a veszélyhelyzet végének megjelölése az az Alaptörvény értelmében továbbra is a kormány hatásköre, a kormány fogja kimondani, hogy június közepe felé valamelyik napon vége jogi értelemben a veszélyhelyzetnek, de a kormány azt is tudja, hogy a veszélyhelyzetben meghozott rendelkezései némelyikének tovább kell élnie a veszélyhelyzet után, hiszen az Alaptörvényből az is következik, hogy azok az intézkedések, amiket a kormány meghozott, és a koronavírus-törvény adta felhatalmazással a parlament is kimondta, ezek a jogszabályok, ezek a kormányrendeletek, ezek az elképzelések csak a veszélyhelyzet idejének végéig élnek. Nekünk most az a dolgunk a költségvetés módosítása során, hogy azokat a pénzügyi karakterű döntéseket - három ilyen kormányrendeletet hozott a kormány -, azoknak bizonyos pontjait most már törvényi felhatalmazással, a 2020. évi költségvetési törvény módosításával, ha úgy tetszik, továbbra is életben tartsuk. Erről szól ez a törvény. Igen, mi azt mondtuk, hogy összességében amit itt a kormány erőforrásként megmozgat, és ezeknek csak egy része hazai költségvetési forrás, de ez összességében több mint 9000 milliárd forint, és ez a GDP 19 százalékánál is valamivel több, tehát ez ilyen szempontból a magyar gazdaságtörténet legnagyobb átcsoportosítása, amire mi most itt kísérletet teszünk, aminek egy része a járvány elleni védekezést szolgálja. Erre az államtitkár úr bölcsen azt mondta, hogy azokat az intézkedéseket, amit azonnal tenni kellett, viszonylag nagy bölcsen be lehetett rajzolni, hogy mit kell tenni: védekezni kellett. Meg kellett teremteni annak a feltételeit, hogy minél kevesebb ember haljon meg Magyarországon a járványban. Az egészségügyet erre a teljesen váratlan helyzetre fel kellett készíteni. Ezeket értette nagy valószínűséggel az államtitkár úr az alatt, hogy viszonylag könnyű volt berajzolni azt a kört, amit azonnal meg kell csinálni. (14.20) Hogy hogyan éljük túl gazdaságilag a járványt, és milyen pályát rajzoljunk meg a magyar gazdaságnak, én tudom, meggyőződésem, hogy egy nehezebb kérdés ezeknek a jó körülhatárolása. Ami nekem biztatást jelent, hogy tudom, hogy ez a kormány egy hasonlóan nehéz helyzetet, bár tartok tőle, hogy ez most egy még nehezebb helyzet, de egy hasonlóan nehéz helyzetet az önök hagyatéka kapcsán jól kezelt. A 2008-as gazdasági válságot az Orbán-kormány 2010-től kezdve egészen más módon kezelte, mint ahogy azt önök gondolták kezelni, és egészen más módon, ahogy azt a nagy nemzetközi intézmények, az IMF és a többiek akkor elképzelték. A válság kezelése kapcsán elmondhatjuk azt, hogy ezt az Orbán-kormány sikeresen tette. A kutya nem hitt abban, hogy majd a kormány tud egymillió munkahelyet létrehozni, átmenetileg közmunkákkal és foglalkoztatással, és ezekből előbb-utóbb piaci munkahely lesz. De mi volt a gondolkodásunk lényege? Megszakítani azt az állapotot, amit korábban ismert az ország, hogy az embereket, akiknek nincs munkahelyük, segélyezzük valamilyen módon, ott tartjuk őket, ahol vannak, de hosszú távú gondolkodása nem volt az addigi kormánynak. Ez a kormány azt mondta, hogy munkára kell építeni a jövőt, és szakítani kell azzal a gyakorlattal, hogy ha baj van - és ebben az országban számtalanszor volt költségvetési baj az önök időszakában -, akkor mindig oda megyünk pénzért, ahol pénz van. A világban mindig van pénz, nemcsak pénzbőség időszakában, hanem máskor is. Mindig meg lehet találni azokat a helyeket, akik egy bajban lévő országnak pénzt tudnának adni. Most is felvetődnek ezek a nagyszerű gondolatok, hogy különböző technikákkal vegyenek fel hitelt az államok, ráadásul olyan abszurd módon, hogy még azt is felvetik, hogy a tőkét az életben visszaadni nem kell, de ameddig gondolkodni lehet, az utánunk következő generációk kamatokat mindig fizetnek. Nyilvánvalóan mi nem gondolkodunk egy ilyen pályában, mert sikeresen oldottuk meg az önök által hátrahagyott válságot más eszközökkel. Ez a gondolkodás újra ezt képviseli. Azt mondjuk, hogy a válságkezelés igazi módja az, hogy nem hitelekhez nyúlunk, mert ez nem vezet eredményre, hanem foglalkoztatás legyen, és a foglalkoztatáson keresztül a vásárlóerő fenntartásával kell kezelni ezt a
