Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 3. szerda - 134. szám - Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - MESTERHÁZY ATTILA (MSZP):
3162 mutatják. Azt is hozzáteszem - közgazdász vagyok, mindig óvatos vagyok akkor, amikor a trendekről beszélünk -, hogy a demográfiáról nem lehet havi adatok alapján hosszú távú következtetéseket levonni. Mindig elmondjuk, hogy óvatos bizakodással figyeljük ezeket a jeleket, amelyek trendszerűnek mutatkoznak, és meglátjuk, hogy így lesz-e. Azt hiszem, mindannyiunk érdeke, hogy így legyen. Mindannyiunk érdeke, hogy a fiatalok ismét merjenek családot alapítani, akár fiatalon, a húszas éveik elején. Az, hogy saját otthonban élhessenek, saját otthonban várhassák a gyermekeiket, ott nőhessenek fel ezek a gyermekek, azt hiszem, ezek olyan célok, amelyekkel akár mindannyian egyetérthetnénk, és amelyekért akár közösen is tudnánk dolgozni. Mi mindenesetre ezt tesszük, és ezért vezettük be a családtámogatások legkülönbözőbb formáit. (13.10) Mesterházy képviselő úr szerintem lehet, hogy félreértette a szavaimat. Én nem mondtam azt, hogy mi kezdtük el az Erzsébet-táborokat; abban a formában lehet, ahogy most működik, de úgy nem, hogy az egésznek nem volt semmilyen előzménye. Én pusztán felsoroltam jó néhány olyan példát - amelyeket most nem szeretnék megismételni -, amelyek mindenki számára elérhetőek. És én továbbra is fenntartom azt, hogy az jó, hogy egy gyerek ma ingyenesen kap négyszer étkezést a bölcsődében, az óvodában háromszor, és az iskolás gyerekek közül is minden rászoruló ingyenesen tud étkezni, és ez a szegényeknek kiemelten segít. Az, hogy minden gyermek ingyenesen kapja meg a tankönyveket, megint olyasvalami, ami nagyobb segítséget nyújt egy szegény családnak, mint egy gazdagabb családnak. Az, hogy anyagi helyzettől függetlenül segítséget kapnak, mondjuk, az otthonteremtésben a fiatalok, az, hogy anyagi helyzettől függetlenül segítséget kapnak abban, hogy közösen indíthassák el az életüket a babaváró támogatással, segítséget nyújt legalább annyira egy szegényebb családnak, mint egy gazdagabbnak. És van valóban sok filozófiai, sok politikai, sok szemléletmódbeli különbség közöttünk, ez így van, és így is fog mindig maradni. Az egyik ilyen az, hogy mi a munkát alapnak tekintjük, azt szeretnénk, hogy dolgozzanak az emberek, és erre lehetőséget is biztosítunk a számukra. Ez igaz, és ez a jövőben is így lesz, hangsúlyozom. Ami pedig azt jelenti, hogy képzeljük el vagy ne képzeljük el, Mesterházy képviselő úr: én magam három gyereket szültem, és ezeket a gyerekeket 2004-ben, 2006-ban és 2008-ban szültem. Higgye el, ismerem az akkori családpolitikát! (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Ugyancsak ismételt felszólalásra Mesterházy Attila képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr! MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Hát, az, hogy mi zokon vesszük azt, hogy önök elmondják a véleményüket, egy ilyen kétharmados törvényhozásban eléggé furcsa állítás. Azzal viszont már szembesültem, hogy fideszes képviselőtársam megkérdezte egy bizottsági ülésen, hogy miért kell neki végighallgatni azt, amit én mondok. Fordítva azért kevésbé találkoztam még ezzel, hogy mi azt kértük volna önöktől számon itt egy parlamenti vitában, hogy miért mondják el a véleményüket. Ez azért van így, mert önök nem szokták elmondani a véleményüket. Államtitkár asszony valóban lehet, hogy egy üdítő kivétel, sőt még tudnék más kollégáját is mondani, aki üdítő kivétel lenne - de tudja, hogy mennek itt a viták? Bejön az előterjesztő, elmondja, elmondják a vezérszónoki hozzászólásokat, majd a legvégén az államtitkár mond valamit, és nem vesz részt a vitában. Egyébként ebben hadd mondjam a kollégáját, a Pénzügyminisztérium államtitkárát, ő például ebben szintén egy kivétel, aki részt vesz a vitákban. Tehát magyarul: azzal vádolni bennünket, hogy az zavar, hogy önök elmondják, mit gondolnak, hát, bárcsak mindig elmondanák, mert akkor valóban lehetne, hogy még egy értelmes vita is kialakulna a Házban valamilyen, egyébként mindenki számára fontos kérdéskörről.
