Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 3. szerda - 134. szám - Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - MESTERHÁZY ATTILA (MSZP):
3160 Z. Kárpát Dániel már itt részben érintette ezt a kérdést, hogy ha jól emlékszem, akkor 1981 óta csökken a magyar születések száma, és nem tudjuk elérni a kívánt termékenységi rátát. Önök ugyan tavaly megünnepelték, hogy ez nőtt a korábbi évekhez képest, ami egyébként egy kedvező dolog volt, és mindenki örült neki, csak a Statisztikai Hivatal szerint az elmúlt év 11 hónapjához hasonlítva most megint csökkent ez a termékenységi ráta a tavalyi évhez képest, és messze nem éri el természetesen azt, ami kívánt lett volna. Tehát azt gondolom, hogy érdemes mindig elemezni - Varju László a hatástanulmányokról szokott beszélni, szerintem helyesen -, és nemcsak előzetesen kell hatástanulmányt csinálni, hanem érdemes utólag is megnézni, hogy egy adott szakmapolitikai lépés vagy kormányzati intézkedés bizony milyen eredményességet hozott, és úgy látszik, hogy itt még ezek a lépések, bármennyit is költenek rá, bizony nem hozták meg azt a kívánt eredményt, amit mindannyian örömmel vennénk. Senki nem mondta azt, képviselő asszony, hogy az Erzsébet-tábor a szegény gyerek meg a gazdag gyerek között tesz különbséget. Csak hogy egy kitérőt tegyek, ön azt mondta, hogy most már végre vannak Erzsébet-táborok. Képzelje, régen is voltak, csak nem így hívták őket. (Nacsa Lőrinc: Úttörő!) Nem úttörőtábornak hívták, Nacsa képviselőtársam, bár én már KISZ-tag sem voltam, nem úgy, mint az önök miniszterelnöke. (Derültség az ellenzéki oldalon.) Tehát ebből kifolyólag nem úttörőtábor, ez egy ifjúsági tábor volt, képzelje el, Nacsa képviselőtársam, mégpedig olyan ifjúsági tábor, olyan gyerektábor, ahova a szegény családok gyerekei jöhettek. Tudja, Nacsa képviselő úr, ott olyan gyerekek voltak, akik a Balatont még nem látták Zánkán, és amikor bementek a fürdőszobába, akkor csodálkoztak, hogy ilyen létezik, mert ők otthon lavórból mosakodtak. Na, ilyen típusú családok gyermekeinek szerveztünk mi tábort. Azért merem önnek mondani, mert én voltam az államtitkár, aki megnyitotta ezeket a táborokat minden egyes évben, mert azt gondoltuk, hogy ezek bizony helyes és jó kezdeményezések. S azt gondolom az Erzsébet-táborról is, hogy helyes és jó kezdeményezés, félreértés ne essék, csak ne csináljunk úgy, mintha mindent önök tudtak volna csak kitalálni, és a világ akkor kezdődött volna mindig, amikor Fidesz-kormány van, amikor nincs, akkor befejeződik a világ. Ez olyan, mint a mennyország meg a pokol, ugye? Amikor önök vannak, akkor mindig mennyország van Magyarországon, amikor meg bárki más kormányoz, akkor meg rögtön a pokol jön el Magyarország számára. Önök azt mondták, hogy mi nem támogattuk az önök javaslatait. Ha így visszagondolok, akkor elég nehezen tudok olyan javaslatot említeni, amit a mi kormányunk hozott, és önök támogatták volna. Nem tudom, nézek Varju László képviselőtársamra, de azt gondolom, hogy olyanban szórjanak ránk átkot - idézőjelben -, amiben önök legalább élen jártak. Úgy gondolom, hogy a Fidesz szinte semmit nem támogatott az elmúlt időszakban, és az is igaz, hogy a mostani ellenzéki javaslatok közül se támogatnak semmit sem szinte. Tehát úgy beszélnek, mintha itt önök csak arra várnának, hogy végre jön egy jó javaslat, és utána közösen együtt a pipacsmezőn rohangálhatnánk, merthogy milyen jó, hogy az ellenzéknek is milyen jó javaslatai vannak. Önök minden építő jellegű javaslatot lesöpörnek, még akkor is, ha adott esetben önök is tudják, hogy az szakmailag megalapozott. A másik, hogy emelkedtek a támogatások. Való igaz, államtitkár asszony, csak az árak is emelkedtek. Tehát ma már valószínűleg sajnálatos módon olyan mértékű az áremelkedés, amit egyszerűen valamilyen formában logikus módon kompenzálni kell, mert különben valóban a családok nehezen tudnák elkezdeni az életüket, és ezért szerintem fontos ezeket a dolgokat figyelembe venni. Ettől függetlenül azt továbbra is tartom, hogy az önök intézkedései sokkal inkább a gazdagabb családoknak, sokkal inkább a kiváltságos keveseknek szólnak, mint a szegény vagy a mélyszegénységben élő családoknak, és igenis ez egy jelentős különbség volt az önök családpolitikája és a mi családpolitikánk között. Én abszolút megértem, hogy ebben megmarad egy örök nézeteltérés, talán ez így rendben is van egyébként, de akkor ön is fogadja azt el, hogy mi ezt másképpen látjuk ezekből a padsorokból ellenzéki képviselőként, mint ahogy ön, aki ezért egyébként felelős szakpolitikus. Természetesen látja saját munkájának az eredményét, valószínűleg én is a saját
